DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mindennapi lehetőség és egyben megtiszteltetés egy frakció és egy frakcióvezető életében, hogy az év utolsó ülésnapján napirend előtt szólhasson. És különös jelentőséget ad ezen alkalomnak, hogy ez egyben az évtized, az évszázad, sőt az évezred egyik utolsó lehetősége is. Kérem, nézzék el tehát nekem, hogy most nem a Budapest Sportcsarnok felgyújtásával, leégésével foglalkozom, nem a vasutassztrájk időszerű kérdéseivel, hanem magunkkal, a magyar nemzet elmúlt száz-ezer éves történelmével, és amivel még szembenézünk ebben az időszakban.

Külön öröm és megtiszteltetés számomra, de persze egyben felelősség is, hogy olyan párt képviseletében, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviseletében szólhatok, mely közel egyidős e századdal, történelme, fejlődése pedig a magyar történelem és társadalomfejlődés szerves része. Büszke vagyok arra - és azt gondolom, a mögöttem ülő kisgazda képviselők is hasonlóan büszkék -, hogy olyan párt képviseletében szólhatok önöknek, melynek tagjai, vezetői évszázados történelmünk során mindig is a nemzet érdekét, a haza üdvét és felemelkedését tartották szem előtt cselekedeteik során.

Ki tagadhatná e Házban, hogy a század elején a Független Kisgazdapárt volt az, amelyik következetes harcot folytatott a demokratikus és szociális alapjogokért, az általános és titkos választójogért, a nemzet erejét elszívó, feudális eredetű nagybirtokrendszer megszüntetéséért, egyszóval azért, hogy megszűnjön a nyomor is vidéken? A Független Kisgazdapárt szinte egész évszázados fejlődésének jellemzője az volt, hogy csak fegyveres erőszak vagy diktatúra volt képes megakadályozni működését.

Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt közel évszázados történelme, valamint az a tény, hogy a mai magyar parlament egyik fontos ereje, azt mutatja, hogy a Független Kisgazdapárt a magyar társadalom és a politika szerves része, szerepe Magyarország történelmének alakulásában a múltban, a jelenben és reményeink szerint a jövőben is meghatározó lesz.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Milyen érdekes a sors és a magyar történelem, hogy ezer évvel ezelőtt a magyarokat és azok vezetőit ugyanaz vagy valami hasonló foglalkoztatta, mint száz éve a magyarokat és Magyarország vezetőit, és mint most ma minket. Nevezetesen: a nyugati kereszténységhez, illetve száz éve és ma is a fejlett nyugat-európai államokhoz való csatlakozás lehetőségének kérdései. Nemzeti elfogultság nélkül, azt gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy a magyar nép és vezetői akkor és most is jól vizsgáztak. Emlékezzenek rá, hölgyeim és uraim: ezeréves történelmünk során csak külső katonai erő szakíthatott el minket - szerencsénkre csak ideiglenes jelleggel - Európától. A tatár, a török, a szovjet, a keleti despotizmusok sem tudták a nemzetet tartósan letéríteni a Szent István-i útról; előbb-utóbb minden minket megszálló hatalom rájött arra, hogy Magyarország a nyugati kereszténységből és a nyugat-európai népek közösségéből tartósan nem szakítható ki.

És ha erre gondolunk, tisztelt Ház, az elődeinkre, akik ezer éve hatalmas csatákat vívtak, sokszor a Nyugat védelmében, Európáért, akkor, azt hiszem, helyt foghatnak a finn elnök, Mannerheim elnök 1940-ben elmondott szavai, melyet idézek: "Bennünk él az a nagyszerű tudat, hogy történelmi elhivatottságunk van, melyet továbbra is teljesítünk, és ez a nyugati műveltség védelme, amely évszázadok óta örökrészünk. De annak is tudatában vagyunk, hogy az utolsó fillérig kifizettük tartozásainkat, amely a Nyugattal szemben állt fenn."

Ezen gondolatok reményében a magam, a Független Kisgazdapárt frakciója és pártja nevében kegyelemteljes karácsonyt és áldott új esztendőt kívánok valamennyiüknek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu