DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az önálló orvosi tevékenységről szóló, sokat sejtető címmel és sovány tartalommal rendelkező törvényjavaslatot most már negyedik változatban hozzák a parlament elé. Terentianus Maurus verstani költeményének szállóigévé nemesült sorát lehet idézni; azt a szentenciát, amelyet érdemtelen sikerrel reklámozott művek feltűnő pályájáról mondanak: "A könyveknek megvan a maguk sorsa."

Nos, tisztelt Országgyűlés, ez erre a tervezetre is érvényes. Annál is inkább, mert ahogy hallottuk a vita során: a varázs szertefoszlóban, a kábulat oldódóban van. Bizony, az orvostársadalom egyre növekvő része egyre inkább belátja, hogy valamilyen nagy átverés készül itten Hunniában. A vagyoni értékű jog kedvezményezettjei egy sorsjegyet kapnak. S a vakszerencsén, no meg a praxishoz kapcsolódó körzet legális és illegális jövedelemtermelő képességén és nem a szellemi apport értékén múlik, mennyit kap. Egyáltalán kap-e valamit a praxisától megváló háziorvos a működtetési jog elidegenítésekor? A tervezet indokolása egyébként, nyilván a pénzügyminiszter úr megnyugtatására jelzi is, hogy a költségvetés számára ez a törvény nem jelent többletterhet, azaz a háziorvosi praxisok fenntartására és fejlesztésére nincs kormányzati többletforrás. Ezt tudjuk jól az idei egészségbiztosítási költségvetésre visszaemlékezve.

Miért gondolja tehát a kormány, hogy ezek a finanszírozási kondíciók majd elérik a magántőke ingerküszöbét? Érdemes nekik befektetni? Persze lehet, hogy egyesek úgy gondolják, hogy még középtávú veszteségek árán is majd benyomulnak az háziorvosi ellátásba. Ilyen veszély egyébként van, és ennek úgy lehetne elejét venni egyebek között, ha javítanánk a háziorvosi ellátás anyagi feltételeit. Ezért mondtuk ismételten, hogy jó lenne gondolni 2001-re, jó lenne ebben a tekintetben megállapodásra jutni, és valamiféle garanciát a kormánynak elvállalnia legalább a jövő évi költségvetésben. De természetesen a kormánynak hatalmában állna adott esetben még pótköltségvetést is benyújtania.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan le kell szögeznem, hogy a nyugdíjba készülő vagy pályakorrekciót vállaló háziorvosok nem a biztosító vagy az állam nagylelkűségének, hanem a családalapítás és életkezdés anyagi terheitől sújtott fiatal szakorvosok áldozatának köszönhetik majd végkielégítésüket, azoknak a szerényen dotált értelmiségieknek, akik medikusként még elhitték az ingyen első diploma jelszavát, most viszont az első praxisjog 8 millióért cseppet sem vonzó ígéretével kell megbarátkozniuk.

Én nem szeretnék most végigmenni azon a hosszú soron, hogy valójában kinek az érdeke is ez a tervezet, kinek a javát szolgálja a tervezet, mert erről a képviselőtársaim beszéltek, mert láttuk már, hogy rövid távon a jelenlegi háziorvosok, fogorvosok, gyermekorvosok nem járnak jobban, s egyáltalán nem biztos, hogy a piac később megadja majd nekik az általuk remélt árat.

Beszéltünk arról, hogy a potenciális vásárlóknak ezután nemcsak a szakorvosképzésbe kell invesztálniuk, hanem egy ma még tisztázatlan hitelkonstrukció segítségével válthatnak majd a klubba belépőjegyet. És természetesen a szakellátás rendelőintézetekben és kórházban foglalkoztatott orvosai is kénytelenek egyelőre egy homályos ígérettel beérni.

Nos, jó-e a tervezet a betegek, a páciensek szemszögéből nézve? Erről is beszéltek képviselőtársaim, többek között Szabó Sándorné és Kovács Tibor. Bizony, az a helyzet, hogy nehéz cáfolni azt az aggályt, hogy a praxisjog megvásárlásához felvett kölcsön törlesztőrészleteit és kamatait valakinek ki kell termelnie.

Rövid távon tehát azt gondolom, hogy csak a kormány propagandagépezete húz hasznot a javaslat megvalósításából, legalábbis addig, ameddig valaki el nem kiáltja magát, mármint a tényleges szereplők közül, hogy: a király meztelen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialisták sem nem privatizációellenesek, sem nem reformellenesek, ezt többször elmondtuk. De a teljes értékű reformokat hiányoljuk, amelyeket nem lehet pótcselekvéssel helyettesíteni. Itt már szó esett a hatpárti tárgyalásokról. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a decemberi fiaskó után kormánypárti oldalon süket fülekre talált a hatpárti tárgyalásokat újra kezdeményező felhívásunk, mert volt ilyen, hogy a kormány mégis a kompromisszumkeresés helyett a megalapozatlan és zavarokat eredményező szándékait erőszakolt módon kívánja érvényre juttatni.

Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr - valószínűleg erős felindulásában - még decemberben azt mondta, hogy az Országgyűlésnek kutya kötelessége kiküszöbölnie a csorbát, ezért is sürgette a rendkívüli ülésszak mielőbbi összehívását. Kutya kötelessége - a végrehajtó hatalom részéről ezt nem szokás demokratikusan választott európai parlamenteknek üzenni. Ez illetlenség, tisztelt képviselőtársaim, sőt szereptévesztés. A miniszterelnök úr elfelejti, hogy a parlament nem a kormány szolgálóleánya, hanem a kormány az, amely felelős a törvényhozásnak. Különben, kérdezem én, az alkotmány vagy a Házszabály melyik fejezete foglalja össze a kutya kötelességeket, mert én szeretném megismerni ezt a fejezetet.

Nyilvánvaló persze, hogy a miniszterelnöki felindulás saját koalíciós partnereinek szólt, csak éppenséggel ezt nem volt bátorsága kijelenteni, ezért kárhoztatta az ellenzéket, és ezért szerepelt mindez természetesen a Fidesz-frakciónak a háziorvosokhoz eljuttatott levelében is.

Természetesen ilyen értelemben azt kell hogy mondjam, hogy a kormány sem volt jobb, mint a frakciói, mert kéthetente változtatta meg véleményét, nyújtott be újabb és újabb tervezeteket, ami példa nélkül áll a Magyar Országgyűlés történetében. És a mai bizottsági ülésen is kiderült, hogy nincs határozott véleménye a kormánynak, hiszen a kormányképviselők a bizottsági ülésen nagyfokú bizonytalanságról tettek tanúbizonyságot a kérdések megválaszolásakor. Tehát nem letisztult ez a javaslat, képviselőtársaim.

(20.30)

Ha önök a kormányoldalon mégis elfogadják, nem egy jó praxistörvény születik, hanem bizony az egészségügy állatorvosi lováról fogunk törvényt alkotni, amivel, azt gondolom, Horváth Zsolt képviselőtársamnak mint államtitkárnak sok baja lesz még. Egyébként a megbízásához ezúton is szeretnék gratulálni. (Dr. Horváth Zsolt: Köszönöm.)

Ami pedig a törvényt illeti: azt gondolom, pontosan azért, ami itt az ötórás vitában elhangzott, felelősen gondolkodó képviselő nem asszisztálhat, ezért az MSZP nem is fogja tudni támogatni ezt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu