BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Én nem akarok erről az adományozásról vitát nyitni. Való igaz, hogy ezek adóforintok, de mégiscsak kell egy adakozókedv a polgár részéről, hiszen ha ez nincs meg, akkor egyszerűen félredobja a cédulát, és sehova nem címzi a pénzét. Erről van szó!

Aki pedig rászánja magát, hogy címezze a pénzét, az bizony nagyon nehéz választás előtt áll, és hezitál, hogy az iskolának adja, a betegszervezetnek adja, a nyugdíjas-szervezeteknek, színházaknak adja s a többi, következésképp ilyen értelemben tényleg konkurenciát jelent, hiszen sajnálatos módon az 1 százalék nem megosztható összeg. Még akkor sem megosztható, ha, mondjuk, tényleg nagyon nagy jövedelem alapján az 1 százalék is kitesz jó néhány ezer forintot; következésképp választás elé állítja a polgárt.

Én egyetértek Gémesi úrral abban, hogy vannak benne tartalékok, tény, hogy körülbelül a lakosság fele él ezzel az adakozási kedvvel, hogy kitöltse a céduláját, hogy elirányítsa az adóforintjait. De ha összehasonlítjuk azt a forrást, ami az újjáépítéshez szükséges, és azt, ami ebben a kasszába elvileg, mindent beleszámítva benne van, akkor az egy nagyon pici töredék. Körülbelül négymilliárd forint az - idén már biztosan valamivel több -, ami ilyen módon társadalmi szervezetekhez eljuthatna. A fele sem jut el!

Az a kérdés, hogy hogyan fognak dönteni az állampolgárok egy olyan hangulatban, ahol egy intenzív kampány folyik a sportcsarnok érdekében, ezért fogalmaztam úgy, hogy jó lenne egyensúlyt tartani a célok között.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu