DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a frakcióm nevében elmondtam a mondandómat, egy nem pontosan megfogalmazott mondatot, aztán utólag igyekeztem korrigálni, hogy ne legyen félreértés közöttünk, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy SZDSZ-ből kikerült belügyminiszter terjesztette elő azt a törvényt, amelynek alapján most a hivatal működik, de ehhez hozzátartozik, és ezt feltehetően képviselőtársaim is tudják, hogy a parlament vagy az akkori kormány részben kényszerhelyzetben volt, már amennyire kényszerhelyzetnek tekinthető, hogy alkotmánybírósági döntés nyomán korrigálni kellett a korábbi törvényt. Kényszerhelyzet volt annyiban, hogy a választási lehetőség az volt, hogy vagy lesz egy kompromisszumos törvény, ami nem biztos, hogy egyezik a nézeteinkkel, vagy tovább húzódik ennek az ügynek az elfogadható vagy többé-kevésbé elfogadható módon való rendezése.

A belügyminiszter akkor nem a maga nézeteit képviselte, mint az általában miniszterekkel lenni szokott, hanem egy kompromisszumos álláspontot képviselt, mint ahogy az SZDSZ is, de nyilvánvalóan emlékeznek rá képviselőtársaim, hogy az SZDSZ-es képviselők egy része Alkotmánybírósághoz fordult ebben az ügyben. Tehát nem hiszem, hogy félreértés van közöttünk, én fogalmaztam először pontatlanul.

Egy másik elemre szeretnék még kitérni, feltehetően itt sincs nézetkülönbség közöttünk, csak hogy egyértelműbb legyen, amit mondtam. Tisztában vagyok azzal, hogy az egykori áldozatok, tehát a megfigyeltek adatokkal kapcsolatos önrendelkezési joga értelemszerűen konfliktusba kerül más emberek adatainak védelmével, és ez rendkívül nehézzé teszi annak a problémának a megoldását, hogyan lehet vagy hogyan szabad vagy nem szabad kihúzni neveket az iratokból. Én mégis azt gondolom (Az elnök csenget.), és úgy tűnik, Csapody képviselőtársammal egyetértünk, hogy itt az áldozatok védelme elsőrendű szempont. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu