DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Elnézést, tévedésből rosszul nyomtam meg az előbb. Én a képviselőtársam hozzászólásából egy részt szeretnék kiemelni, amit már korábban is felvetettem - a vesztes oldal, vagy kié a haszon, hol jelenik meg a veszteség -, és itt most a beteg oldaláról szeretném ezt kiemelni.

Az előbb elhangzott hozzászólásból is kiemelkedett, hogy valójában ebből az egész konstrukcióból a legfontosabb terület az - hiszen jóllehet, a háziorvosok jogállásáról van szó, de a háziorvos és a beteg egymástól elválaszthatatlan szereplője ennek az egész tevékenységnek -, hogy a betegnek a szerepe és az egész háziorvoslásnak a privatizációja során hogyan fog megjelenni. Mondok egy példát: mi van akkor, ha például a kártyák gyűjtésénél bizonyos diszkrimináció jelenik meg az orvos részéről? Mi van akkor, tehát mi annak a következménye? Vagy mi van akkor, ha, mondjuk, nem tudja a kétszáz kártyát összeszedni az orvos? Erre tudnék több esetet mondani, ahol ez nem sikerült több ok miatt, esetleg később került vissza, például egy szülési szabadságból a házi gyermekorvos visszatért a praxisba, elkezdett dolgozni, és nem tudta összeszedni; nem azért, mert ő egy rossz orvos, hanem azért, mert a státusa olyan volt, hogy nem tudta összeszedni a kártyákat. Tehát ilyen esetben mi történik? Mi van akkor, ha a betegnek olyan panasza van, hogy a háziorvosával elégedetlen? Az önkormányzat adott korábban erre valamiféle jogorvoslatot vagy választ.

Tulajdonképpen persze van az ÁNTSZ vagy az orvosi kamara, de igazán nincsenek ezek a biztosítékok beépítve, és úgy veszem észre, illetve az a véleményünk is, hogy valójában ebből az egész törvénytervezetből a betegnek a szerepe és a betegnek a funkciója hiányzik. Hiszen hangsúlyoznám én is, hogy ez nem egy kocsmai piac, hanem egy nagyon sajátos, egyoldalú piac, ahol a finanszírozó tulajdonos játssza a főszerepet a beteg és az orvos mellett.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu