DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Solt Pál Elnök Úr! Legfőbb Ügyész Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy őszinte tisztelettel köszöntsem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Legfelsőbb Bíróság vezetőit és a megyei bíróságok jelen lévő elnökeit.

Első alkalommal tárgyalja az Országgyűlés az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről, illetve a bíróságok általános helyzetéről szóló tájékoztatást.

Május 19-én tárgyalta ezt a tájékoztatót az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság, és támogatta ennek elfogadását, illetve határozati javaslatot nyújtott be az elfogadással kapcsolatban. Akkor mi kértük, hogy minél korábban kerüljön sor a parlamenti vitára, hiszen fontosnak tartottuk, hogy a tárgyidőszakhoz viszonylag közel kapjanak képet a képviselők - és a vitán keresztül az érdeklődő közvélemény - erről a témáról.

(17.10)

Sajnos elég hosszú idő telt el azóta. Ennek talán egy pozitív következménye lehetett: az, hogy az elnök úr tájékoztatót tudott adni nekünk szóbeli kiegészítésében, előterjesztésében az azóta, a tájékoztató megírása óta eltelt időszak új fejleményeiről, amelyek bizonyos tekintetben megerősítették a korábbi tapasztalatokat, bizonyos tendenciák már élesebben kirajzolódhatnak.

Mindenesetre mi örülünk, hogy a tájékoztató az Országgyűlés elé került, hiszen annak idején erről is vita folyt, hogy végül is mi a műfaja ennek - beszámoló, tájékoztató -, ki tárgyalja, elegendő-e, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottság, vagy pedig szükséges-e, hogy a parlament maga is tárgyalja. Úgy gondolom, helyes döntés született, hogy ide kerülhetett ez az anyag.

Elhangzott már a vita eddigi szakaszában is néhány vélemény az elmúlt ciklusban félig-meddig megvalósult igazságügyi reformmal kapcsolatban, és abban egyetértek Isépy Tamás képviselőtársammal, hogy viszonylag megmerevedett álláspontokkal találkozunk, különböző törvényjavaslatok, országgyűlési határozati javaslatok vitájánál ezt általában el szoktuk mondani. Én azt hiszem, az ő felhívása ellenére most sem kerülhetjük meg, hogy egy bizonyos mélységig, amennyire egyébként maga a tájékoztató is tartalmazza, beszéljünk ennek a reformnak az előéletéről; és sajnos van utóélete is, sorsa is ennek a reformnak, erről is kell néhány szót szólni.

Ahogy az anyag is beszélt róla, már az 1989-es alkotmányreform során is felmerült, hogy változzon valamilyen módon a bírósági igazgatás; ez akkor nem történt meg. Ugyanakkor jelentős lépések megtörténtek, hiszen akkor született meg a bírák párttagságának, politikai tevékenységének teljes tilalmáról szóló rendelkezés, ekkor valósult meg a köztársasági elnök kinevezési jogköre a bírákkal kapcsolatban, leszámítva a Legfelsőbb Bíróság elnökét. Az Igazságügyi Minisztérium az ítélkező tevékenység szakmai felügyeletét megszüntette, illetve létrejött az ideiglenes bírói tanács is.

Egyetértek Isépy Tamás képviselőtársammal abban is, hogy az 1991. évi LXVII. törvény nagyon fontos lépés volt a bírói függetlenség megteremtésének irányában, és nagyon fontos lépés volt a bírói önigazgatás megteremtése irányában. Ugyanakkor nem tartom reform értékű lépésnek ezt az aktust, erre várni kellett, és ezt egyébként a szakma is sürgette a következő években. Fontos volt az, hogy létrejöttek az összbírói értekezletek, a megyei bírói tanácsok, illetve az Országos Bírói Tanács, de hangsúlyozom, hogy ez egy más szisztémában történt meg, amikor a bíróságok külső igazgatását az igazságügy-miniszter látta el. A nyolcvanas évek végétől kezdve olyan folyamatok zajlottak azonban az igazságszolgáltatás területén, melyek elodázhatatlanná tették az átfogó reform megvalósítását.

Szól a tájékoztató is arról a jogalkotási dömpingről, melyekkel sajnos együtt járt sokszor a jogszabályok szakmai színvonalának nem megfelelősége, nagymértékben, egyébként a jogállamisággal összefüggően és abból eredően megnövekedett a bíróságok hatásköre; ezzel is összefüggésben, de a társadalmi változásokkal is összefüggésben ugrásszerűen emelkedett az ügyiratok, az ügyek száma, és egyre bonyolultabb tényállású ügyek is a bíróságokhoz, a bíróságok elé kerültek. Ugyanakkor erre az időszakra jellemző volt a bírói jövedelmek reálértékének nagymértékű csökkenése, és sajnos ezzel együtt járt az, hogy a bírói derékhad egy része eltávozott a pályáról. Érdemes felidézni azokat az arányokat, melyeket a tájékoztató tartalmaz: a helyi bírák 38,46 százaléka ötéves vagy annál kisebb gyakorlattal rendelkezik; nyilván a helyi bíróságokon ez számos gondot okoz az ítélkezésben.

1990 és 1994 között, abban az időszakban sokat tett a kormány és a parlament azért, hogy a fiatal bírók, bíróvá váló emberek számára értékes legyen ez a pálya, vonzó legyen ez a pálya, és úgy gondolom, a következő négy évben, a mi kormányzásunk ideje alatt fontos lépések születtek azért, hogy a tapasztaltabb bírók közül az úgynevezett derékhad itt maradjon. Úgy gondolom, nagyon jelentős az, amiről Isépy Tamás képviselőtársam is beszélt, hogy a fluktuáció, az elvándorlás szinte megállt, alig mérhető.

Mi úgy láttuk, hogy nagyon komoly gondok voltak a bírói igazgatás területén, egy olyan párhuzamosság és ellentmondás keletkezett a végrehajtó hatalom, illetve a bírói testületek között, amikor a bírói önkormányzatok bizonyos jogkörrel rendelkeztek, de emellett nem volt ott az a felelősség, amely szükséges lett volna. Nem véletlen, hogy 1993-ban a Magyar Bírói Egyesület reformbizottsága egy teljes koncepciót letett; ennek ellenére elég hosszú folyamat volt, amíg eljutottunk az 1997-es reformig, amely számos területen próbált komplex változtatásokat bevezetni.

Létrejött az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, létrejött emellett az egységes bírói szervezet, amelynek már a Legfelsőbb Bíróság is része volt; létrejöttek volna az ítélőtáblák, amelyeknek két fő feladata lett volna: részben a helyi bíróságok megerősítése, hiszen erről szóltunk már, hogy itt mekkora problémák voltak, másrészt viszont a Legfelsőbb Bíróság megerősítése, elsősorban abból a szempontból, hogy az a tarthatatlan állapot, amelyről az elnök úr beszélt, miszerint tevékenységének nagy része mint fellebbviteli bíróság történik, ehelyett a bírói jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás egységének az elősegítése valósulhasson meg.

Nagy változások voltak a bírók jogállásában és javadalmazásában, illetve az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonya és javadalmazása területén, és itt most nem kívánok szólni az ügyészségi területről, az ügyvédek jogállásának a változásáról. Viszont nagyon fontos változást jelentett az eljárásjogok átalakítása, a Pt. módosítása, illetve az új büntetőeljárási törvény elfogadása. Az eljárásjogok változtatásánál két célt követtünk: az egyik a hatáskörök átcsoportosítása, a másik pedig a jogállamiság keretein belül az egyszerűsítés.

Szóltam arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság minden szempontból a bírói szervezet részévé vált mint a Magyar Köztársaság legfelsőbb bírósági szerve, amelynek az alkotmányban is meghatározott legfontosabb feladata a bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosítani; jogegységi határozatai a bíróságok számára kötelezőek.

Mi úgy gondoljuk, hogy éppen azért, mert teljesen egyetértünk azzal, amit az elnök úr elmondott, ami a tájékoztatóban szerepel, hogy a két legnagyobb problémát ma is a helyi bíróságok helyzete és a Legfelsőbb Bíróság helyzete jelenti, elkerülhetetlen a reform folytatása. Hatalmas munkateher hárul mindkét bírósági szintre, és bár nagy örömmel olvastuk azt, hogy előrelépés történt az elmúlt években a befejezések tekintetében, ugyanakkor miután egyre több, egyre nagyobb számú ügy érkezik a bíróságokra, ha a reform nem folytatódik, akkor egyszerűen mi nem hiszünk abban, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bizonyos intézkedéseivel úrrá lehet lenni ezeken a nehézségeken.

Szó volt már a pályaelhagyásról. Mi úgy gondoljuk, hogy bár nagyon pozitív folyamatoknak még mindig tanúi vagyunk, tehát például annak, hogy valóban fiatal jogászok számára vonzó ez a pálya, tehetséges fiatal jogászok számára vonzó ez a pálya, szeretnének bírókként dolgozni, nem ülhetünk karba tett kézzel.

(17.20)

Nagyon örülök, hogy kormánypárti képviselőtársam mondta el azt, hogy tarthatatlan az a helyzet, ami például az idén is megvalósult, hogy törvény kimondja azt, hogy a helyi bíráknak 10 százalékos pótlék jár, ugyanakkor a költségvetési törvény ezt nem biztosítja. Tarthatatlan az, hogy több mint 8 százalékkal emelni kellene a bírák illetményét, ugyanakkor a költségvetési törvény 5 százalékra biztosítja csak a megfelelő forrásokat. Csak emiatt 830 millió forint hiányzik a bíróságok költségvetéséből! Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság országjelentése, amiről már szó volt, megemlíti, hogy már a második évben nem sikerül egyezségre jutnia az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak és a kormánynak a bíróságok költségvetésével kapcsolatban.

Úgy gondolom, helyes volt az a döntése az előző parlamentnek, amikor létrehozta az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, és úgy gondoljuk, igenis szükség volt arra, hogy teljes mértékben elkülönüljön a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom az igazgatás területén is. Akik korábban az igazságügyi területen dolgoztak, tapasztalhatták mindkét előző kormány idején azokat a problémákat, anomáliákat, amelyek az együttélésből eredtek.

Úgy gondoljuk, nagy szükség van arra is, hogy hagyják dolgozni a bíróságokat. Amikor azt mondom, hogy hagyják dolgozni bíróságokat és a bírákat, akkor részben szó van arról a pénzről, amiről már beszéltünk. Igenis pénzkérdés is az, hogy a bírói függetlenség érvényesüljön, hogy a jogkereső állampolgároknak joga legyen ahhoz, hogy megfelelő színvonalon és megfelelő időben eljárjanak az ügyeikben.

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy ne tartsák bizonytalanságban a bíróságokat. Elfogadhatatlan számunkra az, hogy a változások úgy történnek meg a bíróságok területén, hogy a bíróságok vezetői csak, mondjuk, a költségvetési törvény legújabb változatából tudják meg, hogy milyen változás lesz, hogy nem állnak fel az ítélőtáblák.

És nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne támadják a bíróságokat, akár egyes ítéletek kapcsán, akár általánosságban. Jogállamban ez nem szokás; nagyon remélem, hogy Magyarországon - miután jogállam - sem lesz szokás ez, hiszen erre külföldön nem nagyon van példa, sőt van olyan fejlett demokrácia, ahol bűncselekménynek minősül a bíróságok konkrét döntésének kritizálása, támadása.

Nagyon jó lenne, ha a reform folytatódhatna, mi mindenesetre ezt fogjuk támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu