KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló T/1894. számú törvényjavaslathoz kívánnék én is nagyon röviden hozzászólni.

Amikor a frakciónkban szóba került, hogy ki legyen a vezérszónoka, és mit mondjon el eme törvényjavaslat kapcsán, az a vélemény fogalmazódott meg közöttünk, hogy sajnos idáig kellett eljutnunk, hogy egy ilyen törvényjavaslatot kell a kormánynak beterjesztenie. Mi sokkal jobban örülnénk annak, ha ezeket az elkobzott javakat nem kellene karitatív célokra felhasználni, mert akkor nem lenne erre rászoruló réteg. Nyilvánvalóan az elmúlt 40-50 év áldatlan állapotainak eredményeként, az elmúlt időkben a Bokros-csomag hatásai révén nagyon nagy társadalmi rétegek kerültek olyan helyzetbe, valóban rászorulhatnak ilyen adakozásra, karitatív tevékenységre; így kerül összefüggésbe ezzel a törvényjavaslattal ez a tevékenység.

Az elvet természetesen mi is helyesnek tartjuk, gyakran hallani rádióban, látni tudósításokat a tévében, amint értékes, valóban szétosztható és ajándékozható tárgyakat, termékeket, ruházati cikkeket semmisítenek meg, és ilyenkor valóban fáj az ember szíve, hogy ezen termékeket, dolgokat, ahogy a törvény fogalmaz, miért nem használják fel karitatív célokra.

Így természetesen a Magyar Igazság és Élet Pártja is ezen indokok alapján támogatja ezt a törvényjavaslatot. Végigolvasva, egy-két részletre szeretném én is felhívni a kormány figyelmét.

(15.20)

Kérdésként megfogalmazódott bennem, mindjárt az 1. §-sal kapcsolatban, hogy ki dönti el, hogy mi az egyéni szükségleteiket meg nem haladó mértékű ajándékozás vagy karitatív tevékenység. Ha ez nincsen pontosan szabályozva, esetleg valamilyen visszaélésekre adhat alkalmat, hogy nem mindenki értékeli egyformán az egyéni szükséglet meghatározását. Szintén egy kis ellentmondást látok a karitatív tanács tagjainak kiválasztásánál, ahogy ezt az előttem szóló MSZP-s képviselőtársam is elmondta. Itt nyilván szóba jön az ajánlkozás és a kiválasztás kérdése is. Kérem a kormányt, illetve a Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy amikor a karitatív tanács tagjait kiválasztják, igen nagy gonddal és odafigyeléssel legyenek.

A felmerülő költségekkel kapcsolatban a törvényjavaslat így fogalmaz: " karitatív tanács közérdekű felhasználás lebonyolítására kijelölt tagja viseli". Hátralapozva, a részletes indoklásban arról, hogy mekkora költségek merülnek fel, különösebb számítást vagy indoklást nem nagyon találtam, csupán annyit, hogy a karitatív tanács tagjai önként ajánlkoznak e nemes feladatra, így nyilván önként kell a költségeiket is viselniük. Az a kérdés, hogy tudják-e viselni ezeket a bizonyos költségeket, illetve meg tudják-e teremteni ezek fedezetét.

Szintén ilyen kérdéses pontnak látom a jogi eljárások során, hogy gyakorlatilag egyetlenegy bíróságra terhelődik át ezen jogi eljárások összessége, a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Felmerülhet annak kérdése, hogy a bíróságok amúgy is túlterhelt munkájánál szükséges-e egyetlenegy bíróságra esetleg ennyi felmerülő többletfeladatot hárítani. A törvény egyéb megszövegezésével, céljával, eljárásmódjával a pártunk egyetért, további kifogásokat nem emel.

A magam részéről zárógondolatként egyetlenegy reményemet tudom még kifejezni: remélhetőleg a törvényjavaslathoz nem kerül olyan módosító indítvány, amelyet Konrád György bizonyára mindenképpen támogatna, hogy az esetlegesen elkobzott könnyű drogokat is ilyen karitatív célokra próbálják meg felhasználni.

Pártunk elfogadásra javasolja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu