JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy én ennek a hármas problémakörnek csak a legelső harmadával foglalkozzak, részben azért, mert a másik kettőről - úgy gondolom - minden elhangzott, amit el lehet róla mondani, részben pedig azért, mert engem ez az első harmad, nevezetesen a kábítószer-fogyasztással összefüggő szabályozás az, ami jobban érdekel. Már csak a miatt a megközelítés miatt is, amit Pokol Béla említett nem oly régen, ha egyszer általánosítana, akkor nézzük meg, hogy ez a mostani módosítás hogyan illeszthető be abba a közegbe.

Azért el kell mondani... - és én Horváth Balázs emberi nagysága előtt tisztelgek, hogy ő nemes egyszerűséggel elismerte, hogy itt egy szakmai hiba történt, ezt a hibát mi követtük el. Ebben részben van az ellenzéknek is felelőssége, hiszen úgy gondolom, ha időben szóltunk volna, akkor ez be tud keveredni, de hozzáteszem, hogy ez csak részbeni felelősség, hiszen számtalan olyan módosító indítványt nyújtottunk be, amelyeknek a figyelembevétele, hogy udvariasan fogalmazzak, végtelenül korlátozottan történt meg. Úgyhogy úgy gondolom, alapvetően ez mégiscsak a kormánytöbbség törvényhozási hibája, azzal együtt, hogy nem értek egyet Gyimesi Józseffel, aki azt mondta, hogy nem figyeltek rá eléggé, vagy hogy ez egyfajta joghézag; ez nem az, ez egy közönséges hiba, mégpedig egy nagyon komoly, súlyos hiba.

Úgy hiszem, hogy ennek a hibának a megítélésekor, illetve kiigazításakor meg kell emlékeznünk arról a jogi környezetről is, amelyben ez a jogszabály is valahol elhelyezkedik.

Úgy vélem, szintén csak vitatkozni lehet azzal, amit Pokol Béla mondott, hogy a szakma egyfajta legalizálás mellett állt ki, és hogy a médiában csekély társadalmi képviselettel, de jó érdekérvényesítési képességgel rendelkező csoportok vívták ezt a küzdelmet. Úgy gondolom, hogy nem erről volt szó akkor sem. Arról volt szó igazán, és ez volt a politikai és szakmai vita középpontjában is, hogy azok a kábítószer-fogyasztók, akiknél nem alakul ki függés... - és a függés milyenségén is komoly vita volt, hogy csak pszichikai függést tekintünk-e büntethetőséget kizáró oknak vagy a fizikai fájdalommal járó függést tekintjük ilyennek, tehát mi is valójában a függés, hiszen van jó néhány olyan kábítószerfajta, ahol a függés a szó szoros értelemében ki sem alakul, mert nem tud, ennek ellenére a szerhasználat gyorsan terjed, a statisztikák döbbenetesek.

Tehát úgy gondolom, hogy ekörül volt igazi vita, hiszen például a Szocialista Párt úgy általában a szigorításokat el tudta volna fogadni. Egy olyan pontja volt a kábítószerkérdésnek, ahol nem, ez pedig a kábítószer-fogyasztó egyértelmű büntetését kimondó tétel volt, végül is ez volt az, ami miatt számunkra ez az egész köteg elfogadhatatlanná vált. Hiszen, úgy gondolom, amikor a negyedik évfolyamot kijárt középiskolások körében az illegális és legális, de illegálisan használt drog kipróbálása 41 százalék felett van, ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szabályok szerint a 18 éves gyerekek statisztikai átlagban 41 százalékban büntethetővé válnak; amikor azt mutatja a statisztika, hogy a második évfolyamon a 16 évesek körében 28 százalék az illegális drogkipróbálók aránya, vagyis ez azt jelenti, hogy közel egyharmadukat ezzel - ha persze le tudnánk fülelni - be lehetne zárni valamilyen intézménybe, vagy persze az ügyésznő vagy ügyész úr eldönthetné, hogy akarja-e folytatni vagy nem az eljárást. Hiszen pontosan azt a lehetőséget vettük ki az egyén kezéből, hogy ő maga döntse el, hogy jobb útra tér-e, hogy ilyen nagyon banálisan fogalmazzak, vagy pedig mi magunk majd alkalmazzuk rajta a törvényt.

Ennél az alkotmánybírósági határozatnál meg kell azt jegyezni, hogy gyakorló bíró nyújtotta be, tehát nem politikusok adták Alkotmánybíróságra.

Úgy gondolom, azt is meg kell jegyezni, hogy nagyon sajnálom, hogy ez egy átmeneti szabályozás lesz - tisztában vagyok vele, hogy az lesz -, és azért sajnálom nagyon, mert úgy gondolom, sem a társadalom elvárása, sem a kábítószer-területen működő szakma elvárása nem indokolja azt a szigort, amely ezen a területen az új szabályozással kialakult, és úgy hiszem, azt a társadalmi elvárást, amit Horváth Balázs említett, nem is testesíti meg ez a törvény. Ugyanakkor azt is el kell róla mondani, hogy az alkotmánybírósági határozat után példás gyorsasággal került a Ház elé, hiszen lett volna még csaknem egy hónap, hogy valamivel később kerüljön ide - ezt mint jó eseményt szeretném megemlíteni.

Úgy gondolom, hogy a szöveg abszolút korrekt és mindenki számára elfogadható. Úgy gondolom, hogy a Szocialista Párt is támogatni fogja - ahogy azt Csákabonyi képviselőtársam elmondta - mind az elfogadását, mind a kihirdetését, és úgy gondolom, hogy a szükségszerűség elismerése nem lehet kétséges.

Hogy visszakanyarodjak egy gondolat erejéig még az előző, kicsit általánosabb témakörhöz, úgy gondolom, hogy az a jogi szabályozás, amely a kábítószerrel kapcsolatos minden cselekményt tilt és súlyosan szankcionál, és ennek az időlegessége után nagyjából ez a helyzet áll majd elő, tehát "ez a tiltás mind a keresleti, mind a kínálati oldalon érvényesíti a kábítószerekhez való hozzájutás megakadályozását, a terjesztés, a fogyasztás szankcionálása megakadályozza a fogyasztás terjedését, végső soron a jelenség felszámolását eredményezi" - tehát erre a logikára épül.

Ugyanakkor meg kell mondanom azt is, majd elmondom, honnan idézem ezeket a sorokat, hogy ugyanebben a kiadványban így folytatódik ugyanez a bekezdés:

"Ez a modell, bár koherens logikára épít, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a társadalmi beavatkozás gyakran ellentétes, előre nem kiszámolható hatásokkal jár, a probléma súlyosbodik, a jelenségben érintettek rejtőzködőbbé válnak - úgy hiszem, hogy ezt egy évvel a szabályozás megjelentét követően már például a drogambulanciák forgalmában ki lehet mutatni, hogy mit hoz a félelem a börtönbüntetéstől -, vagy a jelenséghez társuló más jelenség, például a kábítószerezéshez társuló AIDS felborítja a modell értelmezési kereteit.

(21.30)

A fokozott szankcionálás miatt a kábítószerekhez kapcsolódó kriminalitás és korrupció növekszik, következményesen az illegális bevételek, a pénzmosás is."

Végül is úgy zárul ez a gondolat - nem olvasom föl valamennyi sorát -, hogy az úgynevezett zérótolerancia elve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ezt a pici felolvasást azért engedtem meg magamnak, mert ez a bekezdés az önök kormányának eljövendő drogstratégiájából van. Tehát úgy gondolom, hogy sikerült legyártani egy olyan szituációt, hogy a ma hatályban lévő jogi szabályozás és az az elképzelés, amelyet majd az önök kormánya egy (2) bekezdésben elérendő célként megfogalmaz magának, sajnos nemhogy összhangban nincsen, hanem úgy gondolom, hogy megközelítésben is óriási távolságokat tartalmaz.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu