DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Én már elöljáróban szeretném kérni képviselőtársaim szíves elnézését a felszólalásom száraz, kissé csapongó távirati stílusáért, de az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy az évek óta nyíltan hangoztatott kétirányú elfogultságom miatt az idén másnak jut a felszólalás feladatának - lehet vitatkozni azon, hogy - tiszteletreméltó vagy kétséges szerepe.

Az első elfogultságom az úgynevezett igazságügyi reformmal és az annak keretében létrehozott, pont a tájékoztatást előterjesztő Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal szembeni elutasító álláspont. Meggyőződésem szerint a jelenlegi kormánypártoknak, de a másik oldalon is többeknek az az álláspontjuk, hogy az úgynevezett igazságügyi reform annak idején elkapkodott, elhibázott, kiérleletlen volt, és a függetlenség rosszul értelmezett jelszavával egy kicsit szétzilálta a jól működő bírósági önkormányzati szerveket, létrehozta a világon egyedülálló összetételű Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, annak ellenére, hogy a korábbi igazgatási felügyeleti rendszer az Alkotmánybíróság döntése szerint az alkotmányossági követelményeknek, az Európa Tanács ajánlása szerint pedig az uniós csatlakozási feltételeknek is maradéktalanul megfelelt.

A beszámoló természetesen teljes mértékben egyetért a reformmal, csupán egy mondatot szentel a rendszerváltoztatás után a teljes bírói függetlenséget visszaállító, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1991-es törvényeknek. De azért a beszámolónak ebből a fejezetéből idézném pontosan: "1997-ben a teljes bírósági igazgatás feladatát a minisztériumban három jogi végzettségű szakember látta el!" - felkiáltójel van a mondat után. Én is felkiáltójelet tennék, mert ez magyarul azt jelenti - ez önmagában is bizonyítja -, hogy a bírósági önkormányzati szervek segítségével három ember el tudta látni ezt az állítólag a bírói függetlenséget veszélyeztető igazgatási tevékenységet.

Ezzel a mondattal ezt a témát be is fejezem, mert valóban célszerű lenne, ha a vita az Országos Igazságszolgáltatási Tanács első tájékoztatójáról szólna, és szükségtelenül nem ismételnénk meg az igazságügyi reform változatlan álláspontokat tükröző vitáját. Az 1997-ben elfogadott törvények érvényesek. Ilyenkor szokták mondani, hogy térdre imához, nincs kétharmados többség, ezen változtatni nem lehet, tehát induljunk ki ebből.

A másik elfogultságom pozitív tartalmú. Ez a bíróságok javára szóló elfogultság. A bírói értekezleteken, de azt hiszem, itt, a parlamentben is elmondtam, hogy 40 éves, különösen vidéki ügyvédkedés után már szinte egy élettársi kapcsolat alakul ki ügyvéd és bíró között. Ismerjük egymás nehézségeit, problémáit, lassan már az álmait is, a bíróságot ért sérelem az ügyvéd sérelme is, és ezért a rendszerváltozás után szinte személyes sérelemnek tekintettük, amikor lesztálinistázták azokat a bírákat - a statisztikai adatok szerint a posztkommunista államok közül Magyarországon volt a bírói karban a legkevesebb párttag. Ezek a bírák - különösen polgári szakban - teljes mértékben helyt álltak, a bírói függetlenséget az adott lehetőségek korlátai között, saját egzisztenciájuk sérelme mellett messzemenően érvényesítették. Tehát akkor bajos volt gyerektartási perben panaszt tenni azzal, hogy sztálinista bíró hozta az ítéletet, holott a gyerek apja nyilván nem Sztálin volt annak idején.

Éppen ezért mindig olyan fájó az ember részéről, amikor a hatalmi ágak között vita alakul ki, hogy melyik ág vastagabb, és melyik ág függetlenebb. Mindegyik ág egyformán vastag egy államrendszerben, és egyformán független, ugyanakkor az organikus működés eredményeként szervesen összefüggnek. Tehát az egyik nem lehet függetlenebb a másiknál, és nem lehet vastagabb a másiknál.

Ugyanakkor egy kicsit sérelmes a bírói ítéletek elleni, különösen most a médiában elszaporodott támadássorozat. Egyszer vegyük már tudomásul, hogy nincs abszolút igazság a jogalkalmazásban! Egy hierarchikus igazság van, a jogerős ítélet tartalmazza a jogi igazságot. Kész! Hogy ellentmondóak az ítéletek? Miért ne lehetnének? Százféle igazság van! Ugyan filozófiailag abszolút az igazság, de ha megszavaztatnánk, akkor többféle igazság érvényesülne. Ez az igazság. A bírói ítéletet lehet kritizálni, lehet jogi értelemben vitatni a helyességét, lehet más megoldásokat ajánlani, de indulatból támadni egy bírói ítéletet, ez valahogy összeférhetetlen azzal az igényelt jogkövető magatartással, amit, bízom benne, előbb-utóbb csak el fog érni ez a társadalom is.

(Németh Zsolt helyét a jegyzői székben

Herényi Károly foglalja el.)

A harmadik baj az én felszólalásommal, hogy teljes mértékben lelkiismeret-furdalást érzek azért, hogy talán nem lobbiztunk elég eréllyel a költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslatunk ügyében. Valahogy a logikával tartom változatlanul ellentétesnek, ha egy törvény normaszövegébe beírom, hogy a helyi bíróságokon a kezdő bírói fizetés 160 ezer forinttal szemben 173 ezer forint, és ez normaszövegben kötelező erővel megjelenik, ugyanakkor a másik oldalon ennek nincs meg a költségvetési fedezete; vagy azt mondom, hogy messzemenően támogatom a helyi bíróságokat, és ezt retorikai szinten hangoztatom, ugyanakkor az a 10 százalékos beosztási pótlék az égvilágon sehol nem jelenik meg a költségvetési törvényben.

Ezek a módosító indítványok be lettek nyújtva, próbálkoztunk, leseperték, tehát kétségtelen, hogy az említett pozitív tartalmú elfogultságom miatt egy kicsit lelkiismeret-furdalást érzek, aminek erősebb szót kellett volna adni, vagy több irányba kellett volna lobbizni, hogy ez a módosító javaslat keresztülmenjen, és valóban, a törvény normaszövegének megfelelően költségvetési fedezete legyen az alapfizetés emelésének, valamint a helyi bíróságok erősítését szolgáló beosztási pótléknak.

(17.00)

Tisztelt Országgyűlés! Annak ellenére, hogy létében kezdem itt veszélyeztetni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, tárgyilagosan el kell ismerni, hogy a részletes, az adatokkal bőven alátámasztott, logikus és áttekinthető tájékoztató a legigényesebb elvárásoknak is maradéktalanul megfelel, és így egyértelműen megállapítható, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a törvényben meghatározott igazgatási feladatát hiánytalanul teljesíti és ellátja.

Bár igyekszem megkímélni képviselőtársaimat attól, hogy részletesen ismertessem a tájékoztató számtalan számsorból álló adatait - az igazságügy-miniszter asszony részleteiben is foglalkozott már a beszámolóval -, azért érdekes ebből kiemelni, különösen a bíróságok helyzetére vonatkozó adatsorból, néhány színes adatot. Mert például azért érdekes tudni azt, hogy a bírósági ítélkezésnek mik a számai. Ijesztő adatokat talál, aki ezt megnézi, mert 1998. évben 685 161 ügy érkezett csak a helyi bíróságokhoz - tehát: 685 161! Ha a megyei bírósági adatokat - az elsőfokú és másodfokú adatokat - nézzük, akkor is óriási mennyiségű peres irat érkezik. Nyilvánvalóan ebből következik, hogy most mindenki az időszerűséget nézi, hiszen az időszerűséggel foglalkozik a beszámolónak is számtalan oldala. El is ismeri a beszámoló, hogy 4 százalékkal ugyan magasabb a befejezés a helyi bíróságokon, de így is a befejezetlen ügyek közül az egy éven túli 23,6 százalék, ami a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál - amelyik a legleterheltebb helyi bíróság - 35,4 százalék, a gazdasági ügyeknél pedig 28,1.

Ha ezeket az ijesztő számokat összerakom, akkor valóban igaz az, ami elhangzott az elnöki beszámolóban, hogy egy felhalmozódott hátralékot kénytelen görgetni, mert az ügyek száma nem csökken, az érkező ügyeket már úgy-ahogy be tudják fejezni, 4 százalékkal megnő a hátralék feldolgozottsága is; de nyilvánvalóan egy ekkora görgetett hátralék feldolgozása miatt előállnak ezek a bizonyos késedelmek, amelyek Strasbourgban aztán némi kártérítés formájában is lecsapódnak.

Az ítélkezés időszerűségével kapcsolatban felhívnám a figyelmet a tájékoztató 67. oldalára, amely részletesen ismerteti részben ennek az objektív, részben a szubjektív okait, de ami érdekes, az az, hogy vizsgálatot folytatott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a két éven túl folyamatban lévő, nagy tárgyi súlyú büntetőügyekben. 123 ilyen ügy tartozott a vizsgálat körébe. Ezek között szerepeltek az 50 millió felettiek - ahol 50 millió felett volt az okozott vagyoni kár - vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények tartoztak ide.

Három hónapon belül az ügyeknek csak 31,71 százalékában történt intézkedés; 34,15 százalékában egy éven túl. Az első tárgyalás időpontja ezekben az ügyekben: három hónapon belül csupán az ügyek 4,88 százalékában tűztek ki tárgyalást, 60,16 százalékában egy éven túl volt az első tárgyalás kitűzése.

Ezen viszont nyilván el lehet gondolkodni, mert egy már megindult ügy húzódik, mert bonyolult - de hogy nem veszem elő, egy tárgyalást nem tűzök ki benne, legalább a látszat érdekében...! Nyilvánvalóan nem lenne ilyen csúnya ez a kép, hogy egy éven túl tűzök ki első tárgyalást, mert a tárgyalás kitűzése igazán csak egy mechanikus feladat még egy százvádlottas ügyben is, tehát nyilván nem rongálta volna ennyire a képet.

Azért felhívom a figyelmet arra, hogy összefoglalja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács - mégpedig a tájékoztató 70. oldalán - a tervezett intézkedéseket. Tehát nyilván észleli a problémát, és a helyes irányban nyilván meg is akarja tenni az szükséges lépéseket.

Érdekesek a személyi problémák. Csak az érdekesség és a szín kedvéért emelem ki, milyen a nők aránya a bíróságokon. A nők a legfényesebb győzelmet a helyi bíróságokon aratják: ott 1073:370 a győzelmi arány. A megyei bíróságokon már lejjebb adják egy kicsit a győzelmi kvótát: ott 530:343 az eredmény. A Legfelsőbb Bíróságon szoros az eredmény: 44:43, de még mindig a nők javára. Abban nem vagyok biztos, hogy ez rossz lenne, mert ha a női érzékenység és fogékonyság párosul a jogi felkészültséggel, az jót tesz az ügynek, legfeljebb a szülések és egyéb indokolt okok miatti távolmaradások növelhetik az ügyhátralékot, de az ítélkezés színvonalát szerintem egyáltalán nem rongálja, sőt esetenként emeli is.

Az igazságügy-miniszter asszony már kitért arra, hogy megszűnt az elvándorlás. Én csak pontos adatokat emelnék ki a beszámolóból: például azok között, akiket - jogi szakvizsgával - a köztársasági elnök úr az időszak alatt bíróvá nevezett ki, négy kitűnő, egy jeles, tizenöt jó, tíz közepes és hét megfelelt szakvizsga-bizonyítvánnyal rendelkező kezdte meg a pályát.

Miután a vállalt és a megszabott 15 perces idő lejártához közeledek, nem az itt már kétszeresen is alkalmazott kínai udvariasság jegyében, de én a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében is szeretném megköszönni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a valóban részletes és mindenre kiterjedő beszámolót, és mindazoknak szeretnék köszönetet mondani, akik ebben a munkában közreműködtek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu