BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy meddig leszünk háttal Európának, az csak a kormánytöbbségen múlik.

Ma este egy egy héttel ezelőtti dologhoz szeretnék visszatérni. Egy héttel, pontosabban nyolc nappal ezelőtt egy televízióműsorban váratlanul megjelent egy makett. Schwajda György kormánybiztos úr bemutatta a "7 óra" című műsorban az új Nemzeti Színház elkészült makettjét. Másnap a makett megjelent az újságokban is, és elkezdődött róla a vita. Neves építészek eléggé kritikusan nyilatkoztak róla: korszerűtlennek, múlt felé fordulónak, eklektikusnak nevezték, azt mondták róla, hogy nem való abba a modern, új városközpontba, amelyet a dél-pesti Duna-parton fel akarnak építeni.

Hogy én mit gondolok erről a makettről, annak nincs jelentősége, hiszen egy építőművészeti kérdésben politikusnak ne legyen szava - közvetlenül se, meg közvetve se. Mert ami itt most történt, az tulajdonképpen az, hogy az Erzsébet téren elkezdődött egy építkezés, elkezdtek egy olyan Nemzeti Színházat építeni, amely egy nagyon széles körű, nyilvános tervpályázatot nyert meg, és a magyar építésztársadalom nagyon széles körben kiemelkedő tervnek minősítette azt a tervet, amit ott elkezdtek megvalósítani. Aztán ezt az építkezést leállították, és kijelöltek egy kormánybiztost - aki történetesen egy vezető fideszes politikushoz közel álló színházi vezető -, ez a kormánybiztos maga kiválasztott egy tervezőt, egy építészt, aki egy hozzá közel álló, az ő házát is tervező építész, megbízta ezt az építészt a tervkészítéssel, és az ebből a tervből készült makett került most nyilvánosságra.

Én azt gondolom, hogy ez a folyamat az, amivel baj van. Itt a politika választotta ki az építészt, bízta rá - mindenféle versenyeztetés és pályáztatás nélkül - a tervezést, és ezen az úton jut az egész dolog zsákutcába, miközben az a szempont, amivel az egészet indokolták, nevezetesen a túl magas költségek szempontja, szemmel láthatóan valójában szintén háttérbe szorult, hiszen ehhez a dél-pesti építkezéshez, ahhoz, hogy ott Nemzeti Színház normálisan működhessen, a föld alá kell tenni a HÉV-vonalat, a HÉV-vonal föld alá rakása pedig sok-sok milliárdos többletköltséget jelent, miközben az Erzsébet téri gödör rendbe tétele is milliárdokat jelent. Azt látjuk tehát, hogy megtakarítás ebből a dologból az eredeti tervhez képest bizonyosan nem lesz, viszont azzal, hogy tervpályázat nélkül, az építész szakma, a szakmai közvélemény egyetértése nélkül választották ki azt a megoldást, azt a tervet, amelyet a dél-pesti Duna-parton meg kívánnak valósítani, ahelyett, hogy a millennium méltó megünnepléséhez, a millennium évében megszületett volna egy olyan új Nemzeti Színház, amelynek a város központjában csodájára járt volna ország-világ, ehelyett - ha lesz egyáltalán - a választási kampány, a Fidesz választási kampányának részeként, sok-sok milliárd forintból, esetleg megépül egy olyan épület, amely mögött nem áll ott az építész szakma, nem áll ott a szakmai közvélemény; ott áll mögötte a kormányzati akarnokság, ott áll mögötte a kormánybiztosi akarnokság - és ilyen módon valami, aminek egy ország örülhetett volna, olyasvalamivé válik, aminek, nem tudom, hogy lesz-e, aki örülni tud.

(19.50)

Ez lesz, úgy tűnik, a mi kis magyar Nemzeti Színházunkból az ezredfordulón. Nagy kár érte.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu