BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Pusztán csak az ügyben kívánok szót ejteni, hogy kedves szemben lévő és ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaink közül a múltkor eljutott hozzánk az a vélemény is, hogy az ellenérvek nem jutnak el az agyunkig. Ezt Kósáné úrasszony mondta a múltkori ülésnapon. Ön is azt mondja, Béki Gabriella képviselő asszony, hogy kényszermunka. Hogyan kívánják és milyen ötletük van a tekintetben, amivel az előző kormány is küszködött, amikor bejön például a jövedelempótlós, a segélyezett, és ő kéri a munkát, és mondja, hogy mérnök úr, munkát adjon, ne segélyt. És hogy kezelik azt a problémát, amikor bejön a polgár a városházára és azt mondja, kedves polgármester úr, nincs ebben a városban kellő mennyiségű munka tereken, a környezetvédelemben vagy máshelyütt? Nem tud ön ilyen munkát szervezni?

Ezt azért mondják, hogy a városházán ne osztogassák a segélyt, hanem a köz pénzét lehetőleg közmunkákra és munkára fordítsuk. A társadalomban ez az igény megvan egyrészt a munkanélküliek, a segélyezettek oldaláról, ami nagyon tisztességes szándék, és a polgárok oldaláról is megvan az igény, hogy tegyenek valamit a közért, azokért, akik segélyre szorulnak. Ez mindenkinek jó: jó magának a segélyezettnek és jó a közpénzeknek is. Azt gondolom, nagyon korrekt megoldás az, ha munkát is ajánlhatunk, sőt az sem baj, ha a törvény elrendeli, hogy adni kell munkát. Van értelmes munka a településeken, ezt állítom, s higgye el, Béki Gabriella, hogy nem kényszer az embereknek a munka. Magyarországon tudják, hogy dolgozni kell a pénzért. S lehetőleg ne hagyjuk marginalizálódni az embereket, hanem akármilyen pici esélyt is adjunk nekik arra, visszakerüljenek a munka világába. Köszönöm.

(22.10)

Forrás: parlament.hu