BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Lehet, hogy nem vagyok eléggé világos, valószínűleg a helyzet az oka. Amikor megfogalmaztuk a 11. pontban található javaslatunkat, abból indultunk ki, hogy hol van most az ellátási kötelezettség: az önkormányzatoknál. No, ha ott van, akkor világos, hogy az önkormányzatok adhatják át, és akkor föl kell tenni a kérdést, hogy milyen körülmények között, mennyiért, hogyan, milyen feltételek közepette.

De nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy azt gondolom, önmagában véve a működtetési jog átadásának nem sok értelmét látom. Ez egy bűvésztrükk a kormány részéről, körülbelül olyan, mint amikor a bűvész jó alaposan belemarkol a levegőbe, kettőt köröz a bűvészpálcájával, ráfúj, és utána szétszórja azt az ezüstösen, aranyosan csillogó valamit, ami keletkezik, azt a bizonyos vagyoni értékű jogot, amit látványosan a semmiből keletkeztet a kormány, hogy jó alaposan oda tudja ajándékozni az orvosoknak, aminek természetesen még örülnek is egészen addig, amíg úgy érzik, hogy kaptak valamit, amiből lehet valami.

(19.40)

Ehhez képest a praxis és a praxis valóságos privatizálása más, és sokkal több a tartalma. Elválaszthatatlan, elszakíthatatlan az eszközöktől, az ingatlanoktól, ami egy csomó további kérdés megválaszolását adja feladatul számunkra.

Erre mondtam, hogy egy ilyen, gondolkodási, egyeztetési folyamatban talán szót tudunk érteni. Nem biztos, hiszen van itt a módosító indítványok között olyan is, amelyik arra tesz utalást, hogy ingyen kell ezeket az eszközöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és az ingatlanokat az orvosoknak átadni.

Forrás: parlament.hu