LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hozzászólásom tárgya a médiafinanszírozás költségvetési vonatkozásai; valójában mindenkit érint, aki rádiót hallgat és televíziót néz. A mondanivalómat a Magyar Televízióval szeretném illusztrálni, mert példája a Rádió és a Duna TV számára is figyelmeztető jel. Adhattam volna hozzászólásomnak azt a címet is, hogy rekviem a közszolgálati Magyar Televízióért, mert volt egyszer egy Magyar Televízió, sokan szerették, sokan dolgoztak érte, de - ezt most mindnyájunknak mondom, önkritikusan is - nem vigyáztunk rá. Nem segítettük elég jól átalakulását, nem kértük számon közpénzei felhasználását. Nehézkes felügyeleti rendszert ültettünk a nyakába. Ez közös felelősség. De ami másfél éve történik, és amit a költségvetési tervezet tartalmaz, azért már csak a kormányoldal viselheti a felelősséget.

Azelőtt a TV nehéz helyzetben volt. Most viszont a kifosztása és megzsarolása zajlik. Talán emlékezünk történelmi tanulmányainkból, hogy az egyik Habsburg-uralkodó jelszava az volt: "Magyarországot előbb tönkretenni kell, aztán pedig szolgává tenni." Neki nem sikerült. (Dr. Kosztolányi Dénes: Talán a Rákosi-kormányt kellene példának hozni!) A kormánynak a Magyar Televízióval szemben, úgy tűnik, igen. Előbb több hónapig a tulajdonosi képviselet gazda nélkül hagyta, majd kizárólag kormányzati felügyelet alá vonta úgy, hogy a bíróság törvényességi aggályok miatt nem is adta meg az új elnök aláírási jogát. Nem írhat alá hitelszerződést, és ha eladna valamit, aláírását visszautasítja a földhivatal.

(12.30)

Hová jutott a Televízió az elmúlt másfél év alatt? És hogy megspóroljak kétperces hozzászólásokat kormánypárti képviselőtársaimnak, gyorsan én magam mondom: igen, a Televízió 4 milliárd forint teherrel alakult át az előző ciklusban, és ez nem jó dolog - igaz, ezt a terhet 1997-re ledolgozta, ha nehéz helyzetben maradt is. Mi történt azonban az utolsó másfél évben az egyoldalú irányítás alatt? Csak azalatt az idő alatt a Televízió adóssága a két és félszeresére nőtt, reklámbevétele a harmadára csökkent, hírműsorainak nézői több mint a felére apadtak, 23 felszámolási kérelmet adtak be ellene - ez az utolsó másfél év mérlege a közszolgálati Magyar Televízióban. Most pedig - legalábbis a költségvetési tervek szerint - az utolsó vagyonát is úgy vonják el tőle, hogy azzal csak a függősége erősödik.

Mert miből áll a Televízió fő vagyona? Leginkább szakemberekből és ingatlanokból. Mi lett velük? Mi lesz velük? Hiszen a létszámcsökkentés, a házak eladása valóban levegőhöz juttathatná a Televíziót, ez valóban szükséges, nem is kifogásolhatja senki, de mi történt ehelyett? A létszámcsökkentés, a takarékosság mellett vagy helyett a politikailag kívánatos személycserék ürügyévé vált. Eközben legalább 30 új vezetőt neveztek ki, szép havi fizetésekkel. Alelnöki tanácsadónak hívták a Fidesz volt kampánymenedzserét, több mint fél milliárd forintos megbízást kapott az ugyancsak a Fidesz PR-munkájában érdemeket szerzett Ezüsthajó és két vállalkozástársa, szakértelmüket nem mérik olcsón: 30 másodperces spotokért, filmecskékért darabonként másfél millió forint üti a markukat.

De ott vannak még az értékes ingatlanok! Normális körülmények között volna is rájuk vevő, de a jelentkező osztrák bank nem bolond szerződést kötni aláírási jog nélküli elnökkel. Lehet, hogy van, aki a nyilvános üzletnél egyébként is jobban szereti, előnyösebbnek tartja az átláthatatlant. Így a költségvetésben eldugtak most egy sort. Ezzel a felhatalmazással az ÁPV Rt. veheti át a Televízió ingatlanait, nem tudni, mennyit és mennyiért, és ő csöpögteti majd a kormány döntése szerint a pénzt a TV-nek. Ez pedig nem segítséget, hanem kiszolgáltatottságot jelent, hiszen - mint legalábbis az ellentmondó nyilatkozatokból következtetni lehet rá - összesen 12 milliárdot adnának a TV vagyonáért, de ennél még a jelenlegi adóssága is több, nemhogy az új székház berendezésének költségei, amit maga a TV-elnök újabb 9-10 milliárd forintra becsül. És ki fog majd keményen alkudni az ÁPV Rt.-vel az ingatlanok jogos, piaci értéknek megfelelő áráért? Talán a TV-elnök, akinek kinevezése és menesztése a kormánytól függ? Elképzelhető, milyen keményen alkuszik saját főnökével a kizárólag annak kegyeiben bízható beosztott. Vagy talán a kuratórium kormánypárti elnökében bízhatunk, aki az Antall-kormány idején keresztülvitte azt a javaslatát, hogy vonják meg a költségvetési támogatást a politikailag nem kellően engedelmes Televíziótól? De nemcsak a szereplőkkel van itt baj.

A TV hivatalos vagyonleltárában az ingatlanok három évvel ezelőtti árakon szerepelnek. Az utolsó törvényes felügyelőbizottságot, amely reális értékelést javasolt, véletlenül éppen a tervezett eladások előtt menesztették. Itt valaki jól fog járni - de biztosan nem a TV-ben dolgozók és nem a TV nézői. Az ingatlanok számának és árának teljes átláthatatlansága arra mutat, hogy a Televíziót és az ÁPV Rt.-t a kormány a saját budoárjának tekinti, ahol félhomályban intézheti a magánügyeit. De más nagy baj is van ezzel a költségvetési felhatalmazással, hiszen az derül ki belőle, hogy a vételárakat részletekben, mindig külön-külön kormányengedély birtokában csöpögtetik majd a Televíziónak. A pénzcsapot tehát a kormány zárhatja el, vagy - engedelmes viselkedés esetén - nyithatja ki újra. Ez a TV függetlenségének még a látszatát is elveszi.

Az új elnök, amikor belépett a Televízióba, azt nyilatkozta: tervei nyomán tokkal-vonóval, teljesen megújul majd a közszolgálati televízió. A jobb sorsra érdemes fiatalember akkor maga sem gondolta, hogy ez azt fogja jelenteni: valóban csak a tok és a vonó marad, a hegedűnek pedig lába kel. (Hegyi Gyula felnevet.) Kinek árt ez? Elsősorban a tévénézőnek, ő az igazi vesztes, nemcsak azért, mert nem megfelelő műsorokat lát, és nincs garancia a tévé további fejlődésére, hanem azért is, mert 7 milliárd forint előfizetési díja jut a Magyar Televízióhoz, félő, hogy a semmiért.

A mai helyzetben a médiaháború új szakasza nyílt meg, ma, ebben a háborúban már a nézőket irtják. Ezért képviselőtársaim figyelme mellett külön köszönöm azoknak a rádióhallgatóknak és tévénézőknek a figyelmét, akik ennek ellenére még kitartanak, akik még szeretnék szeretni a közszolgálati rádiót és televíziót.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu