BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Kizárólag Wiener György hozzászólása késztetett arra, hogy ismételten szót kérjek, mivel az érdemi, szakmai érveire szeretnék reagálni, és remélem, az enyémet is megpróbálja így kezelni.

Az Alkotmánybíróság határozata nem tartalmazott határidőt a frakcióalakítás létszámára vonatkozóan, nyilvánvalóan azért, mert önmagában a hivatkozott passzus megsemmisítésével az alkotmányellenes helyzetet megoldotta, ezzel szemben a független képviselők esetében nyilvánvalóan ezeket újra kell alkotni. Ehhez szükség volt határidőre, a másikhoz nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ebből az alkotmánybírósági döntésből ne fakadna közvetve egy célszerű kötelességünk már csak önmagunk érdekében is, hogy ezt a Házszabályt helyreállítsuk.

A létszámra térve csak egy mondatot szólnék. Ha jól emlékszem, Hack Péter azt említette, hogy célszerű lenne olyan létszámot szabni meg mindig, amelyik megegyezik az adott állandó bizottságok létszámával, és ez legyen az a hatékony működéshez tartozó képviselői szám. Ez nagyon veszélyes dolog lenne, mert az, hogy az alakuló ülésen egy kormányzati struktúrához éppen milyen bizottsági létszámot szavaz meg az Országgyűlés, lenne az eszköze annak, hogy ugyanakkor meghatározza, hogy adott esetben azonos párthoz tartozó, de nem listán bekerült képviselők jussanak-e frakcióalakításhoz vagy nem. Azt hiszem, hogy ez nem igazán járható út.

A lehetséges ellentmondás nevezetesen az, amire Tóth András és ön is utalt, hogy bekerül egy 5 százalékot elérő, épp 5 százalékot súroló párt egy adott kis képviselői létszámmal. Mi legyen ehhez képest egy azonos párthoz tartozó, de nem pártlistán bekerülő nagyobb létszámmal? Az, hogy háromfajta szabályozás legyen - nevezetesen a bekerülés pillanatában egy ilyenre vonatkozó létszám, meg a később majd függetlenné válókból -, ellentétes mindazzal, amit ez az indoklás tartalmaz. Ha a képviselő úr megnézi, mindig azonos módon említi a két esetet, hogy nem listán bekerült képviselők, illetve függetlenné vált képviselők. Ehhez képest az különbözteti meg mint kategóriát, hogy az 5 százalékot átlépi-e.

Hadd mondjam el most az érvemet a tíz főre. Hogyan lehet elkerülni az ön által említett ellentmondást? Tételezzük fel, hogy tizenöt főben állapítjuk meg most ezt a létszámot, és nyilván nem a Salamon úr által említett aránypárral kell számolni, hanem pontosan a Tóth Zoltán által adott anyaggal, ami azt mondja, hogy pusztán pártlistán elérve hat-hét ez a létszám, és ehhez határozunk meg most tízet. Ha tizenötöt határozunk meg, változatlanul fennáll az a lehetőség, hogy mondjuk, nyolc fővel, kilenc fővel bekerül egy frakció, mert 5 százalékot ér el. Bekerül valaki tizenkét fővel, tizenhárom fővel, és nem alakíthat frakciót, mert nem pártlistán kerültek be, bár azonos párthoz tartoznak, és nem érik el a tizenötös számot. Azt mondtuk, hogy ez ellentmondás. Ennek a kiküszöbölésére egyetlenegy mód van: erre a létszámra igyekszünk pontosan azt a számot meghatározni, ami közel áll egy várható 5 százalékos pártlista mandátumához, mert ekkor nem keletkezik az a szakadék, amelyen belül előfordulhat, hogy van egy párt, amelyben az azonos párthoz tartozó képviselők nem érik el ezt a létszámot, ugyanakkor magasabb jó néhány képviselővel, mint az 5 százalékos, és íme egy ellentmondás.

Ennek a felszámolása pontosan ezzel a módszerrel lehetséges, hogy úgy igyekezzünk megállapítani e hatékony működéshez tartozó létszámot - még egyszer, ez volt '90-ben is -, ami ehhez a várható 5 százalékos párthoz esik közel. Ez az egyik indoka ennek.

Köszönöm szépen az ismételt hozzászólás lehetőségét.

Forrás: parlament.hu