DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőeljárási jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló T/2107. számú törvényjavaslat általános vitájának kezdetén, azt hiszem, nem nehéz és részemről nem túlzottan nagy bátorság megjósolni, hogy ez a törvényjavaslat a frakciók egyetértésével fog találkozni. Feljogosít erre a véleményformálásra az, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottság vitájában sem volt komoly ellenvetés ezzel a törvényjavaslattal szemben; de nyilvánvalóan az a formális érv is, hogy aki ezt a törvényjavaslatot ellenzi, az tulajdonképpen az Alkotmánybíróság álláspontjával szemben nyilvánít véleményt, hiszen ez a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság álláspontját hűen, pontosan, szinte mondhatom, hogy szöveghűen tükrözi.

Azt hiszem, a törvényjavaslat általános vitájában nem szükséges visszanyúlni a törvényjavaslat előzményeire, nevezetesen az 1998. évi LXXXVII. számú törvényre, amely a büntető törvénykönyvet módosította, és amelynek egyik módosítása éppen a visszaélés kábítószerrel bűncselekményének törvényi tényállását érintette. Jól emlékezhetünk arra, hogy a törvényjavaslat vitája kapcsán milyen éles ellentétek és ellenvélemények fogalmazódtak meg a kormányoldal és az ellenzéki frakciók szónokainak véleményei között. Arra is emlékezhetünk, hogy a média is kitüntető figyelmet tanúsított ennek a vitának. Szinte hallom Zuschlag képviselő úrnak azt az éjszakai órákban elmondott álláspontját - de inkább rémálomnak nevezném -, amikor elénk vetítette azt a képet, hogy a visszaélés kábítószerrel törvényi tényállásának módosításával, a büntetési tételek szigorításával a polgári kormány azt a célt fogja elérni, hogy fiatalok tízezrei vonulnak majd börtönbe. A hasonlat másik felét mára nem is kívánom felidézni, mert az véleményem szerint egyfajta politikai ízléstelenséget és kulturálatlanságot árult el, nevezetesen, hogy egy másik hatalmat, amelynek létét a mai felfogásunk szerint már úgy kell értékelnünk, hogy az romboló hatású volt, kitüntető színben tüntette fel, mert arra hivatkozott, hogy az a Balatonra küldte nyaralni a fiatalok és gyerekek tízezreit.

Éppen azért, hogy a vitát ne élezzem ki, nem kívánom feleleveníteni az akkori vitában elhangzottakat. De mindenképpen szükséges az anyagi jogi jogszabály, tehát a büntető törvénykönyv megváltozására utalni, hiszen a jelen törvényjavaslat benyújtásának indoka tulajdonképpen az akkori szabályozás hiányossága volt.

A büntető törvénykönyv, amelyet akkor egyértelműen úgy véleményeztünk, hogy a kábítószer fogyasztásával és forgalmazásával kapcsolatos tényállások újrafogalmazásával a büntetőjogi fenyegetettséget kívánta megnövelni, tehát szigorítani, az nem vitatható, de azt hiszem, nem ezzel az egyetlen jelzővel látható el az az akkori kezdeményezés, mert a kormányprogramba illeszkedően lényegében olyan tényállást alkotott akkor az Országgyűlés és az akkori törvényjavaslat olyan tényállást fogalmazott meg, amely a magatartások pontosabb és precízebb megfogalmazásával egy differenciált jogalkalmazás lehetőségét is megteremtette.

A jelen törvényjavaslat éppen a privilegizált rendelkezéseket érinti, mert hiszen az 1998. évi LXXXVII. törvény szűkítette azon elkövetők körét, akik abban a kedvezményben részesülhetnek, hogy saját akaratukból egy büntethetőséget megszüntető ok miatt a büntetőeljárás lefolyását megállíthatják és megakadályozhatják.

Mint ismeretes, az 1999. március 1-jét megelőzően hatályban lévő törvény egy szélesebb kör számára - tehát a kábítószer-fogyasztók is nyilván ebbe a körbe tartoznak, a kábítószerfüggők - általánosságban biztosította meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén azt a lehetőséget, hogy amennyiben gyógykezelésnek vetik alá magukat legalább hat hónap időtartamban, abban az esetben velük szemben - ha ezt okirattal igazolják - a büntetőeljárás nem folytatható le, tehát büntethetőséget megszüntető ok állt elő.

A változást az 1999. március 1-jén hatályba lépett törvény abban hozta, hogy most már - szűkítve ezt a lehetőséget - csak a kábítószerfüggő elkövetők számára biztosította ezt a lehetőséget, tehát hogy saját akaratukból a büntetőeljárást megállítsák, és a büntetőeljárás megszüntetésre kerüljön.

Ennek a változásnak voltak eljárásjogi következményei - ez a mai napirend keretében tulajdonképpen a vitánk tárgya -, mégpediglen a gyógykezelés időtartamára a korábban hatályos törvény is úgy rendelkezett, hogy a büntetőeljárást fel kellett függeszteni. Az 1999. március 1-jén hatályba lépett büntetőeljárási törvény, amely az 1998. évi LXXXVII. törvény, értelemszerűen a megváltozott anyagi jogszabályokra tekintettel, azon elkövetők esetében fogalmazta meg büntethetőséget megszüntető okként a gyógykezelés lehetőségét, illetve gyógykezelésnek való alávetést, akik kábítószerfüggőnek voltak minősíthetők. Ennek a jogi szabályozásnak a következménye az, hogy maradt egy űr, miként erre az államtitkár úr szóbeli előterjesztésében rámutatott, nevezetesen, hogy azok az elkövetők, akik nem kábítószerfüggők, de kábítószer-fogyasztók, és akik a cselekményt 1999. március 1-je előtt követték el, azokkal szemben nem volt alkalmazható a jelenleg hatályos törvények szerint a büntethetőséget megszüntető ok, tehát velük szemben az eljárás nem függeszthető fel, és a gyógykezelés, illetve annak igazolása folytán a büntetőeljárás nem kerülhet megszüntetésre.

Azt hiszem, a törvényjavaslat vitájában elsősorban koncepcionális kérdésekre figyeltünk, és elsikkadt ezen elkövetői kör magatartásának a szabályozása, mert egyrészről tudjuk azt, hogy mindenkit a cselekmény elkövetésekor hatályban lévő törvény alapján kell felelősségre vonni, kivéve ha az elbíráláskor már az általa tanúsított magatartás nem bűncselekmény, vagy az egyébként enyhébben bírálandó el, de nem figyeltünk ennek az elvnek a következetességére akkor, hogy a büntethetőséget megszüntető ok alkalmazása esetében is ezt következetesen véghez kell vinni. Tehát az 1999. március 1-je előtt elkövetett, mégpediglen nem kábítószerfüggőkkel, csak kábítószer-fogyasztókkal szemben sem alkalmazható a később hatályos, tehát '99. március 1-jétől hatályos büntetőeljárási törvény.

Én azt hiszem, hogy itt, bár igazából a dolog társadalmi kihatása nem nagy, ellenzéki és kormánypárti képviselők egyszerűen nem figyeltek ezen előforduló esetek egyediségére.

(20.30)

A most előterjesztett törvényjavaslat tehát mindennek az eljárásjogi következményét vonja le, és a "nullum crimen sine lege" elvéből levezetve biztosítja azt a lehetőséget, hogy az elbíráláskor hatályban volt enyhébb rendelkezések nyerjenek alkalmazhatóságot.

Hozzá kell tennem, hogy a törvényeket azért alkotja az Országgyűlés, hogy azok hatályosuljanak, a bíróság alkalmazásában nyerjenek lényegében hatályosulást, érvényesülést. Ez az eset is példa arra, hogy a bírói kontroll nagyon fontos a jogalkalmazó számára, hiszen pontosan egy adott ügy, büntetőügy kapcsán irányult a figyelem erre a - nevezhetnénk úgy talán - joghézagra. Kétségtelenül talán az akkori figyelmünk azért nem központosult erre a kérdésre, mert tudtuk azt valamennyien, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének a lehetősége az általános szabályok szerint egyébként is fennáll az enyhébb súlyú bűncselekményt elkövetőkkel szemben, hiszen megrovás mellett megszüntetésre kerülhetne bármely 1999. március 1-je előtt elkövetett... - kábítószerfüggő vagy csak kábítószer-fogyasztó elkövetőkkel szemben is.

De az Alkotmánybíróság valóban állást mutatott abban a kérdésben, hogy a két megszüntetés nem azonos értelmű és súlyú, mert hiszen míg az utóbbi esetben, amelyet most hívtam fel, a hatóság belátására van bízva az, hogy a bűncselekmény súlyát és az elkövető személyiségét értékelve megszünteti az eljárást egy intézkedés alkalmazásával, úgy kétségtelenül, ha a büntető törvénykönyv különös részében nyer ez megfogalmazást büntethetőséget megszüntető okként, akkor tulajdonképpen az elkövetőre bízzuk az eljárás további sorsát, mert ha ő a maga részéről vállalja és teljesíti a gyógykezeléssel kapcsolatos kötelezettségét, és ezt a teljesítést igazolja is, akkor a hatóságnak, adott esetben a nyomozó hatóságnak vagy a bíróságnak már nincs mérlegelési lehetősége abban a kérdésben, hogy megszüntesse az eljárást vagy nem, mert ebben az esetben meg kell szüntetnie.

Utalt arra az államtitkár úr, hogy a törvény ideiglenes jellegű. Én ezt azzal egészíteném ki, és ezért talán itt az alkotmányos aggályok súlyát is ezzel mintegy csökkenthetném álláspontom szerint, hogy ideiglenes jellegű abban az értelemben is, hogy az 1999. március 1-jén elkövetett bűncselekmények elkövetőire vonatkozik, azokra akik egyébként nem drogfüggők, és minden bizonnyal, mivel itt kisebb súlyú cselekményekről van szó, az elévülés szabályai mellett egészen pontosan meghatározható az időtartamnak az a végső pontja is, amikor az elévülés minden bizonnyal bekövetkezik. Tehát mondhatnánk azt is, hogy tulajdonképpen e törvény - amelyet minden valószínűség szerint elfogadunk - hatálya meddig terjed, ami egy nagyon ritka lehetőség a büntető jogszabályok megalkotásakor.

Kérem tisztelettel tehát a parlament frakcióit, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontjával egyezően és az Alkotmánybíróság álláspontját magáévá téve szíveskedjen a törvényjavaslatot támogatni, és azt az alkotmányügyi bizottságban elfogadott szavazati arányok mellett megszavazni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu