DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló ötperces időkeretben a hazai kisebbségek finanszírozásáról kívánok szólni. Ennek keretében is két dolgot érdemes áttekinteni. Először érdemes szólni arról, hogy mi jellemzi ezt a finanszírozási rendszert, ezt a struktúrát, és egy második kérdéskörben esetleg arról szólnék - ha időm engedi -, hogy milyen finanszírozási változási lehetőségek vetődtek fel bennünk, amelyekre sort keríthetünk nyilvánvalóan a kisebbségi törvény módosításával és az azt követő költségvetésekben. (Keller László, dr. Katona Béla és Babák Mihály odamennek Varga Mihályhoz. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Arról volt szó, hogy az ülés után lehet megtekinteni!) Szólni lehetne és szólni kellene - de az öt percbe biztosan nem fog beleférni - a cigány középtávú felzárkóztatási program költségvetési számairól, azok megjelenéséről vagy nem megjelenéséről a költségvetésben.

Rátérve akkor az első kérdéskörre: mi az, ami jellemzi ezt a finanszírozási rendszert? Az első állításunk az lehet, hogy ez a rendszer a kilencvenes évek eleje óta alakul, változik évről évre és vette fel azt a formát, amit a mai költségvetés tükröz e tekintetben. Ez egy olyan finanszírozási rendszer, amelynek vannak normatív elemei; ilyennek tekinthetjük nyilvánvalóan az oktatási normatívákon keresztül a kisebbségeknek eljutott forrásokat, de ilyen normatív elemnek tekinthetjük azt az alapfinanszírozási összeget is, ami egy-egy helyben levő kisebbségi önkormányzatot megillet, sőt egy kis jóindulattal ez az országos önkormányzatok finanszírozásáról is elmondható. Ugyanakkor vannak ennek a rendszernek programfinanszírozási elemei, itt elsősorban a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány forrásait és a cigány-közalapítvány forrásait érdemes megemlíteni.

Azt is látjuk a költségvetésben, hogy nagyon sok fejezet tartalmaz számokat a kisebbségek finanszírozásáról, tehát azt mondhatom, hogy a költségvetésben nagyon sok gazdája van ennek a területnek. Így vannak források az Országgyűlés költségvetésében - itt vannak elhelyezve azok a források, amelyek a kisebbségi civil szervezeteket illetik -, vannak források az Igazságügyi Minisztérium költségvetésében, a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az oktatási, sőt a kulturális minisztérium költségvetésében is. Ha ezeket a számokat nézzük, illetve a növekményeket keressük, akkor rendkívül ellentmondásos képet látunk, mert látunk olyan tételeket, ahol a növekedés nagyon dinamikus, és vannak olyan tételek - hál'istennek kicsi számban -, ahol a növekedés meg sem jelenik, vagy esetleg valahol csökkenés is található.

Mi lehet ennek az ellentmondásos képnek az oka? Felfogásom szerint az, hogy az idei költségvetésben először a kormány meghatározta egy-egy fejezet sarokszámait, és utána a területgazda miniszter, illetve minisztérium megkapta a lehetőséget, hogy visszatervezzen és önmaga döntse el, hogy egy-egy területet mennyire preferál vagy mennyire nem preferál. Ebből adódhatott az, hogy rendkívül eltérő számok jelentek meg.

Az Országgyűlés költségvetésében egy viszonylag dinamikus növekedés szerepel a civil szervezeteket illetően, hiszen 86-ról 95 millióra emelkednek ezek a források. Még dinamikusabb a növekedés, amikor azt vizsgáljuk, hogy a helyi önkormányzatoknak mennyi forrás jut, hiszen itt 16,8 százalékkal nőnek a források. Sokkal kisebb a forrásnövekedés az országos önkormányzatok esetében, és még kisebb a programfinanszírozást szolgáló közalapítványok esetében. A Fidesz képviselőcsoportja lehetőséget lát arra és megkísérli azt, hogy némileg korrekciót tegyen ezek között a számok között.

Azt gondolom, hogy mégsem ezek a viszonylag örvendetes számok a fontosak. A kisebbségek finanszírozásában a legfontosabb kérdés az, amit már az önkormányzatok finanszírozása kapcsán oly sokat vitattunk - mi, kormánypártiak pozitívumként említjük ezt a kérdést, az ellenzékiek örökké kritizálják -, és ez az önkormányzati forrásszabályozásban meghonosított újdonság: a személyi jövedelemadó 5 százalékának helyben maradása és 35 százalékának a normatívákon keresztül történő újraosztása.

Ez azért fontos a kisebbségek számára, mert ez valamelyest az oktatást preferálja, a kulturális autonómia gyakorlásának pedig ez a legfontosabb szegmense. Nyilvánvalóan az átcsoportosítás során jól járnak a középvárosok, a kisvárosok és a községek, és a megyei jogú városok pozíciója is eltérő, tehát még ott sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy hátrányosan érintené őket. Ha a községeket helyzetbe hozzuk egy ilyen finanszírozással vagy jobb pozícióba hozzuk, akkor ezzel azt is mondhatom egyfajta általánosítással, hogy ezzel a kisebbségeket is támogatom, mert a kisebbségek elsősorban tömbszerűen ezeken a kicsi településeken élnek.

Idő hiányában a második kérdéskört, amit előrevetítettem, most nem tudom elmondani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu