BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Ez a megszólítás most az előterjesztőnek, az oktatási bizottság elnökének szól. Tisztelt Államtitkár Urak! A benyújtott országgyűlési határozati javaslathoz Pető Iván képviselőtársammal együtt nyújtottunk be egy egész sor módosító indítványt, amelyek számos ponton tennék pontosabbá a benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, illetve egy fontos kiegészítést is javaslunk a határozati javaslathoz.

Legyen szabad ezért a módosító javaslatok indoklását két részre bontani. Először is ezekről a pontosításokról beszélnék, amely pontosítások közös eleme az, hogy az Országgyűlés és a Tudományos Akadémia kapcsolatából indulnak ki, és ezt a kapcsolatot kívánják az országgyűlési határozati javaslat szövegében érvényesíteni; majd pedig a felszólalásom második részében áttérnék arra a módosító javaslatunkra, amelyben kiegészíteni kívánjuk a benyújtott határozati javaslatot, és ennek, ha úgy tetszik, szélesebb tudománypolitikai összefüggései vannak.

Kezdem tehát az első résszel, amelyben azokat a módosító javaslatainkat indoklom, amelyek, ha úgy tetszik, egy kicsit megkopasztanák ezt az országgyűlési határozati javaslatot, kivennének belőle olyan elemeket, amely kérdésekben a szabad demokraták véleménye szerint az Országgyűlésnek nem kell, nem indokolt, nem helyes állást foglalnia, véleményt mondania.

Így például az első módosító javaslatunk, amely a 3. számot viseli, az országgyűlési határozati javaslat első pontjának mindjárt az első félmondatát szeretné megváltoztatni. A benyújtott határozati javaslat ugyanis úgy fogalmaz: "az Országgyűlés elfogadja a Magyar Tudományos Akadémia beszámolóját a magyar tudomány helyzetéről", és további ilyen értékelő megjegyzéseket tesz, mi pedig azt kezdeményezzük a módosító javaslatunkban, hogy az Országgyűlés nem elfogadja, hanem tudomásul veszi - csak tudomásul vegye a Magyar Tudományos Akadémia beszámolóját.

Abból indulunk ki ugyanis, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egy, az Országgyűléstől, az államhatalom szerveitől független köztestület, egy autonóm intézmény, amelynek a funkciója a tudományos életnek részben a képviselete és bizonyos körben az irányítása. Egy ilyen intézmény vezető testületeit nem az Országgyűlés választja, eltérően számos más olyan testülettől, intézménytől, amelyet valamilyen módon az Országgyűlés hoz létre, és amely teljesen indokolt módon beszámol az Országgyűlésnek, és ezt a beszámolót elfogadja az Országgyűlés. Az Akadémia esetében nem erről van szó; az Akadémia egy független intézmény, és miközben az helyes, hogy az Akadémia egy beszámolóval tájékoztatja az Országgyűlést arról, hogy mit gondol a tudomány helyzetéről, ezt a beszámolót a mi meggyőződésünk szerint az Országgyűlésnek tudomásul vennie és nem elfogadnia indokolt. Ez az Akadémia függetlenségének a kifejeződése lenne.

Ezzel összhangban javasoljuk elhagyni a benyújtott határozati javaslatból az olyan típusú fogalmazást, hogy "eredményesnek ítéli a kutatási programokat". Az Országgyűlés ne foglaljon állást abban a kérdésben, hogy az Akadémia által kezdeményezett tudományos programok eredményesek vagy nem eredményesek. Ebben a kérdésben részben az Akadémiának magának kell kialakítania az álláspontját, részben a széles közönségnek, a tudományos közönségnek kell a maga véleményét megalkotnia. Ha egy országgyűlési határozatban azt mondjuk, hogy ezek a kutatások eredményesek, akkor mit mondjon az, akinek erről esetleg más a véleménye, miközben ott áll az Országgyűlés egy effajta vélemény mögött?

Egy másik módosító javaslatunk, amely 4. számon szerepel, azt javasolja, hogy az Országgyűlés ne foglaljon állást az Akadémia kutatóintézeti hálózatának reformját illetően, ez az Akadémia mint testület kompetenciája, hogy miképpen reformálja meg a maga kutatóhálózatát; azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek ebben a kérdésben nem szükséges állást foglalnia.

(18.50)

Hasonlóképpen gondoljuk mi azt, bár ez egy kicsit már más kérdés, hogy nem szerencsés, ha az Országgyűlés számszerűen állást foglal abban a kérdésben, hogy milyen szintre emelkedjék 2002-re a kutatási és fejlesztési ráfordításoknak a nemzeti terméken, a GDP összegén belüli részaránya. A benyújtott határozati javaslatban szerepel egy olyan elköteleződés, hogy az legyen másfél százalék, miközben ennek az elkötelezettségnek elég nehéz megfelelni, elég nehéz ezt az elkötelezettséget számon kérni, hiszen a benyújtott szöveg azt mondja: "A gazdaság és a költségvetés együttes kutatási és fejlesztési ráfordítása." Hogy a gazdaságnak mennyi a kutatási ráfordítása, erre nézve az Országgyűlésnek meg a kormánynak nincs igazán döntési lehetősége. Hogy ezt aztán a költségvetés mennyivel egészíti ki, hogy elérjük a másfél százalékot, ez egy igen bonyolult kérdés, nem is lehet előre tudni egy adott évben, hogy a gazdaság mennyit fog befektetni a tudományba, és akkor mennyivel kell ezt a költségvetésnek kiegészítenie, hogy kijöjjön a másfél százalék.

Azt gondolom, hogy nem szerencsés, nem helyénvaló, ha országgyűlési határozatban vállal egy ilyen elkötelezettséget maga az Országgyűlés, aztán majd bajba kerül a 2002. évi költségvetés összeállításakor, amikor fel kell tennie önmagának azt a kérdést, hogy vajon a költségvetés meghatározott kutatási célú összegével teljesítettem ezt a saját vállalásomat vagy nem teljesítettem. Mi egy puhább megfogalmazást javaslunk ennél, és őszintén sajnáljuk, hogy az előterjesztő, mármint az oktatási bizottság nem volt fogadókész erre a módosító javaslatunkra.

Még egy helyen szeretnénk puhítani, oldottabbá tenni azt a megfogalmazást, amely a határozati javaslatban szerepel, nevezetesen az akadémiai törvénytervezet módosításával kapcsolatban. A benyújtott határozati javaslat szerint az Országgyűlés szükségesnek tartja az akadémiai törvény módosítását, és felkéri a kormányt, hogy ezt 2001. június 30-ig terjessze be. Mi a magunk részéről nem lennénk ebben ilyen határozottak. Az akadémiai törvény módosításának igénye már az előző ciklusban felmerült, a kormány akkor beterjesztett egy szöveget, amit akkor az Akadémia vezetésével egyeztetett, és aztán oly mértékben szóródtak a vélemények a Házon belül - és azt is hozzáteszem, nem kormánypárti-ellenzéki megoszlásban, hanem egyéb törésvonalak mentén -, hogy végül az előző Országgyűlés nem kezdte el 1998-ban ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, ezért nem lett belőle törvény.

Nagyon vitatott, a tudományos kutatók körében is vitatott, hogy szükség van-e és milyen értelemben van szükség az akadémiai törvény módosítására. Lehetséges, hogy létre lehet hozni egy konszenzust a következő egy-két évben, és az is lehet, hogy nem. Lehetséges, hogy itt az Országgyűlésben létrejön egy konszenzus, lehetséges, hogy nem. Korai tehát megelőlegezni egy ilyen kötelezettséget, hogy a kormány ezt nyújtsa be. Mi a magunk részéről azt javasoljuk, hogy a "szükséges" helyett szerepeljen a "megfontolható" szó a törvény módosításával kapcsolatban, és azt javasoljuk, hogy a kormány mérlegelje a törvény esetleges beterjesztését. Elegendőnek tartjuk azt, ha a határozati javaslat megáll magának a ténynek a leszögezésénél, hogy szóba kerülhet a törvény módosítása, de az Országgyűlés nem kötelezi el magát ebben a kérdésben.

Szeretném ismételni: mindezek a javaslataink arra irányulnak, hogy lássuk világosan, és az Akadémia beszámolójával kapcsolatos országgyűlési állásfoglalásban, határozatban tekintsük magunkra nézve kötelezőnek az Akadémia és az államhatalom közötti különbség, elkülönülés tiszteletben tartását. Az Országgyűlés ne kötelezze az Akadémiát erre vagy arra, de ugyanakkor a maga tekintélyével és súlyával ne is álljon oda az Akadémia döntései mellé; az Akadémia a döntéseiért maga kell hogy a felelősséget viselje, és nem helyes országgyűlési pecsétet ráütni az Akadémia döntéseire.

Ennyit azokról a módosító javaslatainkról, amelyek - mint az elején említettem - egy kicsit megkopasztanák ezt a határozati javaslatot, szűkítenék, enyhítenék a benne lévő állásfoglalásokat.

Végül rátérnék az ajánlás 4. pontjában szereplő, 6. számon benyújtott módosító javaslatunkra, amely viszont a határozati javaslat kiegészítését kezdeményezi. A magunk részéről, azt kell mondanom, bizonyos értelemben ezt még fontosabbnak és időszerűbbnek is tartjuk, mint az eddig ismertetett módosító javaslatokat.

Ha az ember végighallgatta múlt szerdán ezt a vitát, akkor az a benyomása keletkezett, hogy ennek a vitának az alaphangja az volt az előterjesztő részéről is, mármint az Akadémia elnöke részéről is, az országgyűlési előterjesztő, tehát az oktatási bizottság részéről is és a felszólaló képviselők részéről is, hogy a tudomány számára kevés a pénz, hogy több pénzt a tudománynak, hogy a tudomány a maga feladatát a magyar társadalomban, a magyar életben akkor tudja jobban ellátni, ha több pénzhez jutni.

A magunk részéről ezzel természetesen egyetértünk, és azt mondanám, érthető lett volna, ha ez lett volna a vitának az egyik fő kérdése. Azt kell azonban mondani, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy mire van szüksége a tudománynak, akkor azt a választ kell adnunk, hogy a tudománynak a maga sikeréhez két dologra van szüksége; nem úgy háromra, mint a háborúnak: pénzre, pénzre és pénzre - a pénzt elég csak egyszer említeni. A tudománynak még valamire szüksége van: szabadságra, a tudomány szabadságára.

Az előző beszámolóban, három évvel ezelőtt ez a kérdés nem nagyon szerepelt akkor sem a vitában, és most egyáltalán nem került szóba - akkor egy kicsit szóba került, most egyáltalán nem került szóba. Azt kell mondanom, hogy ha hat vagy kilenc évvel ezelőtt lett volna egy ilyen vita a Magyar Országgyűlésben, akkor biztosan szóba került volna. Most nem került szóba, és azt gondolom, hogy ez 1999-ben nem indokolt - sajnos.

Van a világnak sok országa, ahol a tudomány helyzetéről szóló vita tényleg csak a pénzről és az intézményekről szól, és van a világnak sok olyan országa, ahol ez rendben van. Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol még csak tíz évvel vagyunk a rendszerváltás után, ott az, hogy csak a pénzről beszélünk a tudomány helyzetéről folyó vitában, valószínűleg nem magától értetődő, és a mi mai helyzetünkben ez biztosan nem indokolt. Nem indokolt azért, mert az elmúlt időszakban történt, nem sok, egy-két olyan fejlemény a magyar közéletben, amely aggodalmakat vált ki a tudományos élet közelében gondolkodó emberben, hogy tényleg százszázalékosan garantált-e Magyarországon a tudomány szabadsága, százszázalékosan garantált-e Magyarországon az, hogy az állam, a politika nem szól bele a tudomány dolgába. Mert azt gondolom, a tudomány szabadságához nemcsak az tartozik hozzá, hogy tudományos nézetekért senkit se üldözzenek - volt olyan idő, amikor a tudomány szabadsága szempontjából ez volt a kérdés -, hanem az is hozzátartozik, hogy a tudomány finanszírozásában se játsszon szerepet az, hogy valaki ezt vagy azt a tudományos álláspontot képviseli, és hogy a politika ne kötelezze el magát ilyen vagy olyan tudományos álláspont mellett.

Azt kell mondanom, hogy a rendszerváltás kezdetétől az utóbbi évekig, mind az MDF vezette első kormány, mind a Szocialista Párt és a szabad demokraták által alkotott második kormány idején ez a követelmény megvalósult.

(19.00)

Abban a nyolc évben a tudomány szabadságáért Magyarországon szerintem senkinek nem kellett aggódnia. Nemcsak hogy nem üldöztek senkit, hanem a tudomány finanszírozása is - hangsúlyozom: mind az MDF-kormány, mind az MSZP-SZDSZ-kormány idején - valóban politikailag semleges volt. Sajnos az elmúlt másfél év folyamán történt két olyan esemény, ami miatt aggódnunk kell.

Az egyik egy finanszírozási döntés, amikor történettudományi kutatóhelyektől vettek el a korábbi években megszokott költségvetési támogatást - a tavalyi és az idei költségvetési vitában erről bőven volt szó -; a másik ilyen esemény pedig az elmúlt hetekben történt, amikor kormánytisztviselők publikációjában és kormánytagok parlamenti felszólalásaiban a közgazdaság-tudomány terén kezdtek el különféle közgazdaság-tudományi álláspontoknak politikai minősítéseket adni; amikor ismételten felmerült, hogy vannak kormányközeli és vannak ellenzéki, ellenzékhez közel álló közgazdasági kutatóhelyek - én ezt azonnal szóvá is tettem itt a parlamentben -, és amikor egy vezető miniszterelnöki tanácsadó egy hosszú cikksorozatában minősíti politikai szempontból a magyar közgazdaság-tudomány egy fontos irányzatát.

Ezek ma a magyar tudományos életben - mind a kettő, amiről beszéltem - szórványos jelenségek, és ez jó. De ha ilyesmi egyáltalán felmerül a tudományos életben, a tudomány és a politika kapcsolatában, ha csak egyszer vagy kétszer is, meggyőződésem szerint az ilyet azonnal szóvá kell tenni, mert az ilyesminek egy demokratikus országban, ahol a politika és tudomány kapcsolata olyan, amilyennek egy demokratikus országban lennie kell, ahol a politika a tudományos kérdésekben semleges és a tudomány autonóm, ott az ilyennek egyszer sem szabad előfordulnia. És akkor kell szólni, akkor kell az ilyen jelenséget szóvá tenni, amikor az első jeleit tapasztaljuk, akkor kell megálljt mondani a politika effajta beavatkozásának a tudományba, amikor ez először előfordul, nehogy valaki azt higgye, hogy most már újra ez a normális, hogy most már újra ez így a helyénvaló.

Az a módosító javaslat, amit Pető Iván képviselőtársammal a szabad demokraták nevében benyújtottunk, azt a követelményt fogalmazza meg, hogy ilyesmi a tudomány finanszírozásában ne fordulhasson elő. Úgy fogalmazunk, hogy "az Országgyűlés felhívja a kormányt, hogy a tudományos és kutatási tevékenység támogatásában szigorúan tartózkodjék attól, hogy a támogatásokat a kutatóhelyek politikai megítélésétől, a tudományos kutatók politikai elkötelezettségétől, a kutatási eredmények tartalmának ideológiai, politikai irányultságától függővé tegye". Azt gondoljuk, hogy a magyar demokráciában ennek egy alapvető szabálynak kell lennie.

A bizottságban javaslatunkkal szemben az az ellenvetés hangzott el, hogy de hát az akadémiai beszámoló nem tartalmaz ilyen jellegű utalásokat. Én ezt tudom! De azt gondolom, hogy ez nem jó! Mert még azért is érthető, mert az Akadémia beszámolója '97-98-ról szól, és ezek a problémák azóta merültek föl. Minthogy azonban zárószavazással az Országgyűlés '99 decemberében fogadja el ezt az országgyűlési határozatot, az Országgyűlés nem tehet úgy, mintha ilyen aggasztó jelenségek ne öveznék a magyar társadalomtudományi életet - itt két társadalomtudományi ágazatról, a történettudományról és a közgazdaság-tudományról van szó -, és az Országgyűlésnek egyértelművé kell tenni a maga elkötelezettségét ama normák mellett, amelyekben tíz évvel ezelőtt ebben a Házban még valamennyien egyetértettünk; illetve akkor még nem ültünk ebben a Házban, de a magyar politikai életben még valamennyien egyetértettünk.

Ezért különösen ezt az utóbb említett módosító javaslatunkat ajánlom tisztelettel az előterjesztő és képviselőtársaim figyelmébe.

Kérem, hogy a holnapi szavazásig fontolják meg még egyszer, nem tudnák-e támogatni a 4. pontban szereplő, 6. számon benyújtott módosító javaslatunkat, hiszen ennek a módosító javaslatnak a támogatásával kiegészíthetik a benyújtott határozati javaslatot, és olyan országgyűlési határozat születhet a tudomány kérdésében, amely megerősíti a magyar demokratikus politikai erőknek a tudomány szabadsága melletti elkötelezettségét. Ezt pedig a magunk részéről igen fontosnak és elengedhetetlennek tartjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Mécs Imre tapsol.)

Forrás: parlament.hu