DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja az elmúlt másfél évben, de egészen megalakulásától kezdve fontos területnek akarja tudni Magyarországon a bankszabályozást és a pénzügyi tevékenységek ellenőrzését, mindezek alapján a bankszektornak, a biztosítási szektornak, a tőzsde világának a hatékony működését.

A pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat alapvető célja, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és az Állami Pénztárfelügyelet összevonásával megteremtse a kormány felügyelete alatt álló, egységes pénzügyi felügyeleti szerv jogi kereteit.

(10.00)

Az alakuló, helyenként elakadó gazdasági stabilitás szempontjából kiemelt fontosságú lenne a pénzügyi rendszer biztonságos működése és az ezt biztosító hatékony felügyeleti szervezet létrejötte. Az elmúlt évek problémái és különösen az elmúlt évben bekövetkezett tőzsdeválság, bankválságok, az egyes pénzügyi intézmények csődje egyértelműen rávilágított arra, hogy hatékonyabbá kell tenni Magyarországon a felügyeleti rendszert. Erre alapvetően a társadalom részéről fokozott igény jelentkezik. Látni kell azt is, hogy a pénzügyi szektorban jelentős mértékben növekszik a mérlegen kívüli tételek aránya, a tőkebefektetések volumene, lépten-nyomon jönnek létre work-out cégek, és bizony ezeknek a tevékenységét is egy egységes pénzügyi szervezetnek kell felügyelni.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamat rögös útja szintén nagymértékben át fogja alakítani a pénzügyi piacot. Az egységes piacra történő belépés már a csatlakozás előtt megköveteli a szabályok nagyfokú harmonizációját és a felügyelet felkészítését az új feladatokra. Ennek kapcsán el kell mondjam, hogy megítélésünk szerint Magyarország talán éppen a bankszabályozás területén tette meg azokat a lépéseket, amelyek egy európai uniós gyakorlatnak megfelelnének. A prudens bankszabályozás megteremtése, a biztonságos hitelezési folyamatok jogi alapjainak törvényi rangra emelése az elmúlt években bekövetkezett. A probléma azonban az, hogy a jogszabályok adta lehetőségeknek sok esetben a kereskedelmi bankok és a bankfelügyeleti funkcióban lévő szervezetek sem tettek eleget.

A vitára készülve kezembe vettem az Állami Számvevőszéknek a Postabank és Takarékpénztár Rt. gazdálkodásával kapcsolatos jelentését. Tulajdonképpen ebből a jelentésből olvasható ki az, hogy Magyarországon a bankfelügyelet újragondolására, megváltoztatására miért van szükség.

Az Állami Számvevőszék jelentése a legnagyobb pénzintézetünk kapcsán megállapítja, hogy a '98. évi mérleg szerinti veszteség - ami 135 milliárd forint volt - döntő többségét, közel 124 milliárd forintot a fedezetek és biztosítékok nem megfelelő kikötése, a kihelyezések és fedezetek figyelemmel kísérésének elmaradása és a dokumentáltság hiányával jellemezhető ügyletek okozták. Ugyancsak megállapítja az Állami Számvevőszék, hogy a prudens gazdálkodással ellentétes hazárd üzletpolitikára utal a tudatosan felvállalt, nagy kockázatú hitelkihelyezések aránytalanul magas összege. Mindezek summázataként az Állami Számvevőszék rögzíti legnagyobb kereskedelmi bankunk elmúlt évtizedben végzett hitelezési tevékenységéről, hogy a keletkezett veszteségek kialakulásáért, a hatályos jogszabályokban foglalt előírások és kötelezettségek megszegéséért felelősség terheli a bankot irányító menedzsmentet. Azonban itt az Állami Számvevőszék jelentésében a mondat végén, mint mindig egyébként is, pont van, és én itt hozzáteszem azt, hogy nemcsak a Postabank vezetését, hanem azt a bankfelügyeleti rendszert is felelősség terheli, amely hosszú éveken át megtűrte, hogy a dolgok ilyetén alakuljanak. Tehát a Postabank példájának felemlítésén keresztül arra szerettem volna rávilágítani egy részelemben, hogy igenis indokolt az, hogy Magyarországon a bankfelügyeleti tevékenységet új alapokra helyezzük.

A most formálódó új bankfelügyeleti struktúrának természetesen további feladatai is lesznek. Jóllehet, a megfogalmazott törvényjavaslatból, annak általános indoklásából még nem feltétlenül derülnek ki olyan elemek is, amelyek már a privatizált kereskedelmi bankszektor tevékenységének a fokozottabb ellenőrzésére kellene hogy irányuljanak.

Statisztikai adatok alapján bizonyítható, hogy a magyar bankszektornak a külföldi befektetők által privatizált hányadában az eredményképződés, a költségvetés részére történő nyereségadó-befizetés meglehetősen hullámzó trendet mutat. Itt alapvetően arról van szó - mind '98-ra, mind '97-re, de akár 1999. első félévére akceptálva is -, hogy a bankszektorban keletkező nyereség, félévkor még meglévő nyereség év végére leapad, jelentős mértékben leapad, és ennek következménye az, hogy a költségvetés részére befizetendő nyereségadó is lecsökken, aminek tulajdonképpen a költségvetési közkiadások sínylik meg a kárát. Adatokkal bizonyítva: az adózott eredmény '97-ben a bankszektorban, tehát a privatizált hányadában 58,7 milliárd forint volt '97. év végén. '98. első félévében 41,5, '98. év végén 40 milliárd, majd '99. első félévében 23 milliárd forintra apadt le az adózott eredményt. Tehát itt a bankfelügyeleti tevékenység során ezen hullámzó eredménytendenciák elemzésére, felügyeletére is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni.

A MIÉP-frakció egybehangzó véleménye, hogy a pénzügyi szervezeteknek egy egységes, erős, állami felügyelete kell hogy kialakuljon. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet, az Állami Pénztárfelügyelet összevonásával a Magyarországon zajló pénzügyi folyamatokat teljesen lefedő, kormányfelügyelet alatt álló egységes pénzügyi felügyeleti szerv kell hogy létrejöjjön. Indokként felhozható még ennek alátámasztására a jelenlegi felügyeleti munka szétaprózottsága, és bizony el kell mondani, hogy a most formálódó felügyeleti törvény egyfajta hiánypótlásra is kell hogy vállalkozzon, hiszen a Magyar Nemzeti Bank a pénzügyi szektor ellenőrzésére hivatott feladatait az elmúlt években csak nagy hiányosságokkal és felületesen volt képes ellátni. A jegybanktörvény alapján a Nemzeti Banknak a kereskedelmi bankszektor irányában is van egy ellenőrző feladata. Az ellenőrző feladat nem abból állt volna, mint 1997-ben is, amikor a Postabank úgymond csőd közeli helyzetbe került, hogy a Magyar Nemzeti Bankból hordták át a pénzt a Postabankba. Tehát nem ez volna egy nemzeti bank ellenőrzési, felügyeleti tevékenységének a lényege.

A független intézmény létrejötte kapcsán a képviselőtársaim vitatkoztak arról pro és kontra, hogy ez mennyire jó, mennyire hátrányos. Való igaz, hogy a baseli bankfelügyeleti elvek szerint a bankfelügyelet ne a költségvetéstől kapja a pénzt, hanem működési költségeiből, a kiszabott bírságokból, felügyeleti díjakból teremtse elő a működéséhez szükséges forrásokat. Álláspontunk, hogy Magyarországon ez történjen egyelőre jelentős részben a költségvetésből, mert ezzel elérhető vagy csak ezen keresztül érhető el, hogy ne a bankok érdekképviseleti szervezeteként működjön a most formálódó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) felügyelet.

Mindezek alapján, ezek reményében elfogadásra javaslom tisztelt képviselőtársaimnak a T/1848. törvényt, amely...

Forrás: parlament.hu