DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló T/1659. számú törvényjavaslat általános vitájában a képviselőtársaim már elmondták a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának véleményét. Ez a vélemény a parlamenti játékszabályoknak megfelelően természetesen kritikus és a kormány elképzeléseivel nem harmonizál. Az egészségügyet, különösen annak finanszírozását ismerők tudják, hogy igaz a közhely: jó költségvetést nem lehet készíteni, legfeljebb olyat, ami még elfogadható. Az elfogadhatóság egyik alapvető kritériuma, hogy a gazdaság helyzetéből adódó lehetőségek határain belül a működőképességet és valamilyen, az optimálishoz közelítő fejlődés alapjait biztosítsa az ágazat számára.

A kétségeim ott kezdődnek, hogy a társadalombiztosítás előttünk fekvő költségvetési tervezetéből nem tudom kiolvasni a fentieket. Az egészségügy olyan, mint a labdarúgás: mindenki ért hozzá - legalábbis úgy gondolja. Az biztos, hogy majdnem mindenki találkozik valamilyen szinten az általunk nyújtott szolgáltatással, és személyes élményei motiválják véleményalkotásában. Az bizonyosodik be, hogy az egészségügy mindannyiunk által ismert lemaradása változatlan, sőt a konkrét számok ismeretében állíthatom, hogy még fokozódik is.

Ismét vereséget szenvedtünk. Akik ebben a vitában részt veszünk, majdnem mind szereplői vagyunk vagy voltunk a rendszernek. Nem kell egymást áltatni hangzatos szólamokkal, mert pontosan tudjuk, hogy az egészségügy átfogó reformjának megalkotása elkerülhetetlen. Mutogathatunk egymásra, hogy ki és miért nem végezte el ezt a munkát, de attól a problématömeg még csak halmozódik.

Az előző ciklusban az ország gazdasági helyzete nem tette lehetővé a gyökeres reformot, a jelenlegi, illetve a prognosztizált növekedés viszont azt az illúziót keltette bennünk, egészségügyi dolgozókban, hogy valamilyen prioritást élvez majd a szakma. Sajnos a 2000. évre tervezett társadalombiztosítási költségvetés, valamint a Magyar Köztársaság jövő évi költségvetési törvényjavaslata kijózanított bennünket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezethez a jelen parlamenti gyakorlat ismerete ellenére frakciónkból többen nyújtottak be módosító indítványt, vállalva az elutasítás sorsát, és a bizottsági vita és állásfoglalás után nem is csalódtunk a várakozásunkban.

Felhívnám viszont a figyelmet arra, hogy a módosítóink száma nem túl nagy, nem éri el a szokásos átlagot, amit a legnagyobb ellenzéki párt által törvényjavaslatok módosítására irányuló szándék szokott megíratni. A javaslatok döntő többsége lényegi változtatást kíván eszközölni, ezért azokra a kérdésekre koncentráltak benyújtóik, amelyek enyhítik a betegellátást és a betegeket sújtó terheket, valamint elfogadhatóbbá teszik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését.

Tanulságos az egészségügyi és szociális bizottság november 3-i ülésének vitája, amikor a módosító javaslatok sorsáról történt döntés. A minimális többségű elutasítások is bizonyítják, hogy legtöbb esetben a mundér becsülete diktálta a kormánypárti képviselőtársaink ítéletét.

A módosító javaslatok közül kiemelném az együttes ajánlásban 7. pontként szereplő, Schvarcz és Vojnik képviselőtársaim által benyújtott javaslatot, amely a gyógyszerkasszát kívánja kivenni a zárt körből.

(15.10)

Az általános vitában több érv hangzott el a kassza zártságának feloldása mellett, itt csak az alultervezettséget és a támogatási rendszer kimunkálatlanságát említem meg. A tervezett és részben bevezetett intézkedések hatása még kiszámíthatatlan. Az előirányzat tarthatatlansága az 1999. évben beigazolódott, emiatt a gyógyítókassza büntető csökkentésére volt szükség, ennek ellenére jelentős túllépés történt a felhasználásban. A 135 milliárd forint biztosan kevés lesz a jövő évben, és nehezen tudom elhinni az orvosok és a betegek szokásait ismerve, hogy a generikumként rendszerbe kerülő, 20 százalékkal olcsóbb szerek egy év alatt fel fogják váltani a megszokott gyógyszereket, kompenzálva ezzel az alultervezett támogatási összeget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitának ebben a szakaszában szereplő pontok közül egy másik lényeges módosító javaslat a 9. pontban Schvarcz és Vojnik doktorok által benyújtott indítvány, amelyben a 6. § (2) bekezdésének módosítását javasolják. A javaslat lényege, hogy a gyógyító-megelőző irányzat felhalmozási kiadásokat ne szolgáljon. Ismert a vita, hogy mi történjen azokkal, akik eddig ezt titokban megtették. A törvénytervezettel legalizálunk egy kényszer szülte gyakorlatot, mert több kórház az önkormányzati támogatások elmaradása miatt létének biztosítására kénytelen volt működési pénzeket felhasználni. Tény, hogy a gyógyító-megelőző kiadások előirányzata is alultervezett. A 7 milliárd zárolása, majd elvonása, az 5 milliárdos gyógyszerkassza-túllépés miatti büntető elvonás, majd a praxispénz megkurtítása körüli események miatt elvont 1,1 milliárd forint következtében, az összesen 13,1 milliárd forinttal csökkentett előirányzatot tekintette az előterjesztő bázisnak. Ezek után az elvont összeg áthúzódó hiányként fog jelentkezni a betegellátásban.

Nem hiszem, hogy ilyen feltételek mellett az a legtisztességesebb megoldás, hogy egy más módon megoldható rossz gyakorlat miatt bizonytalanná tegyük a kórházak fenntartó önkormányzataik általi támogatását. Ezzel ugyanis azt kockáztatjuk, hogy a nem kifejezetten gazdag önkormányzatok az egyéb elkötelezettségeik miatt a kórházak szükséges fejlesztését és felújítását elutasítják, merthogy az a működési költségekben úgyis benne van. Ezzel a kormány minden felelősséget a kórház vezetésére hárít, fellazítva a tulajdonos önkormányzatok kötelezettségeit. Megoldást az egészségügyi normatíva bevezetése hozhat, amelynek a költségvetésben kellene szerepelnie.

Tisztelt Országgyűlés! A vita jelen szakaszában szereplő módosítási javaslataink támogatását kérve a jelen lévő képviselőktől, természetesen nincsenek kétségeim a javaslatok sorsáról. Mégis szükségesnek tartottam, hogy nyilvánosságot kapjanak a plenáris ülésen, mert az egészségügy sanyarú helyzetében közös felelősségünk mindkét oldalon, hogy ne a kényszer, hanem az optimális megoldás keresése legyen a dolgunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu