NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel egyenes felszólítást is kaptam mint az előterjesztő képviselője, hogy a Mécs képviselőtársam által benyújtott módosító indítvány reményt keltő vége, hogy az előterjesztő képviselője nem foglalt állást ez ügyben, ennek technikai okai vannak. Ugyanis 15-én, amikor a kulturális bizottság elé bekerült ez a módosító indítvány, azon a napon a nemzetbiztonsági bizottság, amely az előterjesztő volt, nem tartott ülést, tehát nem tudott bizottsági állásfoglalás megszületni.

Azonban ezzel kapcsolatban szeretném azt elmondani, hogy a korábbi tárgyalások során, amikor részben a Történeti Hivatal bemutatkozásakor, részben amikor az eredeti beszámoló előterjesztése megtörtént a bizottságunk előtt, ennek a nevezetes Történeti Hivatalnak a jelen lévő vezetői erről a témáról elég sokat beszéltek. Mi volt ennek a lényege? A lényege a dolognak az, hogy két érdek - amire volt szíves a képviselőtársam is utalni - ütközik, sőt, ha úgy vesszük, három. Az egyik a történeti múlt minél hitelesebb föltárása, a másik a történeti kutatások szabadsága és azok kiterjesztése, a harmadik pedig, amelyik - ha szabad így mondani - ezen feltárásoknak a szubjektív része, nevezetesen az, hogy vannak ezeknek az eljárásoknak, egyszerűen szólva, áldozatai és - talán nem túlzás azt mondani helyenként - bűnösei is.

Mindezen érdekek összehangolására tulajdonképpen a nevezetes 1994. évi XXIII. törvénynek kellene intézkednie, de az egész eljárásnak, ami miatt a bizottságunk ezt az önálló indítványt benyújtotta, éppen az az egyik kiváltója, hogy az a törvény e tekintetben nem teljes mértékben állta ki az idő próbáját, tehát mindenféleképpen szükség van különböző finomításokra.

A Történeti Hivatal vezetői a beszámolóik szóbeli kiegészítése során elmondták azt, hogy ezeket a kérdéseket, amit Mécs Imre képviselőtársam felvet - tehát hogy csak a legszükségesebb, elkerülhetetlen esetben tegyenek felismerhetetlenné adatokat -, abban az esetben, amikor magánszemélyek a saját múltjukra vonatkozó adatokat kérik ki, eddig is jelentős mértékben igyekeztek teljesíteni, a lehető legrugalmasabban érvényesítve és eleget téve azoknak az előírásoknak, amelyeket ez a törvény megad. Azonban már a történeti kutatások esetén, ahol kívülállók, harmadik személyek juthatnak hozzá különböző adatokhoz, éppen ugyanez a törvény bizonyos aggályokat is felvet.

Tehát az az álláspont, miszerint tulajdonképpen ezt a módosító javaslatot ebben a formájában nem támogatjuk mint előterjesztők, abból adódik, hogy ez a felhívás egyrészt már túl van azon, hogy ezt az érintettek ne ismerték volna föl; a szándék erre vonatkozóan megvan. Azonban anélkül, hogy az egyébként szükséges törvénymódosításokat tételesen nem tesszük meg, ebbe beleavatkozni már nem célszerű és nem is szabad, hiszen azért egy jogállam alapvetően - és egy állami hivatal, különösen egy ilyen kényes ügyekkel foglalkozó hivatal - a szabad mérlegelést csak nagyon szűk korlátok között gyakorolhatja.

(19.30)

Tehát én óvakodnék attól, hogy azt javasoljam, hogy a Történeti Hivatal ebben a kérdésben a jelenlegi törvényen, az eddig megszokott gyakorlatán túlterjeszkedjen. Én azt gondolom, az a törvényhozói szándék, hogy ezen előírásokat, a törvény bizonyos passzusait a szükségleteknek, éppen a Történeti Hivatal által elmondottaknak megfelelően módosítsuk, mindenképpen szükséges.

Éppen ezért azt a halasztást, ami ebben szükséges és indokolt, én fenntartani kívánom, tehát javaslom, hogy majd annak idején, amikor erről szavazunk, ezt a módosítást ne támogassa a parlament.

Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu