DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az előttem szóló Fodor Gábor képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy alapvető emberi jogokat érint az a módosító javaslat, amit az egészségügyi törvény módosítására a kormány előterjesztett.

Ezzel a megállapítással részben egyet kell értenem. Valóban alapvető jogokat érint, több személynek az alapvető jogait érinti. Így többek között annak is az alapvető jogait érinti, aki esetenként - jól meggondoltan vagy kevésbé jól meggondoltan - vállal valami olyasmit, aminek igen súlyos következményei is lehetnek. Gondolok itt arra az anyára, a béranyára, aki megszüli a gyermeket.

Mire gondolok konkrétan? A terhesség - a tudomány mai állása szerint nem csökkenthető módon - 9 hónapig tart. Eme 9 hónap nemcsak örömet hordoz magában - hiszen az öröm az lenne, hogy megszülöm a gyermeket és van gyermekem -, hanem kizárólag a terheket jelenti, azokat a terheket, amelyek szenvedéseket jelentenek, esetenként súlyos szenvedést, és amely nem ritkán éppen a kihordó anya tekintetében mutat majd olyan egészségügyi elváltozásokat is, amelyek lehet, hogy jóvátehetetlenek.

Meg kell kérdeznem: nem arról van itt szó, hogy akkor támogassuk, mondjuk, az öngyilkosokat is? Ha a testemmel szabadon rendelkezem, akkor nyilván benne van, hogy szabadon eldobom az életem! De támogathatjuk azokat is, akik mondjuk, csonkítani kívánják önmagukat! Miért ne? Ugyanaz: a testemmel szabadon rendelkezem!

(18.30)

Ez az álláspont véleményem szerint nem tartható sem erkölcsileg, sem jogilag. Ez az egyik része a dolognak; de már mindjárt lejár az időm, ezért csak egyetlen dologra utalnék még. Bármennyire közeli hozzátartozókban is kerül meghatározásra (Az elnök csenget.), mégis felmerül, és joggal merül fel, hogy vannak anyák, akik akarják vállalni - nem kizárható módon erről van szó -, és vannak anyák, akik nem akarják vállalni a szülést...

Forrás: parlament.hu