BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokrata képviselőcsoport e törvénymódosító javaslat tartalmát vegyes érzelmekkel fogadta. Egyfelől természetesnek tartjuk, hogy ilyen katasztrofális helyzetben megmozdul a segítő szándék. Tehát természetesnek tartottuk, hogy mindazok, akiknek nagyon fontos a Sportcsarnok - és sokan vagyunk ilyenek -, kerestük, keresgéljük a megoldást, hogy hogyan lehetne pótolni ezt a veszteséget. Természetesnek tartom, hogy előállt az ifjúsági és sportbizottság ezzel a javaslattal, amelyik egy meglévő forrásra mutat rá, amelyik a polgárok adományozó kedvét tudja megszólítani, hogy valahogy ezt a veszteséget pótolja, hogy ehhez a veszteséghez valahogy adományt gyűjtsön.

Másfelől azonban jó néhányunkban okkal él az az aggodalom is, hogy olyan forrásra mutatott rá az ifjúsági és sportbizottság, amely bizony nagyon-nagyon sok célra kellene, illetve nagyon sokféle célra hasznosul. Annak idején, '96-ban, amikor elsősorban a szabad demokraták kezdeményezése nyomán megszületett ez az úgynevezett, a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvény - a becenevén csak 1 százalékos törvény -, akkor a civil szervezeteket tartottuk szem előtt. Számukra, az ő működésük számára szerettünk volna valamilyen közvetlenül elérhető forrást biztosítani. Nagyon jó megoldásnak mutatkozott, amit véleményem szerint azóta az elmúlt évek vissza is igazoltak, hogy kínáljuk a polgárnak azt a lehetőséget, hogy a személyi jövedelemadójának egy részét, 1 százalékát közvetlenül fordíthassa arra a célra, amit a legfontosabbnak tart.

(15.30)

Mi a probléma jelenleg is ezzel a törvénnyel? Mindenekelőtt az, hogy a kedvezményezettek köre meglehetősen széles. Ilyenkor év elején, amikor az állampolgár az adóbevallását készíti, és gondolkozik rajta, hogy azt a kis cédulát kinek töltse ki, kinek címezze, akkor bizony nagyon-nagyon nehéz választási helyzetben van. Hiszen gondolják meg, képviselőtársaim, azt gondolom, mindannyian átéljük ezt a helyzetet, nagyon sokféle szervezettel vagyunk kapcsolatban.

Ha gyerekünk van, akkor valószínű, olyan iskolába jár a gyerek, ahol pontosan az oktatási intézményrendszert segítendő létrehoztak iskolai alapítványt, tehát szülőként értelemszerűen érdemes lenne az iskolának is címezni ezt az 1 százalékot. Ha valamilyen betegség fordul elő a családban - és hol ne lenne valamilyen betegség -, értelemszerűen jön a gondolat, hogy annak a betegszervezetnek kellene nyújtani az 1 százalékot, a rákbetegek szervezetének vagy a vesebetegek szervezetének és a többi és a többi, sorolhatnám a példákat, amelyikkel kapcsolatban áll a család. Ha munkanélküli van a családban, akkor felmerül a gondolat, hogy valamilyen álláskereső szolgálatot, valamilyen karitatív szolgálatot próbáljunk segíteni az összeggel. Ha különös érzékenység van a családban a környezetvédelmi problémák iránt, akkor számos környezetvédő szervezet áll sorban ezért a pénzért. És akkor még csak elkezdtem sorolni azokat a szervezeteket, ahova értelemszerűen címezni lehetne ezt a támogatást, azokat az echte tipikus társadalmi szervezeteket és alapítványokat, akik miatt létrejött a törvény.

De ehhez képest ez a törvény, amit alkalmazunk, hosszú sorban még sorol további lehetőségeket, fölsorolja az országos közgyűjtemények és egyéb kulturális intézmények meglehetősen hosszú sorát; megemlíti a Magyar Tudományos Akadémiát, amelyik megnevezhető kedvezményezettként; fölsorolja a Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogramot, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramot, a GYIA-t, a Felsőoktatás Fejlesztési Alapprogramot s a többi, bezárva a jelenlegi hatályos törvény az új Nemzeti Színház építési programjának a támogatására irányuló gondolattal.

Bizonyára érzékelik képviselőtársaim is, de felteszem, hogy a gyakorlatból is tudják, hogy itt a kedvezményezettek köre igen-igen hosszú, következésképp okkal merül föl az az aggodalom, hogy ha most ennek a hosszú sornak a végére bejön még egy ilyen új címzett, mint a Budapest Sportcsarnok miatti aggodalom, ha ez a kör bejön, akkor bizony vélhetőleg a civil szervezetek rovására irányítanak majd át pénzt a társadalmi szervezetek erre a célra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lenne hinni, hogy a javaslat nyomán olyan polgárokhoz is eljut ez az 1 százalékos kérés, ez az üzenet, akik, mondjuk, korábban nem éltek ezzel a támogatási formával, nem töltötték ki a cédulájukat. Én felteszem, hogy vélhetőleg vannak, lesznek olyan állampolgárok, akik erre a célra szívesen megmozdulnak, míg a korábbiakban felsoroltak nem érintették meg őket. Ugyanakkor bizonyos vagyok benne, hogy nagyon nagy mértékben felerősödik ez a döntési helyzet, ez a nehéz választási kényszer, hogy a sok jó cél közül hova is irányítsam az 1 százalékomat.

Mindent egybevetve, a szabad demokraták úgy döntöttek, hogy nem akarják akadályozni ezt a javaslatot, ennek a javaslatnak az elfogadását, de szeretném arra kérni képviselőtársaimat is és mindenkit, elsősorban az Ifjúsági és Sportminisztérium munkatársait, hogy akkor, amikor elfogadja ezt a javaslatot a Ház, akkor legalábbis kampány vonatkozásában próbáljanak mértéktartóak lenni. Ne jelentse majd ez a törvénymódosítás azt, hogy a civil szervezetek rovására, érzékelhető, számottevő rovására megy a mostani jó szándékuk!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu