CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Helyzetemből és mentalitásomból adódóan igen ritkán vállalok fel szereplést a pártok belső életére vonatkozó vitában. Hogy most mégis ezt teszem, annak az az oka, hogy ez évben többször hallottam olyan fideszes felszólalást, interpellációt, a politikai államtitkárnak címezve, amely nem valós képet mutat be a pártingatlanok helyzetéről.

A parlamenti ügymenetben nincs arra lehetőség, hogy az adott témát ismerő, esetleg más információval rendelkező képviselő hozzászóljon. Így ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra, hogy a tisztább képet bemutassam.

Megkérdezhetnék, hogy miért aktuális ez a téma. Azért, mert az államtitkár úr azt mondta a legutóbbi válaszában, hogy a felmérések alapján lényegében több változatban megfogalmazódott a tulajdonrendezés koncepciója, mely a közeljövőben a kormány elé kerül, és a jövő első félévben dönthet róla a parlament. Nekem pontosan ez a bajom.

Az államtitkár úr szerint ma a pártok rendelkezésére álló állami ingatlan 79 százalékát az MSZP használja. Tételezzük fel, hogy az állítás igaz. De vajon hány önkormányzati tulajdonú ingatlant, hány négyzetméter irodát használnak a többi pártok? Történt-e felmérés 1990 óta, hogy az önkormányzatok hány száz milliót fordítottak az egyre csökkenő költségvetésükből a pártok elhelyezésére? Történt-e felmérés arról, hogy az elmaradt bérleti díj mennyi kiesést jelent az önkormányzatok vagyoni bevételéből? Nem tudok róla, hogy e törvény-előkészítés kapcsán az önkormányzatokat érintően ilyen jellegű felmérés lett volna.

Nem teljesen pontos információk alapján, jelenleg a Fidesz és a többi pártok, az MSZP-n kívüli pártok, több száz önkormányzati ingatlant használnak ma elhelyezésükre. Felvetődik a kérdés, hogy az ingatlanrendezés abból is fog állni, hogy a pártok által használt önkormányzati ingatlanok helyzetét is rendezik? Meg kívánja vásárolni az állam ezeket az ingatlanokat, hogy utána az esélyegyenlőség minden párt számára biztosítva legyen? Nem tudok róla, hogy ilyen jellegű tájékozódás lett volna.

Az én információm alapján jelenleg a pártok által használt ingatlanoknál nem a számokban és a nagyságokban van jelentős különbség, hanem abban, hogy melyik párt használ állami ingatlant, és melyik párt használ önkormányzati ingatlant, és természetesen abban, hogy néhány párt a rendelkezésére álló székházakat időközben elidegenítette.

Csak példaként szeretném elmondani, hogy a véletlen úgy hozta, hogy a szocialista többségű Nyíregyházán a legnagyobb pártirodát a Fidesz, a legjobb elhelyezést a Kisgazdapárt birtokolja. Érdekes módon e témában ennek ellenére még egyszer sem interpellált szocialista képviselő a szocialista polgármesterhez. De hasonló a helyzet a többi nagyvárosban is.

E hozzászólásnak a pártingatlanok használatán túlmutató következtetései is vannak. Ott lehet konszenzusra jutni, ahol beszélnek egymással az emberek. Elképzelhetetlen, hogy a folyosón köszönés nélkül menjünk el egymás mellett, mint amit ebben a Házban gyakran tapasztalok. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) A sokszorosító, a takarító asszony, a kapuban álló kiskatonák mindig köszönnek a képviselőknek és egymásnak. A képviselő urak bizony erről az elemi udvariasságról nagyon gyakran elfeledkeznek.

Arról beszélünk ebben az országban, hogy részesei akarunk lenni a legfejlettebb országok közösségének, és közben a magát kormányzónak mondó pártok egyik legfontosabb igyekezete a velük nem teljesen azonos nézeteket vallók kiközösítése.

Az előző ciklusban több megyében, több városban volt jól működő szocialista-fideszes koalíció. Ma főbenjáró bűnnek számít, ha a fideszes politikus szocialista frakciót támogat. Nem lenne érdemes minden témában teljes körű információt adni? Nem lenne érdemes végiggondolni a kormányzó pártoknak, hogy jó együttműködéssel jobban lehet eredményt elérni? Hogy jó együttműködéssel is meg tudjuk önmagunkat jeleníteni?

Az ország sok településén vannak az együttműködésnek jó példái. Több helyen képesek elfelejteni vagy félretenni az egyéni sérelmeket, ha a közös cél, a település fejlődése a legfontosabb. Minden ilyen esetben, a helyhatóságokban is, a kormányzó koalíció tevékenysége a meghatározó. Rajtuk múlik, hogy van-e egymásra figyelés, vagy csak viszálykodás jellemzi a testületek munkáját. Talán érdemes lenne most, az ezredfordulónál a kormány néhány tagjának és a pártok számos képviselőjének (Az elnök jelzi az idő leteltét.) ezt a jó példát átvenni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu