ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy megfogadjam az ön tanácsát, és én is azt tanácsolom, számoljunk együtt. Nézzük, mi történt az elmúlt esztendőkben a nyugdíjakkal!

A nyugdíjak 1990 és '94 között is veszítettek vásárlóértékükből. 1994 és '98 között - gondolom, az évszámok ismerősek az ön számára - ez a csökkenés zuhanássá gyorsult. Négy év alatt, az előző kormány idején, 16 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. A polgári koalíció kormánya úgy vette át az ország kormányrúdját, hogy ezt kellett valamilyen módon visszaadnia a nyugdíjasoknak.

Bizonyára ön is emlékszik arra, hogy a magyar történelemben a legtöbb levelet miniszterelnökként épp az előző miniszterelnök úr kaphatta, amikor fél százalékkal emelték a nyugdíjak mértékét, és tömegesen küldték vissza a nyugdíjasok az erre vonatkozó papírokat. Ráadásul az elmúlt négy évben a nyugdíjreform úgy valósult meg, hogy nem sikerült a nyugdíjrendszer két pillére, az újonnan létrejött magánnyugdíjpénztárak és az állami nyugdíjpénztár közötti összhangot megteremteni.

Mi történt a kormány hivatalba lépése óta? 1999-ben, miközben az infláció 10 százalékos lesz reményeink szerint, a nyugdíjakat jelentősen emeltük; igaz, differenciált mértékben. A legkisebbeket a legnagyobb mértékben, 25 százalékkal. Ha ön velem együtt számol, akkor rögtön láthatja, hogy egyetlen esztendő alatt 15 százalékot visszaadtunk a legszegényebbeknek abból, amit önök elvettek.

Hogy mi következik a következő évben, azt pedig a hátralévő egy percemben el fogom önnek a végén mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu