DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kétpercesben már emlékeztettem arra az 1994. évi vitasorozatra, amely megelőzte a törvényalkotást, ahol végül is az Országgyűlés döntött - 1994. március 1-jén ellenszavazat nélkül, 16 tartózkodással. Nagy-nagy előzetes vitákban tisztázott problémákat rendezve, nagy-nagy egyetértéssel zajlott ez le. Elismerésre méltó eredmények születtek az évek során. Inkább Tardos képviselő úrral értek egyet. Kétségkívül egy oda-vissza pofozkodás következtében - kamarai kompetencia, a funkciók kamaráknak való átadása, képesek-e átvenni e funkciókat - valóban nagyon nehéz időszak volt a '95. és a '97. év között.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végül is '97-től, megítélésem szerint, érdemi javulás következett be, különösen olyan területeken, ahol viszonylag egyértelműen lehetett tisztázni a kamarák funkcióját. Annak idején, azt hiszem, magam is az első érdemi szerződést kötöttem meg a kamarákkal - akkor még miniszterként - olyan funkciók átadására, amelyekben a kamara felkészült volt. Emlékszem, még '97-ben Tolnai elnök úrral kötöttük meg azt a szerződést, amelyben a Kereskedelmi és Iparkamara végül is nagyon jelentős funkciókat - gépjárművezetés, vizsgáztatás és egyéb témában - vett át. Gyakorlatilag 1997-től érdemi változás, javulás következett be, és azóta is folytatódik ez a javulás, megítélésem szerint. Tehát nagy-nagy kár lenne most olyan beavatkozást tenni, amely pótolhatatlan, és megfordíthatatlan anomáliákat és rosszabbodást eredményezne.

Tehát a meglévő gondok, amelyek kétségkívül vannak, nem jelentik és nem jelenthetik egyúttal a gyökeres és teljes átalakítás szükségességét. Ha valami kifogásolhatóan működik, akkor nem az azonnali megszüntetés a válasz, hanem azoknak az előfeltételeknek a megteremtése, amelyek igazából módot adnak az eredeti célkitűzések teljesítésére. Ehhez először is számos elemzés és értékelő vélemény alapján tudomásul kell venni, hogy a két fő változat, a kötelező tagságra épülő úgynevezett kontinentális, és az önkéntes tagságon alapuló úgynevezett angolszász kamarai modell egyikéről sem állítható, hogy az egyik döntő mértékben jobb lenne, mint a másik.

Mi valóban beleágyaztuk magunkat bizonyos fokig az akkori '94-es vitákba, tanulmányokba, tanulmányutakba, nagyon részletesen oda-vissza vizsgáltuk a holland rendszert - amely talán a legfejlettebb Európában -, és a kötelező regisztráción alapuló rendszert. Tehát végül is emellett döntöttünk, és úgy gondolom, hogy az a felszólalás, amely arra utalt, hogy ha már egy rendszerbe beleástuk magunkat, és aszerint alakítottuk a további tevékenységét a magyar kamaráknak, akkor nagyon megfontolandó valami gyökeresen más típusú rendszert megvalósítani.

Másodsorban, elismerve, hogy a törvényjavaslatban szereplő fordulat átmenetileg a jelenlegi tagság egy része számára rokonszenves lehet, bármely döntés előtt viszont hosszú távra felvázolható kérdéseket kell előtérbe helyezni, és a következményeket megvizsgálni. Ezzel kapcsolatban érdemes röviden visszaidézni, hogy ez a törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, preambulumában miként foglalja össze a fő célkitűzéseket. Nevezetesen a következőket mondja: az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése - teljesen logikus, mindannyian ezt várjuk -, a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének a gazdálkodó szervezet által köztestületi formában önigazgatás útján történő ellátása. Tökéletes a definíció. Tehát a kormány maga jelenti ki, hogy mit kell tennie. Ezzel maximálisan egyetértünk.

A harmadik: a gazdaság fejlesztésével, támogatásával, általános értékeinek előmozdításával kapcsolatos tevékenységek elősegítése. Tehát ebben az esetben a kormány állít ki jó bizonyítványt, hogy mit akar tenni, mit akar elérni e törvényjavaslattal.

Most jön a nagy kérdés, hogy a javasolt törvényi formában és módon ebből tulajdonképpen mi valósulhat meg. A törvényjavaslatban legalább három fő kérdéskörben búvik meg az érdemi és hosszabb távra is kiható probléma. Valószínűleg több kérdéscsoportban, de nekem e három volt a legszembeötlőbb, ahol nem látom teljesíthetőnek az előbb említett három, preambulumban jelzett feladatot.

Az első helyen a közjogi helyzetből eredő közfeladatok ellátási kötelezettségének, és a kötelező tagság megszűnésének az ellentmondása a szembeötlő. Az önkéntes tagok által befizetett tagdíjakat megítélésem szerint indokolatlan és etikátlan az államtól átvett feladatokra fordítani, ugyanakkor ezek finanszírozását a törvényjavaslat nem is rendezi megnyugtatóan. A költségvetési hozzájárulásoknak az összes kamarai bevétel 50 százalékában való limitálása, a taglétszám előre nem látható alakulása miatt bizonytalan, akár teljes ellehetetlenüléshez is vezethet, amennyiben kevés az önkéntes tag, tehát alacsony befizetési hányad keletkezik. Ebben az esetben tehát szó sem lehet valamiféle nyugodt és előrelátó finanszírozásról és működésről. Tehát az ellátási kötelezettség és a kötelező tagság elvileg, etikailag és finanszírozásilag is mélységesen ellentmond egymásnak.

A második körben azonban ellentmondás feszül a törvényességi felügyelet javasolt módja és a kamarák működési jellege között is. A kamarák ugyanis egyaránt hozhatnak testületi - vagyis önkormányzati - és közigazgatási határozatokat. Mivel a törvényjavaslat közöttük semmilyen megkülönböztetést nem alkalmaz, fennáll az önkormányzatiság államigazgatási eszközökkel való korlátozásának a lehetősége, ami egyenesen alkotmányellenes. E problémakört csak erősíti a kamarai elnök választásánál a miniszterelnök ellenjegyzéssel kapcsolatos jogkörének bővítése, ahol talán a leglátványosabban bújik ki a szög a zsákból, a kormány politikai indíttatását tekintve.

Végül a harmadik kör az önkéntes tagság kapcsán, hogy komoly aggályok merülnek fel a kamarai rendszer ellenőrzésének a jogszerűségét illetően. Az ellenőrzés alapvető fontosságú ebben az esetben is, az átláthatóság, a transzparencia egyszerűen megköveteli, hogy a parlament elsősorban a saját maga által felügyelt szervezete, az Állami Számvevőszék vizsgálatait figyelembe véve rendszeresen ellenőrizze a kamarákat. A törvényjavaslat szerint a kamarai pénzforrások jelentős hányada az önkéntes tagoktól és esetleges hozzájárulásból származik. Ezek alapján az Állami Számvevőszék rendszeres ellenőrzési jogköre gyakorlatilag - legyünk őszinték - most már egyesületi szintre degradálódik.

(14.50)

Ebben az esetben viszont az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogköre nincs kellőképpen indokolva és alátámasztva.

Az idevágó 39. § feltűnően szűkszavú, mondhatnám, érthetetlenül szűkszavú, mivel még a részletes indoklásban sem utal a normaszövegben említett külön törvényre. Az ember elvárta volna, hogy legalább a részletes indoklásban legyen valami arról, mi is az a külön törvény.

Az sem világos, mit jelent a részletes indoklásban olvasható, széles körű konszenzus, kik, illetve mely szervezetek értenek egyet ezzel a megoldással, és melyik külön törvény rendelkezéseinek megfelelően járna el ebben az esetben az Állami Számvevőszék.

Összefoglalva: véleményem szerint a gazdasági kamarák működése a hatályos törvény keretei között is megoldható. A jelenlegi nehézségek megfelelő módosítások útján megszüntethetőek, erre a mai napon számos javaslat született, a regisztráció mint alapelv mellett a kamarai tagdíjak bizonyos mentessége vagy névlegessé tétele bizonyos területeken, bizonyos kategóriák szerint.

Ebben a törvényjavaslatban viszont feloldhatatlan ellentmondások mellett nyitott kérdések sorozata található, amelyek rendezése csaknem reménytelen vállalkozás, súlyos veszélyeket rejt magában a teljes kamarai rendszer működését és életképességét illetően. Ezért megítélésem szerint, amire nyilván kevés remény van, vagy a törvényjavaslat visszavonása lenne a legjobb megoldás és egy új változat beterjesztése, vagy olyan alapvető módosítások eszközlése, amelyek a kamarák valóságos működését garantálják. Erre megkíséreltünk számos módosító indítványt benyújtani.

Kérem a kormányt és a tisztelt képviselőtársakat, amennyiben az a változat kerül elfogadásra, hogy új javaslat kerüljön kidolgozásra, ezeket a módosító indítványokat támogassák majd. Ezekről majd a részletes vitában fogunk szólni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu