DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megint egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amelyben akár egyet is érthetnénk, ha nem az lenne a kormányzat szándéka, hogy ismét demonstrálja a parlamenti pártok szembeállását, ismét a közvélemény megosztására törekedjen. Nem kétséges, hogy a kitüntetésekről szóló törvény mindig is szimbólumokat érint, nem kétséges, hogy a szimbólumok körül mindig is jóízű politikai vitákat lehet rendezni. Tudnia kell tehát egy átlagos képességű politikusnak is, hogy ha szimbólumokhoz nyúl, akkor milyen következményekkel számolhat.

Ha egy kormány nem önhitt, és nem gondolja azt, hogy örökké kormányozni fog, tudnia kell, hogy a nem egy kormányzat működési idejére alapított kitüntetésekben lehetőleg olyan megoldást kell vállalni, amely mások ízlését sem sérti, lehetőleg konszenzusra kell tehát törekedni kitüntetésügyben is; persze más ügyben sem árt, de ott a politikai nézeteket talán olykor kevésbé szükséges egyeztetni. Itt egy olyan jelentéktelen feladat megoldása lett volna aktuális - néhány kitüntetésosztással kapcsolatos feladat -, amiben egyet lehetett volna érteni, ha a kormányzatnak az egyetértés lett volna a szándéka. De nem ez volt. Ilyen, egyetértésre talán számot tartható kérdés lett volna az, hogy mondjuk, a külföldi államférfiaknak külön kitüntetést alapítson a kormány, hogy esetleg a néhányak számára nem elég felemelő kiskereszt kitüntetés nevét változtassák meg valamire. De nem ez volt a kormány szándéka, hanem egészen más. Nem bonyolítva a kérdést, én először a praktikus ügyekkel szeretnék foglalkozni.

Az SZDSZ számára elfogadhatatlan a Corvin-rendszer, mármint a Corvin-kitüntetési rendszer bevezetése. Először nem ennek, úgymond, ideológiai áthallásairól, hanem egyszerű praktikus részéről beszélnék.

Az a véleményünk, hogy a Corvin-kitüntetés adományozási szempontjai egyszerűen nem különülnek el a Kossuth- és Széchenyi-díjtól, vagyis - nagyon röviden megfogalmazva - teljesen felesleges ez a kitüntetési rendszer. A Corvin-kitüntetés törvénybe iktatott szempontja, mármint az oszthatóság szempontja az, hogy a magyar tudomány és művészet, valamint az oktatás - ezt hangsúlyozni szeretném - fellendítése terén szerzett kiemelkedő érdemekért adható ez a díj. Ezzel szemben a Kossuth- és Széchenyi-díj - más elemeket most kihagyok - ugyancsak "a tudomány, a művészet, az oktatás kivételesen magas színvonalú, példa értékű elismerését jelenti". Van valami érdemi különbség a kettő között? Tud valaki olyan kiemelkedő érdemet ezeken a területeken, amelyről nem mondható el, hogy kivételesen magas színvonalú, vagy fordítva? Semmi különbség nincs a két szempontrendszer között!

Egyetlenegy oka van a Corvin-kitüntetési rendszer alapításának, az, hogy a miniszterelnök a maga nevében is kíván osztogatni embereknek kitüntetést, hogy ne az államfő jelenítse meg a mai Magyarországon azt, amit úgy nevezünk, hogy a köztársaság egysége vagy a köztársaság népének az egysége. Ráadásul - talán a laikusok ezt kevésbé tudják - a köztársasági elnök nem maga választja ki a kitüntetendőket, és eddig sem ő választotta ki, hanem a miniszterelnök javaslatára, mindig a miniszterelnök javaslatának figyelembevétel, annak módosítása nélkül szokta átadni a Kossuth- és Széchenyi-díjat. Tehát gyakorlatilag formális a köztársasági elnök adományozó szerepe, de úgy látszik, most arra van szüksége a miniszterelnöknek - aki talán meggyengült önbizalmában, talán más oka van -, hogy ő maga is osztogathasson kitüntetést a köztársasági elnök nélkül.

Hozzá kellene még mindehhez tenni természetesen mindazt, amit itt a kollegáim előttem elmondtak a Corvin-rendszerről, tehát a dolognak az ideológiai részét. Mint említettem, a szimbolikus részei egy kitüntetésnek természetesen rendkívül fontosak, hiszen maga a kitüntetési rendszer is szimbolikus ügy, maga a kitüntetés egy szimbólum.

(11.50)

Aki visszahozza a Corvin-rendszert, függetlenül attól, hogy teljesen indokolatlan ennek az új kitüntetésnek az alapítása, tudnia kell, hogy a Horthy-korszakban létezett - igaz, hogy mindössze 13 évig létezett - kitüntetési rendszert hoz vissza. Tudnia kell, ha valóban nem tulajdonít annak jelentőséget, hogy Horthy-korszakbeli kitüntetés legyen, akkor valóban - ahogy itt valamelyik képviselőtársam említette - elnevezhetnék másként is, hogy ne legyen semmiféle ideológiai áthallás ebben az ügyben.

Tegyük még hozzá a Corvin-rendhez, hogy azt mondja a Kossuth- és Széchenyi-díj eddigi jelvényeinek megszüntetése kapcsán - amire majd visszatérek - a törvényjavaslat, hogy ezek a kitüntetések egy letűnt, történelmileg meghaladott ízlésvilágot idéznek. Az egész törvényjavaslat tele van természetesen letűnt, történelmileg meghaladott ízlésvilág felidézésével. Ki gondolná ma Magyarországon komolyan azt, hogy a Corvin-díj a maga láncával és Horthy-korszakban született rekvizitumaival vagy, mondjuk, a lovagkereszt és egyéb keresztek valamiféle avantgárd szempontot képviselnek? Ezekre nem lehetne ugyanazt elmondani, hogy letűnt, történelmileg meghaladott korszakot jelenítenek meg?

Más szándéka van természetesnek a kormányzatnak, amikor ezt a javaslatot a maga módján előterjeszti, egyáltalán nem az, hogy letűnt, történelmileg meghaladott ízlésvilágot tüntessenek el, és helyette valami modern, a XXI. század követelményeinek megfelelő ízlésvilágot jelenítsenek meg. Egyfajta ízlésvilágot szeretnének zárójelbe tenni, és egy másik, nagyon meghatározó történelmi korhoz köthető, nevezetesen a Horthy-korszakhoz is köthető ízlésvilágot szeretnének visszahozni.

Áttérve most már a Kossuth- és Széchenyi-díjra, függetlenül attól, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díjat természetesen nem a kommunisták találták ki, mint ahogy itt az egyik fideszes képviselőtársam kisebbségi véleményéből talán kitűnhetett, hanem bizony, az 1945 utáni koalíciós korszak pártjainak egyetértésével született 1848 centenáriumára ez a kitüntetés; ebben az ügyben - hogy mi is ennek, hogy úgy mondjuk, ideológiai, politikai vagy akár szimbolikus tartalma - semmiféle, ma már meghaladott elem nem szerepelt. Most a kormány úgy gondolja, hogy ennek a kitüntetésnek a státusát meg kell változtatni. Meg kell változtatni a státusát, hiszen megszünteti azt a jelvényt, amellyel a kitüntetés eddigi birtokosai büszkén viselhették a nyilvánosság előtt azt, hogy őket a legtöbbre értékelték az elmúlt években, és ez áll természetesen az elmúlt tíz évre is.

A Kossuth- és Széchenyi-díj díjazottjainak döntő többsége - nem akarom azt mondani, hogy mindenki, de döntő többsége - a mai mércék szerint is megérdemelné ezt a díjat, vagyis méltatlan az a kormányzati törekvés, hogy első és másodosztályú Kossuth- és Széchenyi-díjasok kategóriáját állítja fel. Első osztályosok lennének azok - mármint első osztályba tartozók -, akik egy kis szobrocskát kapnak ezentúl, mert ezek nem egy letűnt ízlésvilág jelvényét hordják. Velük úgy tol ki a kormány, hogy senki a nyilvánosság előtt nem láthatja rajtuk, ha a nagyközönség előtt megjelennek, hogy díjazottak, mert mégsem gondolhatják komolyan, hogy a 30 centis szobrot fogják különböző fogadásokra, az Operaházba és más helyekre magukkal hurcolni; ellenben azok, akik a múlt rekvizitumait hordozzák, egy babérkoszorút kapnak - ami szerintem egyébként meglehetősen egyetemes szimbólum, semmiféle letűnt világ ízlésvilágát nem jeleníti meg -, vagyis akik a második rendbe tartoznak, mert egy múltbeli díjat kapnak, büszkén viselhetik továbbra is a megbecsülés jelképét, nyilvánosan.

Nemcsak hogy - hogy is mondjam - hátsó szándékokat lehet sejteni e mögött a kormányzati javaslat mögött, hanem azt kell mondanom, hogy ügyetlenséget is jócskán lehet sejteni. Magyarul és röviden, a kormánynak ebben az egyébként semlegesnek tekinthető tartalmú - mármint eredeti formájában, a legszűkebben értelmezve semleges tartalmú - javaslatába nyilvánvalóan sikerült szándékai szerint olyan elemeket beletenni, amivel az ellenzéki pártok, jelesen az MSZP és természetesen az SZDSZ, nem érthetnek egyet. Nemcsak hogy általános vitára alkalmatlannak tartják, hanem a társadalom szempontjából elfogadhatatlannak tartják, hogy ilyen típusú ügyekben is a megosztást jeleníti meg a kormány ahelyett, hogy a nemzet egyesítésére törekedne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu