CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Akármelyik előttem elhangzott napirend előtti felszólalásra is hivatkozhatnék, akár Kelemen képviselő úréra, akár éppen az itt lezajlott, Házon belüli vagy párton belüli felszólalásra, amellyel ebben az esetben egyetértek, hogy tudniillik rendet kell teremteni, akármelyikre is hivatkozom, mind a kettő azt a tételemet igazolja, amiért felszólalásra jelentkeztem, hogy sajnos, a rendszerváltozás nem történt meg. Bármilyen szomorúan és bármilyen nehéz szívvel kell is ezt a tisztelt miniszterelnök úr tudomására hoznom, erre hivatkozni ma nem szabad!

Olyan folyamatokat indítunk el ezáltal, olyan erőket erősítünk meg jelenlegi pozícióikban ezzel az egy kijelentéssel, amelyhez természetesen azonnal csatlakoznak erről az ellenzéki oldalról is mások, olyanok, akiknek az az érdekük, hogy ez most már legyen végérvényes, hogy minden így van, hogy a miénk a semmi, a magyar népé, a tulajdon pedig egy bizonyos politikai elit, egy átmentett politikai elit tulajdonában van és marad, mert a rendszerváltozás megtörtént!

Olyan erőket erősít meg a tájékoztatásban és a kultúraterjesztésben, amelyeknek az az érdekük, hogy soha semmi se változzék, lehessen a magyar népet továbbra is ebben az állapotban tartani, ebben a tudati állapotban, amely ma teljesen általános, legalább 80 vagy 90 százalékos, amelyik folyton azt hirdeti, hogy régen jobb volt, és ha valami változott is, csak őáltaluk változott, csak az ő belátásuk, csak az ő rendszerváltó működésük következtében lehet erről beszélni.

Nos, nem! A rendszerváltozás társadalmi változás nélkül, igazságtétel nélkül - ami, tudjuk, nagyon régóta esedékes és elmaradt - nem az, ami. Változások természetesen történtek, és vannak ezek között olyanok is, amelyeket szívesen vállalhatunk valamennyien. De a lényeg, hölgyeim és uraim, vagyis hogy nincs meg az az emelkedés - ahogy Kelemen képviselő úr szavaiból is ki lehetett olvasni -, amelyik alulról fölfelé irányulna, amelyik a magyar nép fogyatkozó, de mégis még meglévő tömegeit emelné fel a műveltségbe, a hatalomba, a politikai irányításba és a gazdasági pozíciók magasságába, nincs meg!

Nincs meg az a sajtószabadság, az a tájékoztatási kiegyensúlyozottság, amelyik ahhoz szükséges, hogy a magyar nép tudjon tájékozódni saját sorsának dolgai között, hogy láthassa azt, ami folyik itt, az országban, jelen pillanatban is. Nem, ez nincs meg! Ehelyett kap ez a társadalom sok minden mást, színes dolgokat, rendszerint bóvli dolgokat, és ezek közül jóformán semmi nem szolgálja azt, hogy a nép végre a saját dolgainak intézője lehessen. Nem szabad ebben az állapotban megrögzíteni ezt a társadalmat, kedves képviselőtársaim!

(14.40)

Tovább kell menni, tovább kell harcolni, tovább kell, igenis, minden erővel küzdeni azok ellen az erők ellen, amelyek eddig is ezt a rögzítést, a múltnak ezt az áttolását ide, ebbe az országba, ebbe a társadalomba kívánták és elősegítették, amelyek - mint ahogy Torgyán képviselő úr, miniszter úr... (Kuncze Gábor: Elnök úr.), ...elnök úr az előbb ékesszólóan kifejtette - olyan összefonódásokat teremtenek és olyan összefonódásokat tudnak még ma is megvédeni és az ellenük való küzdelmet képesek a sajtó segítségével például olyan színtérre átdobni, amelyek tűrhetetlenek. Ha a földünket, a természetvédelmi területeket nem tudjuk rendesen szétosztani, megóvni, ha a földünk veszélyben van (Közbeszólások az MSZP soraiból: Szétosztani!), ha a lakásaink veszélyben vannak, akkor hol van a rendszerváltozás? - hiszen így volt a szovjet időkben is! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

Kérem szépen, minden bántási szándék nélkül mondtam ezt el, talán inkább figyelmeztetésül.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP és az FKGP soraiból.)

Forrás: parlament.hu