DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány 1999 novemberében, amikor az első, T/1849. szám alatti előterjesztést elkészítette, majd a tisztelt Házhoz benyújtotta, aligha gondolta, hogy praxisjogot kíván vetni, de jókora vihart arat. Nemigen gondolhatta, amikor benyújtotta, hogy ez után az első javaslat után, amelyhez zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy az eddigi kísérletekhez képest az egyik legjobbnak volt tekinthető, néhány olyan módosító indítvány következik, amelyek sikerrel érték el, hogy a korábbi javaslat néhány ponton alkotmánysértő lett. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy azok a módosító indítványok - most szeretnék őszinte lenni - túlzott, nem jól értelmezett lobbizás következtében olyan helyzetet teremtettek, amely miatt a tárca a meglehetősen nehéz helyzetbe került.

Miről van szó? Az eredeti előterjesztés még azt tartalmazta, hogy valamennyi háziorvosra vonatkozóan biztosított lesz ez a működtetési jog. A következő módosító indítvány egy aprócska szócserével sikerrel érte el, hogy már nem vonatkozott a törvény azokra a háziorvosokra, akik pedig önmagukat privatizálták, akik önmaguk hoztak létre olyan rendelőket, amelyekhez a mostani számítások szerint több mint 350 ezer beteg tartozik. Igaz, lehet erre azt mondani, hogy ezek nem területi ellátási kötelezettséggel működnek. Valóban nem, ők személyi kötelezettség mellett működnek, ami azt jelenti, hogy őket a beteg választotta. Ezért hiábavalónak gondolom azokat a felvetéseket, hogy például a beteg nehezen találja meg ezeket az orvosokat. Olyannyira megtalálta, hogy oda is vitte a kártyáját, és olyannyira megtalálta, hogy ragaszkodik hozzá, még akkor is, ha ne adj' isten néhány villamosmegállóval vagy akár néhány kilométerrel közelebb is találna másik orvost. Ez a szabad orvosválasztás egyik legalapvetőbb kritériuma, hogy a betegnek lehetősége legyen arra, hogy bizonyos választási jogokat gyakorolhasson; mert ha ez nem így működik, akkor a kontraszelekció máris beindult, és innentől kezdődően a betegnek, eszi, nem eszi, tetszik, nem tetszik, az az orvosa, akit éppen a terület neki biztosít.

De ennek a novemberi indítványnak volt egy másik, nagyon jó része is, amely a következőképpen szólt: "Az e törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos - amennyiben a külön jogszabályba foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik - e törvény hatálybalépésétől számított egy évig jogosult a működtetési jog gyakorlására." Mit jelentett ez? Türelmi időt adott magának a tárca - nagyon helyesen -, ami azt jelenti, hogy egy év alatt meg lehet hozni azokat az átmeneti szabályokat, amelyek nélkül aligha fog működni az egyébként átadott praxisjog, amellyel el lehetett volna vagy el lehet kerülni, hogy azok az orvosok, akik úgy gondolják, hogy most kapnak valamit, nehogy abba a helyzetbe kerüljenek, hogy néhány hónap után rájönnek, hogy nem vagy csak nagyon keveset kaptak. Jószerével ugyanis az kap valamit - picit előreszaladok, és ezért elnézést kérek -, aki ténylegesen el is akarja adni ezt a praxisjogot, ő tényleg kap valamit, mert értékesítési jogot kap. Aki elhal, az is kap valamit, de úgy gondolom, az már sokat nem törődik ezzel az üggyel.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, a módosító indítványok azt igazolták, hogy néha jobb nem módosítani.

Nagyon remélem, hogy a módosító indítványok - a legutoljára benyújtott javaslattal szeretnék foglalkozni -, nevezetesen a kisgazda javaslatok, valamit javítottak, talán nem is keveset, ezen a törvényjavaslaton.

Miről van szó? Úgy gondoltuk, hogy egyfajta diszkriminációt meg kell szüntetni, semmiképpen nem kerülhet sor arra, hogy szerzett jogok szűnjenek meg, már csak azért sem, mert az Alkotmánybíróság igen-igen kényes erre a kérdésre, és ha elé kerül, akkor többnyire olyan döntéseket hoz, amelyek nem kedvezőek egy törvény számára. Annál kellemetlenebb helyzetet pedig nehezen tudok elképzelni én, aki kormánypárti képviselő vagyok, és meggyőződéssel vagyok az, hogy adunk valamit annak a tudatában, hogy nagy valószínűséggel azt bizony vissza fogják venni, lehet, hogy fél év múlva, lehet, hogy egy év múlva, attól függ, hogy mikor kerül sorra az ügy az Alkotmánybíróság előtt.

Ezért úgy gondoltuk, hogy annak a mintegy 500 vagy egyes számítások szerint 570 orvosnak a helyzetét, akiknek nincs területi ellátási kötelezettségük, meg kell oldani. A tárca nyitottságát bizonyítja, és én ezt igen kedvezőnek ítélem, hogy bekerült a törvénybe ez a fajta módosítás. Bekerült, de azt kell mondanom, hogy sajnos csonkán, azt ugyanis nehezen tudjuk elfogadni, és további módosító indítvánnyal mindenképpen korrigálni kívántuk - azért mondom múlt időben, mert a módosító indítványt már benyújtottuk a tisztelt Házhoz -, hogy ez a praxisjog nem az a praxisjog, amit a másik kap, hanem attól eltérő, olyan mértékben eltérő, hogy nem forgalomképes, olyan mértékben eltérő, hogy nem folytatható; amúgy egyébként praxisjog, hogy mitől, azt nehezen tudnám megmondani.

Tisztelt Ház! Mi nem azt indítványoztuk - szeretném nagy nyomatékkal hangsúlyozni -, hogy legyen leírva ezeknek az orvosoknak, hogy kaptok valamit, hanem úgy gondoltuk, az legyen leírva, azt kapjátok, amit a többi, hasonló helyzetben lévő háziorvos kap.

Most beszéljünk arról is, hogy mi a helyzet ezzel a területi ellátási kötelezettséggel, ahol van még egy érv, ezt is el szokták mondani, nevezetesen, hogy ezek az orvosok nem ügyelnek. Azt gondolom, tisztelt Ház, ha ezek az orvosok azt a 100-140 ezer forint körüli pótlékot megkapnák, amit most nem kapnak, mert most csak a kártyapénzt kapják, boldogan elmennének havonta egyszer ügyelni, és nagy valószínűséggel nagy örömmel felvennék a pótlékot. Ezért ne hivatkozzunk, meggyőződésem szerint, olyan ügyekre vagy olyan tényekre, amelyek nem állják meg a helyüket, mert ezek úgyis megdőlnek, és nem ott dőlnek meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt mi megszavazzuk vagy nem, hanem maguk között az orvosok között dől ez el.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, az a javaslat, amely most itt fekszik, bizonyos vonatkozásokban tényleg jobb, mint az előző, jobb, de azt kell mondanom, hogy még nem elég jó. Van például ebben a részben, és ez nem részletes vita, tehát nem akarom részleteiben felolvasni, olyan rész is, amely önmagában ellentmondó, olyan rész, amelyet fel kell oldani. Nem azért nyújtottunk be módosító indítványt, hogy igazoljuk a Házon belüli létünket, még kevésbé azért nyújtottunk be ilyet, hogy valami módon szembehelyezkedjünk a saját kormányunkkal, hanem azért, mert szeretnénk, hogy használható, alkalmazható, megfelelő törvény legyen. Ez a törvényjavaslat ugyanis felvet ugyanis néhány olyan kérdést, amelyet nem lehet megkerülni. Meg kell kérdezni ugyanis, mit jelent a törvény a legfontosabbnak - amit a Kisgazdapárt újra és újra hangsúlyozni kíván -, a betegnek, mit jelent annak, aki az ellátást várja. Jobb lesz az ellátás? Igen, azt mondják, mert jobb kedvvel fog dolgozni az orvos, hiszen most már van praxisjoga, tudja, hogy ezt el is adhatja, ha ne adj' isten elhalálozik, akkor még olyan is lesz, aki folytatja. Tehát van egy ilyen tudati jelleg, ami javít a helyzeten.

Nem hiszem, hogy a betegeket ez nagyon izgatná, biztos szeretik, ha az orvosnak jó kedve van, szeretik, ha az orvos jó kedélyű, és jókedvűen megy ki a beteghez és nem mogorva, de alapjában véve, azt hiszem, nem ezen múlik a dolog. A beteg azt szereti, ha jól felkészült, jól képzett és szakmáját szerető, odaadó, azt híven szolgáló orvossal találkozik.

Mi a garancia a most bevezetendő praxisjog - nem is praxisjog, erről még külön szeretnék beszélni, hanem működtetési jog, maradjunk ennél - esetében? Gondoljuk végig logikusan! Ez a működtetési jog eladásra kerül. Ebből a törvényből nem derül ki, hogy a kiválasztás mi szerint történik. Milyen kiváló az orvos? Milyen szakmai előélete volt? Mennyire ragaszkodik ahhoz a területhez, ahová odakerül? Vagy egy dolgon múlik, hogy ki mennyit ad. Ez nagyon fontos kérdés, mert azt gondolom, ha itt az dönti el az adott körülmények között, hogy ki mit tud megfizetni, akkor félek, hogy ez megint olyan kontraszelekciót fog eredményezni, bizonyos körök gyermekei nem fognak odajutni, bármilyen tehetségesek, hogy megfelelő praxist szerezzenek, még akkor sem, ha itt kilátásba van helyezve bizonyos kölcsön felvételének a lehetősége.

Szeretnék a kölcsönről, a kölcsönfelvételről, a folytathatóság lehetőségéről külön szólni.

(16.20)

Végig kell gondolnunk azt is, hogy az a fiatal orvos, akinek a szülei maximális erőfeszítéssel elérték, hogy a gyermekük elvégezze az egyetemet, maximális erőfeszítéssel elérték, hogy szakvizsgája is legyen, talán már várnának is valamit a gyermektől, talán már várnák azt, hogy a doktor úr mostantól kezdve a család számára is valamit majd produkálni fog. Nagy kérdés, hogy miből! A "miből", amelyet olyan szépen mond Kabos az egyik filmjében: "Miből, Vilma? Miből?" Hát, igen, nagy kérdés, mert itt két tételből tevődik össze az orvos jövedelme. Mintegy 360 ezer forintnyi az átlag cédulapénz, és mintegy 100-120 ezer forint - beszéljünk konkrétan, mert konkrét dolgokról van szó - az az átalány, amit nem kap az az orvos, aki már privatizált. Igaz, hogy jelentős költségek vannak, mert ez a vállalkozó orvos. (Keller László: Havonta!) Természetesen havonta. Nagy kérdés természetszerűleg, lehet-e ebből és mit lehet vállalni. Mert ha nem lehet ebből vállalni, akkor másból kell vállalni. Azért legyünk már annyira őszinték, hogy nagykorúnak tekintjük azt a beteget is meg azt a választót, azt a nézőt, azt a hallgatót - ezt valakinek meg kell fizetni!

Ez az alapkérdés! Ez az alapkérdés, hogy ha mégoly kedvező kölcsön és mégoly kedvező kamatozású kölcsön is van, először ennek a fiatal orvosnak nem másra kell gyűjtenie, mint a praxis megfizetésére. És akkor megkérdezem - de ő már önálló, mostantól kezdve nem úgy van, hogy csak vállalkozó orvos vagyok, de az önkormányzat megveszi nekem az ilyen gépet, olyan gépet, én csak megalkuszom azzal az ominózus másik orvossal, akitől aztán... - majd finanszírozza az önkormányzat. Azt már nekem kellene, én önálló vagyok, nekem kell finanszírozni! Igen tisztelt Ház, ez valóban így van, és egy alapkérdés, hogy megint miből? Lesz-e amortizációs lehetőség? Lesz-e olyan lehetőség, hogy a már lepusztuló gépek helyett új gépek kerüljenek be? Mert tételezzük föl, nem arról van szó, hogy már nagyon öreg a gép, csak éppen elavult, mert éppen már nem korszerű, és ki kellene cserélni.

Súlyos kérdések ezek, tisztelt képviselőtársaim, és meg kell mondanom még egyszer, nem az akadékoskodás vezeti a Független Kisgazdapártot, hanem az a szándék, hogy jó, használható és az orvos, a beteg, a társadalom érdekét szolgáló praxistörvény szülessen. Mert most végül is mégiscsak föl kell tenni a kérdést, hogy akkor most a Kisgazdapárt támogatja vagy nem támogatja ezt a praxistörvényt. Igen, azt gondolom, hogy a praxistörvényt két okból támogatjuk. Az első ok, mert úgy gondoljuk, hogy bármilyen pici lépés, bármennyire kezdetleges lépés is, valahol egy egészségügyi reform tájékán - nem mondanám, hogy ott, de úgy a tájékán - ezt egyszer el kell kezdeni, és meg kell tudni lépni. Nem véletlenül ragaszkodtunk ahhoz, és hála istennek, be is került a javaslatba, amelyből, a törvényből magából derül ki, hogy itt továbblépések kötelezőek; meg kell mondanom, hogy ennek hiányában mi nem a távolmaradásunk okán, hanem ésszerű megfontolások alapján nem szavaztuk volna meg ezt a törvényt. Ennek ugyanis benne kell lennie, mert ezek a következő lépések jelenthetik azt, hogy az elkövetkezendő időben már nemcsak egy orvoscsoportra, netalántán éppen, mondjuk, az orvoscsoporton belül nem is biztos, hogy a legrosszabb és a legnehezebb körülmények között élő orvoscsoportra, hanem a továbbiakra is ki kell hogy terjedjen.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a másik nagyon nyomós érv, ami miatt mi mégiscsak úgy gondoljuk, határozottan úgy gondoljuk, hogy ezt támogatni kell, mert ha nem tesszük meg azt a nagyon pici első lépést, amelyhez azért a tárca részéről bátorságra volt szükség, ebben az esetben meggyőződésem, hogy ebben az időszakban, ebben a jelenlegi periódusban, amelyben most élünk, 2002-ig már nem történik semmi.

Ezért szilárdan meg vagyok győződve, történjen bármi, ha a módosító indítványainkat a tisztelt Ház elfogadja, a Független Kisgazdapárt meg fogja szavazni ezt a javaslatot annak reményében, hogy ezzel megnyitottuk az utat egy hosszabb távú, nagyon göröngyös, nagyon nehéz, de mégis a reformokhoz vezető útnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu