ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A lakosság által elkölthető jövedelmek színvonala és a társadalmi szintű termelékenység között szoros kapcsolat van. A GDP növekedése - különösen az egy főre eső - a társadalmi termelékenység növekedését jelzi a több évtizedes szerves fejlődést produkáló nyugat-európai országokban. Nálunk azonban a GDP növekedése szinte kizárólag a globális és multinacionális, továbbá egyéb külföldi, többnyire vámszabad területen működő cégek tevékenységére vezethető vissza, és még így sem érjük el az ország 1989. évi teljesítményét.

Pusztán ezért a reálértéken mért keresetek összessége elvileg nem érhetné el az 1989. évi reálértéket. A nálunk működő, valójában nem biztosítási alapon álló nyugellátás rendszerére is sajnos ez igaz. Tetézi a gondokat, hogy a GDP növekedése nálunk nem a társadalmi termelékenység növekedését fejezi ki, hiszen a saját, a magyar gazdaság jelentős része évek óta csökken vagy stagnál, és ez jelenleg is így van. Igen kis hányada, a többnyire kétes vagyonokon alapuló tevékenység növekszik, és ennek zöme még ma is a fekete- és szürkegazdaságba nyúlik át. Természetesen vannak kivételek is. Amíg az állam tulajdonában álló cégek helyzete többnyire ugyancsak katasztrofális - például a MÁV -, a magyar bérszínvonalat, nyugdíjakat akkor lehet reálértéken is érezhetően növelni, ha a saját, a magyar gazdaság teljesítménye nő. Ennek mérhetősége miatt a GDP figyelése mellett a GNP-t is számba kellene venni, sőt, elsősorban és kiemelten azt.

Emellett azt is látni kell, hogy a kiáramló bérek, jövedelmek, inkluzíve nyugdíjak összességét kell a termelékenységgel szinten tartani, hiszen ha ezt nem tennénk, ellenkező esetben a szükségesnél több pénz kerülhet a forgalomba, és ez valóban most már inflációt gerjeszthet. Az egyes rétegek között ugyanakkor világviszonylatban is jelentős különbségek keletkeztek a jövedelmekben, így a lakosság mintegy 20 százalékának reáljövedelme hihetetlenül megnőtt és egyre növekszik, míg 80 százalékának jövedelme stagnál, csökken, sőt, mint tudjuk, 3 millió ember e réteg alján, a létminimum alá süllyedt.

Egyszerű összefüggések ezek, az átlagpolgár diploma nélkül is képes ezt megérteni. Az elmúlt tízegynéhány év alatt folytatott romboló, kiárusító, s egyben gyarmatosító jellegű gazdaságpolitika vezéreinek is tudniuk kellett mindezt, meg a szakszervezeti vezetőknek is, akik most a bérkövetelések élére állnak. Ha ezt tudták és tudják, akkor miért nem követelték meg a kormányoktól a gazdaság arányos fejlesztését, miért tűrték el a magyar gazdaság mesterséges lerombolását, a gyors és felelőtlen kiárusítását, és csak az idegen tőke nyakló nélküli beáramlását szolgáló törekvéseket?! Akik ma a legjobban kiabálnak, maguk hozták létre a kialakult helyzetet, méghozzá tudatosan! Nem az a legnagyobb baj, hogy ezek az elvtársak ezzel nyíltan a kormány csőbehúzásán fáradoznak, hanem az, hogy ezt a felelőtlen játékot az egész magyar nép hátrányára, boldogulása ellenére művelik. Nem zavarja, sőt, boldoggá tenné őket, ha az inflációellenes politika zátonyra futna.

A Magyar Igazság és Élet Pártja mindig is küzdött az önfeladó gazdaságpolitikai ellen, és biztatja, bátorítja a kormányt, hogy minden erejével, rendelkezésére álló valamennyi eszközével a magyar kis-, közép- és - ki merem mondani - nagyvállalkozások fejlődését, fejlesztését segítse elő, beleértve ebbe az agrárgazdaságot és annak második lépcsőjét, az élelmiszeripart, illetőleg egyéb feldolgozóipart is. Ennek szolgálatába kell állítani minden lehetséges erőforrást, de továbbmegyek: ezt kellene szolgálnia a tudománynak és az oktatásnak is.

Ne habozzon a kormány, az utolsó pillanatokban vagyunk! Ez a jövőnk, a magyar jövő, enélkül csak Európa gyepű szolganépe, Európa koldusai lehetünk. Elfogadhatatlan az arra való hivatkozás, hogy ehhez hiányoznak a megfelelő eszközök.

Legközelebb arról kívánok beszélni, hogy mik és hogyan szerezhetők meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.),és hogyan vethetők be az ehhez szükséges eszközök. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu