DR. BODA ILONA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kisgazda frakció megvizsgálta és általános vitára alkalmasnak találta a T/1756. számon benyújtott törvénytervezetet.

A törvénytervezet abból indul ki, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről, valamint a munkanélküliek ellátásáról rendelkező, 1991. évi IV. törvény hatálybalépése óta számtalan módosításon ment keresztül; a munkanélküliség országos helyzetképe is megváltozott, értve ez alatt a munkanélküliek kor és képzettség szerinti arányát is.

(10.30)

Az elmúlt években megindult gazdasági növekedés által megjelenő munkaerő-piaci igények olyan átalakításokat követelnek meg, amelyek hatékonyabban segítik a munkanélküliek újbóli, mielőbbi munkába állását. Ezért a javaslat által tartalmazott törvénymódosítás célja szerintünk egyrészt az, hogy fokozottabban ösztönözze az ellátásban részesülő munkanélkülit a munka világába való visszatérésre, másrészt hogy az ellátási rendszerben elért megtakarítások által több pénz jusson a foglalkoztatás támogatására.

A javaslat főbb módosítási irányvonalait három szemszögből, három tagolásban kívánom az Országgyűlés elé terjeszteni frakciónk álláspontja szerint. Az egyik legfontosabb módosítási javaslata az előttünk fekvő törvénytervezetnek az, hogy 360 napról 270 napra csökken a munkanélküli-járadék folyósításának az időtartama. A módosítás ezen iránya láthatóan nagy vitát vált ki az Országgyűlésen belül, illetve az Országgyűlés falain kívül is, valamint az egyes frakciók között. Mégis a mi álláspontunk az, és ez egységes vélemény a frakción belül, hogy ez a módosítás valóban kényszeríti mind az állás nélkül maradókat, mind a munkaügyi piaci oldalon szolgáltatói szerepkörben lévőket arra, hogy a munka világába való visszakerülést ösztönözzék. Hiszen azok a munkanélküliek, akik 180 napon belül a járadékfolyósítás megkezdésétől számítva munkaerő-piaci képzésbe kerülnek, nos, azok számára a munkanélküli-járadék továbbra is folyósítható, mégpedig egy évig, ami nagy lehetőség a munkaerő-piaci szolgáltatók számára arra, hogy a helyi foglalkoztatás szükségességét felmérjék, felvegyék a kapcsolatot a különböző helyi vállalkozásokkal, főiskolákkal, egyetemekkel, önkormányzatokkal, és valóban szükségleti oldalról folytassanak képzést és átképzést. Mi ezt a szerepét hangsúlyozzuk ki a törvénynek, tehát azt, hogy a szolgáltatókat kívánjuk abba a helyzetbe hozni a törvénytervezet által, hogy igenis aktív szereplőjévé váljanak a munkaerő-piaci oldalnak.

Az új évezred véleményünk szerint nagy kihívást jelent a munkaerőpiac valamennyi résztvevője számára. A munkavállalóknak véleményünk szerint, igazodva az európai és az amerikai trendekhez, arra kell felkészülniük, hogy megszerzett képzettségük nem elegendő egy egész életre.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Képzettségüket, tudásukat, tanultságukat állandóan fejleszteni kell, föl kell készülni arra, hogy többféle képzettség birtokában legyenek, mert az életük során, esetleg a foglalkoztatásuk terén is több váltásra lesz szükségük. Elengedhetetlenné válik a nyelvismeret, a számítástechnikai, hírközléstani modern ismeretek elsajátítása, mert hangsúlyozzuk, hogy csak a képzett munkaerőnek van jövője és van realitása a munkaerő-piaci oldalon. Nagyon fontos ezért, hogy a munkaerő képzésével és átképzésével, munkaközvetítéssel foglalkozó szervek a helyi lehetőségek felmérésével ne öncélú képzést és átképzést folytassanak. Még egyszer hangsúlyozom, nem vagyok abban biztos, hogy rengeteg virágkötőre és kirakatrendezőre van szüksége az országnak, de azt gondolom, hogy olyan képzési formákat kell bevezetni, amelyek a helyi, kistérségi, regionális lehetőségeket veszik számításba. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkaerőpiac szolgáltatói oldalát kell erősíteni a tudat terén is, tehát mozgásba kell jönnie a szolgáltatói oldalnak, tudatára kell ébrednie annak, hogy szolgáltatói szerepkörben van, annak, hogy a költségvetésből és a Szolidaritási Alapból azért kap forrást, hogy azt hasznos célra, képzett és szükséges munkaerőképzésre fordítsa. Mi tehát a szolgáltatói oldalt, a szakképzési oldalt emeljük ki, mégpedig a célirányos szakképzési oldalt ebben a törvényben az első szakasz tárgyalásánál.

Most áttérek a második szakaszára a törvénytervezetnek. A tervezet második része és igen fontos eleme, hogy megszünteti a munkanélküli-járadék folyósítása mellett a kereső tevékenység folytatásának a lehetőségét. Nem vitatjuk, hogy a munkanélküli-járadék összege igen alacsony. Azonban az sem tagadható, hogy a járadék melletti kereső tevékenység folytatásának megengedése felkínált egy olyan törvényesített kiskaput, amely éppen a mielőbbi tartósmunkahely-kereséstől vonta el az időt. Frakciónk véleménye ebben a kérdésben tehát az, hogy mivel a munkanélküli-járadék elsődleges alapja a Munkaerő-piaci Alapba az aktív munkavállalók által befizetett járulék, már csak a törvényi logikát és dialektikát is figyelembe véve fontos, hogy ne lehessen egyszerre igénybe venni a szolidaritás elve alapján a munkanélküli-járadékot, másrészt pedig a munkavállalás lehetőségét is.

A tervezet harmadik és egyben legtöbbet vitatott eleme láthatóan a parlamenten belül is, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatása 2000. május 1-jét követően megszűnne, az önkormányzatok közcélú foglalkoztatást kötelesek biztosítani a munkavégzésre képes, szociális segélyt igénylők számára. Nem titkolt célja a törvényi szabályozásnak, hogy a névleges munkanélkülieket, akik feketemunka végzése mellett tartottak igényt a támogatásra, kiszűrje a rendszerből. Vita van arról, hogy esetlegesen a módosítás eme eleme az alkotmány 70/E. §-ába ütközik, amely kimondja, hogy minden állampolgár számára biztosítani kell munkanélkülivé válása esetén a szükséges ellátást. Megfogalmazódik olyan álláspont is, hogy esetlegesen az Európai Szociális Charta 13. pontjával is ellentétes a most bevezetni tervezett rendelkezés, amely ugyanezt mondja ki. Ezeket az álláspontokat frakciónk azért nem osztotta, mert a törvényi cél az, hogy nem a passzív állapotot, a munkanélküliséget akarja hosszú távú céllá emelni a törvénytervezet, hanem éppen ellentétesen, az aktív foglalkoztatás lehetőségét keresi.

Nem osztotta a frakció tehát azt az álláspont, hogy ezek a megfogalmazott új rendelkezések alkotmányellenesek, illetve az európai charta rendelkezéseivel ellentétesek lennének. Nem osztotta a frakció azt a más frakciókban megfogalmazott álláspontot sem, hogy az önkormányzatok nem lennének képesek esetlegesen a közhasznú foglalkoztatásra, mert a közhasznú foglalkoztatás a mi frakciónk álláspontja szerint nem egyenértékes a pusztán az utca felsöprésével megfogalmazható igen alacsony színvonalú munka végzésével. A mi álláspontunk az, hogy szakítani kell ezzel a végtelenül leegyszerűsített és szűkítő értelmezéssel, keresni kell a helyi és térségi elemeket és szükségleteket is átfogó, többféle, változatos formájú közhasznú munkavégzés eszköztárát és lehetőségét. Itt gondolok a közhasznú társaságok alapítási lehetőségére, amely befogadni képes a magasabban kvalifikált munkaerőt is. Gondolunk itt a szociális alapellátás feladatainak segítésére, az önkormányzati épületek fejlesztési, fenntartási munkáinak kivitelezésére. Természetesen differenciáltan - és itt a differenciálás fogalma alatt a térségi, valamint a szakképzésbeni differenciálást is értem - figyelembe kell venni a munka iránt jelentkezők munkaszükségleteinek kielégítése tárgyában, mint ahogy figyelembe kell venni a szakképzettséget és a kort is.

Az tehát a frakciónk álláspontja, hogy a törvénytervezet, bár nem hibamentes, de a benne lévő hibák korrigálhatók, és alkalmas arra, hogy a tisztelt Ház azt megvitassa, vagyis általános vitára alkalmas a törvény. És itt még nem szóltam egy dologról, ami a második blokkban merült fel az előadásomban, nevezetesen a munkanélküli-járadék folyósításának időtartamával kapcsolatban felmerülő polémiára. Itt csak egyetlenegy dologra kívánnám fölhívni a tisztelt Ház figyelmét, nevezetesen arra, hogy e munkanélküli-járadék folyósításának eredeti időtartama két év volt, majd másfél év, végül egy év, most pedig szűkítő lehetőség kilenc hónapra. Ezeket a módosításokat nem ez a kormány hajtotta végre ezen a törvényen, és azt is elfogadták.

Mindezt összevetve az az álláspontunk, hogy a törvénytervezet általános vitára alkalmas, és annak elfogadását javasoljuk a tisztelt Háznak. Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm figyelmüket és türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu