DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy nagy illúzióink nem lehetnek, hisz a bizottsági ülésen a módosító javaslatok tárgyalásakor teljesen egyértelművé vált számunkra: nem az a lényeg, hogy mi van benne, hanem hogy ki mondja, és ha valamiben, akkor ebben következetes ez a kormányzat és kormánypárti képviselőtársaim. Ennek ellenére azt gondolom, van annak létjogosultsága, hogy érvelünk néhány módosító javaslat mellett, hisz próbáljuk megtartani azt a koncepciójában átgondolt ellátórendszert, amelyet most alapjaiban rengetnek meg és vernek szét. Úgy gondolom, egyben mindenképpen van koncepciója ennek a kormányzatnak, abban, hogy rombolni kell; rombolni azt, ami működőképes. Ugyanakkor pedig hiányzik az a fajta konstruktív gondolkodásmód, ami ehelyett építeni is képes lenne.

Ezek után konkrétan a módosító indítványokhoz, amelyeket én és képviselőtársaim nyújtottunk be. Mire alapozom azt, hogy rombolni kell? Mert meglévő aktív ellátási rendszerből is visszalép, ezzel is a feketemunka irányába tolva a munkavállalókat. Gondolok itt arra, amikor a munkanélküli-járadék mellett megengedett volt, és jelenleg még megengedett, hogy 50 százalék erejéig kereső tevékenységet folytasson a munkanélküli - gyakorlatilag ezt ez a törvényjavaslat visszavonja. Mi arra teszünk kísérletet, hogy továbbra is lehetséges legyen ez a kereső tevékenység, hisz úgy gondolom, hogy pontosan azon embereknek adna lehetőséget, akikből nem halt még ki az a vágy, hogy dolgozni szeretnének és ezt legálisan szeretnék tenni. Tehát úgy tűnik, a feketemunka elleni küzdelem, ami szlogen szintjén persze megvan, a valóságban mégsem igazán elvárás.

(22.40)

A 35. és a 36. ajánlási pontokhoz szeretnék még kapcsolódni a Munkaerő-piaci Alap felhasználásához kapcsolódóan. Szétverte ez a kormányzat a szociális érdekegyeztetést is és azt az egységes munkaügyi ellátórendszert, munkaügyi irányító rendszert, amely a Munkaügyi Minisztérium és az ahhoz kapcsolódó szervezetek működését jelentette. Ehhez tartozik a Munkaerő-piaci Alap is. Láthatjuk, hogy a törvénytervezet több ponton kísérletet tesz arra, hogy a Munkaerő-piaci Alapban felhalmozódott összegeket, amelyet a munkaadók és a munkavállalók fizetnek be szolidaritásra, illetve az aktív foglalkoztatási eszközökre és a probléma kezelésére, több minisztériumba irányítja szétdarabolva.

Ugyanakkor pedig csökkenti azt a fajta érdekegyeztető rendszert, amely ellenőrizhetővé tenné ennek a felhasználását. Tehát miután a Gazdasági Minisztériumba dolgoz be vagy irányít át egy bizonyos összeget a foglalkoztatáspolitika fejlesztésére, munkahelyteremtésre - az általános költségvetés szabályai alapján működtetendő -, a gazdasági miniszter felelősségével, ettől kezdve a befizetők számára láthatatlanná és követhetetlenné válik. Ezt szeretnénk megakadályozni azzal, hogy az elhagyását javasoljuk ennek a javaslatnak.

A másik dolog pedig az, hogy alkotmányossági szempontból is - de törvényességi szempontból mindenképp - megkérdőjelezhető, hogy használható-e az így befizetett pénzösszeg arra, hogy segélyt, szociális ellátást fizessenek belőle ahelyett, amit már említettem is, hogy aktív eszközökre használnák.

Összességében ezt a két területet kívántam kiemelni. Türtőztettem magam, de hadd mondjak el egy példabeszédet. Egy parasztbácsi valamikor azt mondta nekem a kárpótlási törvényről egy lakossági fórumon, hogy: földet kaptam és elvesztettem a kenyeremet.

Úgy gondolom, hogy nem kell nagy ráérzés arra, amikor önök azt mondják, hogy segély helyett esélyt adnak. Azt gondolom, hogy ez a törvény valami hasonló, mint az "elvesztettem a kenyeremet" - már segélyt sem kap, esélyt sem kap, és valószínű, hogy a munkanélküliek is tömegesen veszítik el a kenyerüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu