BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslat-csomagnak az a mottója, hogy segély helyett munkát. Engedjék meg, hogy egy nagyon rövid idézettel kezdjem a mondanivalómat: "Aktív korú, munkaképes embereknek segélyből élni az egyénre és a környezetre nézve is demoralizáló hatású. Valamit csinálni, foglalkoztatva lenni, még ha átmenetileg is, sokkal jobb, mint beleragadni a reménytelenül munkán kívüli létbe." És egy fejezetcím: "Visszatérni a legális munkaerőpiacra".

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért idéztem ezeket a gondolatokat - a változatosság kedvéért nem a Fidesz választási programjából, hanem a Szabad Demokraták Szövetségének a modern európai Magyarországról írott gondolataiból -, mert ezzel is szerettem volna bizonyítani, hogy a gondolat, hogy segély helyett munkát adni, nem idegen a szabad demokratáktól. Tudjuk, hogy szegénységet megszüntetni segélyekkel nem lehet, hogy megélhetést biztosító munkajövedelemhez kellene jutni az embereknek. A mi programunk ezt tűzte ki célul annak idején. És ha ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az lenne a szándéka, hogy megélhetést biztosító munkajövedelemhez próbálja juttatni az embereket, akkor a javaslatot minden bizonnyal támogatnánk.

Sajnos, nem ez a helyzet. Rendkívüli mértékben különbözik ez a javaslat attól, amit a szabad demokraták elképzelései tartalmaztak. Ez a javaslat sajnos a szegények elleni újabb drasztikus támadás. (Babák Mihály: Ugyan már!) Azt gondolom, hogy a legkegyetlenebb javaslat, ami a Ház előtt volt 1998 óta, és ezt bizonyítani is fogom, mielőtt indulatba jönnének kormánypárti oldalon képviselőtársaim. Azt gondolom, hogy a rendszerváltás veszteseinek további terhekkel történő sújtása az, amit következményként számításba kell vennünk.

Hamis előfeltevésekből indul ki ez a koncepció, ahogy arra már több ellenzéki képviselő, illetve bizottsági kisebbségi véleményt elmondó képviselő is utalt, abból a hamis előfeltevésből, hogy aki ma Magyarországon munkanélküli, az nem akar dolgozni. (Babák Mihály: Ki mondta ez? Ilyet senki nem mondott!) A miniszterelnök úrtól kezdve (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ilyet nem mondott!) nagyon sokan kormánypárti oldalon ezt hangsúlyozzák állandóan, hogy azért kell ezekre a megszorító intézkedésekre sort keríteni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tárgyra!),hogy támogassák azokat, akik tisztességesen dolgoznak, hogy ne terheljék a nem dolgozók ellátásával őket (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Nem igaz!), következésképp (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt önök mondják!), aki akar, annak megteremtik a lehetőséget a dolgozásra. (Babák Mihály: Meg is kell teremteni!)

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy '90 óta, amióta a munkanélküliség óriási nagy probléma Magyarországon, több munkaügyi kutatás történt, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a munkaügyi ellátórendszer eszközeinek szigorítása, kurtítása, lefaragása és az elhelyezkedés gyorsasága, a munkanélküliek újbóli munkába állása között nincs felmutatható összefüggés. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat valóban abból indul ki, hogy meg akarja leckéztetni a notóriusan segélyből élőket (Babák Mihály: Ugyan már!), azoktól akarja megvonni az ellátást, akik a kocsmapultot támasztva nem akarnak dolgozni. Nem hiszem, hogy ezen vitatkozni kell, hisz ez oly sokszor elhangzik az érvelésükben kormánypárti oldalon, de semmi nem támasztja alá, hogy a szigorítás munkára ösztönözne.

Engedjék, hogy nagyon rövid történeti visszapillantást én is tegyek. Előttem a Kisgazdapárt szónoka szólt arról, hogy többször meg lett már kurtítva az ellátórendszer. Való igaz, 1991-ben, amikor a foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvényt ez a Ház az első kormány idején megalkotta, akkor a munkanélküli-ellátás idejét meglehetős bőkezűen határozta meg: két évig tartott az ellátás, egy lényegesen magasabb százalékban kifejezett munkajáradékra volt jogosult a munkanélküli, amelyből az idők folyamán egyre-másra vissza kellett faragni. Ez a visszafaragás már az első kormányzat idején megindult, és aztán folytatódott a második kormány idején is. Ma már ott tartunk, hogy a két év több lépcsőben le lett csökkentve egy évre, az ellátás mértéke 80 százalékról le lett csökkentve, ha jól tudom, 60 százalékig - tehát hogy szigorításokra szükség volt.

Ezzel párhuzamosan kiépültek a rendszerben más pillérek, támaszkodópontok is. A mai rendszer három pillérből áll: a munkanélküli-járadékból, a munkanélküli jövedelempótlóból és a rendszeres szociális segélyből. Tehát egy egymásra épülő hárompilléres rendszer alakult ki az idők folyamán, amelyben rendkívül fontos szerepe volt a munkanélküli jövedelempótlónak, hogy az az ember, aki elveszíti a munkáját és letelik a munkanélküli-járadék ideje, az ne egyből a szociális segély kategóriájába kerüljön. Azt gondolom, hogy akkor, amikor ez a tervezet egyszerűen megszünteti a középső pillért, a munkanélküli jövedelempótló pillérét, akkor ezt a tíz év alatt szisztematikusan kiépített rendszert szétzilálja, szétesik a rendszer, amivel kapcsolatban több negatív következményre kell számítani.

Szeretném nagyon röviden áttekinteni, hogy kire hogy hat ez a változtatási folyamat, amit a kormány eltervez. Az egyik vizsgálandó terület a munkanélküli-járadék, az időtartam csökkentése. Ezzel kapcsolatban nagyon lényeges megállapítás, hogy ez egy olyan intézkedés, ami nem igazán a jelenleg munkanélkülieket vagy már a tartós munkanélküliség állapotában élőket sújtja, hanem meglehetős nagy százalékban azokat, akik jelenleg még nem is munkanélküliek, hiszen aki már munkanélküli és benne van a rendszerben, az nagy valószínűséggel már az egész évre vonatkozó jogosultsági idejének a nagy részét, egy részét felélte, következésképp azok, akiket hátrányos helyzetbe hoz ez az intézkedés, még csak fenyegetettek attól, hogy elveszítik a munkahelyüket.

Többen szóltak előttem arról is, hogy munkavállalói járulékfizetéssel és munkaadói járulékfizetéssel tulajdonképpen egy biztosítási háttere van annak, hogy a járadékra jogosult a munkavállaló, következésképp ez tényleg egy alkotmányossági kérdés, hogy hogyan lehet ezt a már szerzett jogot felrúgni. Nagyon fontosnak tartom ebben a kurtításban, hogy mindez nem segíti a munkaerőpiacra való visszatérést, egyfajta cinizmus bízni a nevelő hatásában ennek az intézkedésnek. (Babák Mihály: Na tessék!)

Ha megnézzük a másik intézkedést, ami a jövedelempótló megszüntetése, illetve a segélyre való jogosultsághoz a munka kötelező előírása, akkor azt látjuk, hogy egy rettentő lényeges kérdésről következetesen nem beszélnek kormánypárti oldalon képviselőtársaim; ugyanis a munkára ösztönzésnek van egy nagyon fontos, nagyon könnyen érthető eszköze, ez a pénz. Ha megélhetést biztosító fizetséget kap, aki dolgozik, akkor, azt gondolom, ennél nagyobb ösztönzés nem kell.

(10.50)

Ki kellene egyszer próbálni, olyan pénzügyi viszonyokat teremteni a munkanélküli-ellátást igénybe vevők körében, amiért érdemes munkába állni, hogyan fognak rá reagálni. Itt néhányan már elkezdték idézni, hogy a munkanélküli-járadékból sem lehet megélni, annak a minimális összege ma 13 800 forint, a maximális összege 27 000 forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki ráadásul gyereket is eltart, akkor szükségképpen és következményképpen fordul majd a feketegazdaság, a fekete-, az illegális megoldások felé. Akkor, amikor a kormány megszünteti a munkanélküli-jövedelempótlót, illetve a munkanélküli-ellátás melletti dolgozási lehetőséget, akkor bizony azt idézi elő, hogy szükségképpen a feketemunka irányába fognak fordulni az emberek.

Balla képviselőtársam beszélt arról, hogy dolgozni akaró és dolgozni nem akaró emberek vannak, és egyértelmű, hogy itt a dolgozni nem akaró embereket kell valamilyen módon munkára bírni. Én azt gondolom, hogy ez a "valami", amivel munkára lehetne bírni, az a fizetség, a megélhetést biztosító fizetség.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy a feketemunka számtalan esetben sokkal keményebb munka, mint a legális munka. Jó lenne, ha a kormány a tiltás, a büntetés eszköze helyett az ösztönzés eszközeit keresgélné.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva azt tudom mondani, hogy mint mindennek, ennek a javaslatnak is van manifeszt, van látens és diszfunkciója.

A manifeszt funkciójáról zajlik itt kormánypárti oldalon a szó; azt mondják, hogy segély helyett munkát akarnak adni. (Babák Mihály: Pontosan!)

De van ennek az előterjesztésnek egy látens, lappangó funkciója is, amiről nem beszélnek annyit, de azt gondolom, hogy fontosabb, mint azok a szólamok, amiket a manifeszt funkcióról hallani lehet. Ez ugyanis az, hogy intézményesíti a kiszolgáltatottságot olyan bérszínvonalon, ami legalábbis szégyen. Úgy kell fogalmazzak, hogy a minimálbért meghatározó állam munkakerülőként bánik azokkal a polgáraival, akik a minimálbérnél kevesebbért nem hajlandók dolgozni, és ez elfogadhatatlan.

És végül van ennek a javaslatnak egy diszfunkciója, ami egyszerűen löki ezeket az embereket a feketemegoldások irányába, legalábbis abban az esetben, hogyha nem akarnak éhen halni.

Engedjék meg, hogy ne érezzék úgy, hogy üres jelzőket és kijelentéseket mondok, egyetlen paragrafussal próbáljam meg illusztrálni, amit beszélek: a szociális törvény 37/B. §-a az (1) bekezdésben előírja, hogy kiknek nem állapítható meg a rendszeres szociális segély. Ezek között szerepel egy olyan pont, hogy rendszeres szociális segély megállapítását megelőzően, illetve a folyósítás alatt nem működött együtt önkormányzattal, munkaügyi központtal. A (2) bekezdés arról szól, hogy... (Babák Mihály: Eddig is előírták!) - igen, világos - mikor állapítható meg ismételten a rendszeres szociális segély megszüntetés után. Akkor, 36 hónapon belül, ha a feltételek megváltoznak, ide nem értve az (1) bekezdés b) pontja szerinti megszüntetési esetet. Vagyis aki egyszer nem bizonyult együttműködőnek, az örökre felejtse el, hogy valaha rendszeres szociális segélyt kaphat az önkormányzattól! (Babák Mihály: De munkát kaphat!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Iszonyú időszorításban vagyok. Ez a törvénycsomag hét törvény módosításával foglalkozik; ebből négy törvénymódosítás összefügg, a másik három egyáltalán nem tartozik ide. Magam is abba a csapdába estem, hogy nem marad időm a fogyatékostámogatásról beszélni, pedig azt gondolom, hogy rendkívül nagy csalódást készít elő a törvény akkor, amikor a fogyatékostámogatás mértékét a törvényben ígérthez képest lefaragja. A törvény 80 százalékot ígért, most pedig az egyszerű súlyos kategória is csak 50 százalékot fog kapni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu