DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A benyújtott törvényjavaslat három csomóponton fogja meg a módosítandó büntetőeljárás-jogi törvényt. A harmadikról - csakúgy, mint Csákabonyi képviselő úr -, lévén technikai módosítás, szólni nem kívánok. Az a két módosítás azonban, amely valóban csak technikai jellegű, olyan súlyos alkotmányos aggályokat vetett föl, illetve az aggályok kiküszöbölésére irányul, hogy pár mondat erejéig kénytelen vagyok a Fórum álláspontját kifejteni.

A Fórum mindig, és remélem, a jövőben is az alkotmányszerű gondolkodás és törvényalkotás talaján áll, következésképpen az alkotmánybírósági döntéseken alapuló eljárásjogi törvénymódosításokat támogatjuk és a Háznak elfogadásra ajánljuk. Rendkívül súlyos kérdésekről van azonban szó. Az első egy alapvető, most már az évszázadok, évezredek során belénk rögzült büntetőjogi, inkább eljárásjogi alapelvhez tér vissza akkor, amikor módosítja a nem vitásan elhibázott Be.-t, amit mi hibáztunk el.

A büntethetőséget megszüntető okok tulajdonképpen két csoportba sorolhatók, abból a szempontból, hogy a megszüntető okot hogyan produkáljuk: az egyik az elkövető személyéből, magatartásából következik; a másik pedig egy másik, az ő érdekkörén kívüli okból következik, amelyhez nincsen köze - időmúlás, nem akarok itt elméleti jellegű előadást tartani.

Ez a törvénymódosítás, amelyet most, remélem, az Országgyűlés elfogad, egy olyan, a vádlott személyéből, döntéséből következő, büntethetőséget megszüntető okot emel vissza az eljárási törvénybe az átmeneti időszakra, amely az ő döntéséből következően - ahogy az imént mondtam - az eljárás megszüntetését teszi lehetővé.

Figyelemmel arra, hogy ez az általunk elfogadott törvényből nem következett, hiszen az anyagi jogszabályok módosításával nem futott szinkronban az eljárási törvény módosítása, az eljárás lehetetlenné tette azt, hogy az az úgymond bűnbánó, reparáló vádlott is meneküljön a büntetőjogi felelősségre vonás elől, aki hajlandó volt alávetni magát, és ezt produkálta is - a gyógyításra gondolok -, ezért e törvényhely megalkotása, illetve módosítása feltehetően szükséges.

Rendkívül fontos és nagy jelentőségű azonban, és ez már valóban húsbavágó - elnézést a közönséges kifejezésért -, az előzetes letartóztatás elrendelésével kapcsolatos módosítás. Az Alkotmánybíróság az idevonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, megállapítva azt, hogy a bűncselekmény elkövetése önmagában vagy annak a lehetősége nem indukálhat olyan döntést, hogy a személyes szabadságától az elkövető vagy a gyanúsított, a terhelt megfosztható legyen.

A módosítás tehát arra irányul, hogy az általunk a közeljövőben módosítandó jogszabály pontosan körülírja és meghatározza, definiálja azt, milyen esetben lehet elrendelni az előzetes letartóztatást: ha újabb bűncselekmény elkövetése várható, vagy erre nagyon alapos gyanú van, erre számítani lehet.

Önmagával ezzel a rendelkezéssel semmiféle gond nincsen. A meghatározás a javaslatban precíz, pontos, a szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetében lehet elrendelni az előzetes letartóztatást.

Ennél egy sokkal fontosabb kérdés azonban az, amire Csákabonyi képviselő úr is célzott, hogy milyen összhangban van ez a kialakult bírói gyakorlattal, a társadalom elvárásával. Azt hiszem, nem titok, legalábbis az én álláspontomat illetően nem titok az, nem vagyok abban biztos, hogy a büntetések irgalmatlan szigorítása vezet eredményre. Nem titok az sem, hogy nem értettem egyet a középarányos büntetés kiszabásával, egyébként most sem értek egyet.

Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a bírói gyakorlat egyértelműen megkereste az utat, lehetőséget, módot arra, hogy a most módosítandó Be. rendelkezéseivel, tehát az élő Be.-vel aszinkronban elrendelje az előzetes letartóztatást akkor, ha úgy vélte a döntéshozatalra kijelölt személy, hogy az elkövetőtől újabb büntetőjogilag értékelhető magatartás, magyarul egy újabb bűncselekmény elkövetése várható.

Aki ismeri a bírói gyakorlatot, nagyon pontosan kell hogy érzékelje azt, hogy a bírói gyakorlat szerint soha nem helyeztek előzetes letartóztatásba olyan embert, akivel szemben az újabb bűncselekmény elkövetésére irányuló alapos gyanú azt mutatta, hogy nagy valószínűséggel nem szabnak ki ilyen büntetést, illetve el sem követett olyan bűncselekményt, amely szabadságvesztés büntetés kiszabását vonná maga után.

Következésképpen ez a módosítás, azzal együtt, hogy összhangba hozza a törvényt az alkotmánnyal, azon belül a személyes szabadsághoz való joggal, ezen túlmenően segíti, támogatja a bíróságot a jogszabályszerű és alkotmányszerű tartalmú döntések meghozatalában, és ezért is támogatjuk, támogatom a magam részéről.

(21.20)

Ismét szeretném azonban elmondani azt, nem értünk egyet, és nem értek egyet a büntetések fokozottabb szigorításával, egyetértek azonban a jóval hatékonyabb felderítéssel és a büntető döntések aktualizálásával, ezért a magam részéről azt szorgalmazom, hogy e vonatkozásban tegyen hathatós lépéseket a kormány és nem utolsósorban mi, törvényalkotók.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu