ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A közelmúltban több elemzésben is olyan adatok láttak napvilágot az 1990 és 1999 között eltelt kilenc esztendőről, illetve azon belül a nyugdíjasok helyzetének alakulásáról, amelyek, azt hiszem, sok nyugdíjas polgárt önmagában is meglepnek.

A nyugdíjak reálértéke Magyarországon az elmúlt közel tíz esztendőben 1994 és 1996 között csökkent a legnagyobb mértékben, egészen pontosan 18 százalékkal. Mindez azt jelenti, hogy ha az egy nyugdíjasnak egy évben juttatott nyugdíjak összegét száz almának tekinteném, akkor hiába adott látszólag a Horn-kormány 1994 és 1996 között egy nyugdíjasnak 22 új almát, abból a Bokros-csomag után megnövekedett infláció, valamint a polgárokat, a nyugdíjasokat megszégyenítő, 1 százalékos nyugdíjemelés 40 almát elrohasztott (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Közbeszólás: Hazudik! - Az elnök csenget.), így 1996-ra a nyugdíjasok számára mindössze 82 darab ehető alma maradt. Ebből a Horn-kormány kormányzásának következő két esztendejében 2-3 almát kaptak vissza a nyugdíjasok, míg ma a kezemben tartott központi statisztikai hivatali kiadvány szerint a nyugdíjak reálértéke az 1994-es állapothoz képest 94 százalékon áll.

Ez azt jelenti, hogy a polgári koalíció kormányzása során az elmúlt másfél esztendőben a nyugdíjasok a Horn-kormány által elvett 18 almából közel tízet immáron visszakaptak. (Dr. Kis Zoltán: De rohadtak! - Taps a Fidesz padsoraiból.) Hogyan következett be mindez? Úgy következett be, hogy a polgári koalíció kormánya következetesen az infláció csökkentésére törekedett, és ugyanakkor az inflációt meghaladó mértékben a nyugdíjakat 1999-ben is jelentősen emelte. Ne feledkezzünk el arról, hogy ezzel egyidejűleg egy differenciált nyugdíjemelés is bekövetkezett, ami a 20 ezer forint alatti nyugdíjat kapó nyugdíjasok helyzetét még annál is jobban javította, mint ami ebből az általam előbb ismertetett képből kitűnik önöknek. Ennek köszönhető, hogy ma kevesebb nyugdíjas él a nyugdíjminimum alatt, illetve annak közelében, és többen kerültek az átlagnyugdíjnál magasabb tartományba. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!)

Mi következik mindebből, tisztelt képviselőtársaim, illetve tisztelt televíziónézők és rádióhallgatók? Úgy gondolom, hogy a pártokat, akárcsak az egyszeri embert, nem szándékai, hanem tettei minősítik. Ennek alapján világosan elmondható, hogy a mai ellenzék legnagyobb pártja immár másodszor, ellenzékben egészen mást mond, mint amit kormányzati pozícióban tett. 1994 előtt is, akárcsak ma, fennhangon a nyugdíjasok támogatását ígérte, majd 1994 és '98 között kormányzati pozícióban a nyugdíjak reálértékét drasztikusan csökkentette.

Nekem minderről néhai nagyapám szavai jutnak eszembe, aki ha élne, erről a következőket mondaná: a falusi kocsmában is mindig a legnagyobb iszákos a leghangosabb, de az ő keze csak addig jár sűrűn, amíg a teli pohár van az asztalon, de rögtön elnehezül, amikor fizetésre kerül sor.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból. - Szórványos taps a MIÉP padsoraiból.)

(14.20)

Forrás: parlament.hu