KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Donáth László képviselőtársam gondolatmenetét szeretném továbbfűzni.

Remélem, hogy a mai megszólalásomat senki nem érti félre, és senki nem magyarázza félre, nem magyaráz bele olyan dolgokat - hiszen erre éppen ma volt már példa -, amit nem mondott el az ember, vagy amit éppen másképp mondott. Elsősorban azzal kezdeném, hogy azt gondolom, nagyon helyénvaló volt még az előző kormánynak, illetve az Országgyűlésnek törvénybe foglalni a műemléki védelem alatt álló építményeket, épületeket.

Ez nem volt véletlen. Ez azért történt így, mert nyilvánvaló, hogy nem lehet könnyedén megszabadulni egyrészt a műemléktől, a műemléképülettől - amit persze nem is feltételezek, hogy a miniszter úrnak ilyen szándéka van -, illetve nem lehet könnyen tulajdonost váltani anélkül, hogy a feltételeket, a műemlékvédelem feltételrendszerét ne fogalmaznánk meg adott esetben törvényben. Hiszen az teljesen világossá vált az eddigi vitában is - expozéjában a miniszter úr is utalt arra -, hogy itt tulajdonképpen a Hild-udvar - mert én a Hild-udvarról beszélek - műemlékvédelem oltalma alatt fog állni a későbbiekben is, ez nem kétséges.

Csakhogy akkor, amikor az állam mint tulajdonos ettől a műemléki épülettől megválik, akkor van egy felelőssége, hogy gondoskodjon arról, hogy ez a műemléki épület a továbbiakban is csak és kizárólag olyan módon fogja szolgálni a funkcióját, ahogy azt megkívánja a műemlékvédelmi törvény. Ez egyszer az átadó felelőssége - mert itt átadásról van szó -, másrészt pedig aki átveszi, annak is garanciákat kell biztosítani arra, hogy a műemlékvédelmi előírásoknak meg fog felelni.

Én most a garanciális oldal kérdésébe nem mennék bele, de azért javaslom a miniszter úr figyelmébe Donáth képviselőtársam egy apró megjegyzését, ami ezzel kapcsolatban bizonyos kérdéseket majd fölvethet a miniszter úr számára is. Valóban egy nagyon rövid törvényről van szó, és én is azok álláspontját osztom, akik azt mondják, hogy messze nem technikai módosításról. Amikor '99. december 13-án megszületett egy kormányhatározat, akkor a miniszter úr azzal volt elfoglalva - feltételezem én, és remélem, nem bántom meg ezzel -, hogy hogyan készüljön a miniszterségre.

Azért hozom szóba ezt a december 13-át, mert tulajdonképpen akkor született meg az előzménye ennek a törvénymódosításnak. A kormány akkor döntött a magyar állam tulajdonában és az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet vagyonkezelésében lévő, korábbi, irgalmas rendi tulajdon visszaadásáról. Már a kormányhatározat sem teljesen pontos, mert azt mondja, hogy korábbi irgalmas rendi tulajdon visszaadásáról...

Donáth képviselőtársam utalt arra, hogy ez a tulajdon soha nem volt az irgalmas rendé, hanem egy alapítvány tulajdona volt, aminek a hozamából részesült az irgalmas rend is. Tehát már ez a kormányhatározat is pontatlan, és nem tükrözi a valóságot.

Miért hozom szóba ezt a dolgot? Azért, mert a 2. pontja fogalmazza meg tulajdonképpen azt a feladatot, amit most a miniszter úr a törvény beterjesztésével teljesít is, amely arról szól, hogy a 14479/1. helyrajzi számú ingatlannal, a Frankel Leó út 31-33. számú ingatlannal kapcsolatos törvénymódosítást be kell nyújtani.

(19.20)

Itt nemcsak arról van ám szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy az épületet az irgalmas rend megkapja, hanem funkcióval együtt kerül a betegápoló irgalmas rend tulajdonába, majd 2001. január 1-jétől birtokába. Ha ezt a kormányhatározatot elolvassák - és nagyon kérem a képviselőtársaimat, olvassák el a december 13-ai kormányhatározatot -, akkor rá fognak jönni, hogy messze nem technikai kérdésről van szó. Ugyanis amellett, hogy adott esetben az ingatlant megkapja a betegápoló irgalmas rend, és hogy most a rend, a Katolikus Egyház vagy a rendnek a rendtartománya, vagy a rend által létrehozott intézmény... - ha valaki elolvassa ezt a kormányhatározatot, kiderül számára, hogy egyáltalán nem lehet tudni, hogy végül is pontosan kit talál meg ez a műemlékvédelem alatt álló épület. Mivel ezt funkcióval együtt kell átadni, azt gondolom, mindenki beláthatja, hogy egy országos intézetről van szó, az országban egyedülálló intézetről van szó, nem közömbös, hogy ez az átadás hogyan, milyen módon valósul meg.

Nem szeretnék most belemenni abba a vitába, hogy mit takar ez a kormányhatározat, csak jelezni szeretném, hogy sokkal többről van szó. Olyan kérdésekről van szó, amelyeket nyilván nem is akarok a miniszter úr előtt felvezetni, hiszen nincs itt az egészségügyi miniszter, aki feltehetően a kormányhatározat előterjesztője volt. Vele lenne vitám, és vele van vitám, és ez a törvényjavaslat egy eleme annak, ami történik egy országos hírű és országos hatáskörű szervezet életében.

Az a meglátásom, hogy ez a kormányhatározat, majd az ezt követő törvényjavaslat, amelyet a miniszter úr most beterjesztett, bizony több sebből vérzik. Érdemes lenne számos pontját átgondolni, hiszen, ha most ilyen könnyedén megszabadulunk ettől a műemlékvédelmi épülettől, és azt mondjuk, hogy innentől kezdve pedig a tulajdonba adás megtörténhet, akkor, azt gondolom, számos egyéb feltételről nincsen fogalmunk, és nem tisztáztuk az elmúlt hetek során.

Van egy figyelemre méltó pontja ennek a kormányhatározatnak, nevezetesen az 5. pontja - összesen öt pontból áll. Az egyik pontjában rögzíti, hogy birtokba kell adni a Hild-udvart, az 5. pontja pedig felhívja az ORFI-t és felkéri az egyházi intézményt, hogy a 2. pont szerinti ingatlan birtokba adásának végrehajtásához szükséges technikai jellegű megállapodást hozza létre oly módon, hogy a birtokba adás folyamata 2001. január 1-jéig záruljon le.

Az elmúlt hónapokban már megpróbáltam kérdésekkel faggatni az egészségügyi minisztert arról, hogy egyáltalán milyen egészségügyi koncepciója van. Talán arra sikerült most rávilágítanom mindenki számára, hogy nagyon komoly egészségpolitikai kérdés, milyen koncepciója van a minisztériumnak az ilyen módon történő átadás tekintetében. Hiszen - még egyszer mondom - funkcióátadás is történik, és a Szentszék és az állam közötti megállapodás az én tudomásom szerint - de javítsanak ki, ha rosszul tudom - csak az ingatlanátadásokról rendelkezett.

Nos, két alkalommal is meg kellett kérdeznem a miniszter urat, és a második válasza - amely tulajdonképpen hat kérdésemre adott válaszát jelenti - egyáltalán nem megnyugtató. Úgy látom, hogy nincs kialakult álláspontja az egészségügyi miniszternek e tekintetben, de még egyszer mondom, ezt a vitát majd nyilván máshol kell lefolytatni. Remélem, arra is sikerült rámutatnom, hogy a miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslatnak egy szakasza mennyire összefügg egészen más kérdésekkel.

Nos, Donáth képviselőtársammal úgy ítéltük meg, hogy az a korrekt, ha egy módosító javaslatban megpróbáljuk kezelni a kialakult helyzetet. Nevezetesen, azt indítványozzuk, hogy 2002. december 31-ei határidővel kerüljön ki az állami tulajdonból. (Babák Mihály közbeszól.) Azt mondja Babák képviselőtársam, hogy vicces. Egyáltalán nem vicces, ha a betegek oldaláról közelíti meg, azon betegek oldaláról, akiknek az ORFI-ra mint országos intézményre óriási szükségük van, és egyetlen lehetőségük a gyógyulásra. Akkor majd nem lesz vicces! És ha meg tetszik kérdezni azt, hogy az irgalmas rend milyen egészségügyi szakmai programmal rendelkezik, hol van az az egészségügyi intézmény, amelynek ma már át kellene adnia ezt az ingatlant, tulajdonba kellene venni, milyen feltételekkel rendelkezik, és ha erre meg tetszik kapni a választ, akkor majd rájön Babák képviselőtársam, hogy egyáltalán nem vicc, amiről beszélek! Azt, hogy ez ne lépjen azonnal hatályba, az is indokolja, hogy maga a kormány a birtokba adást csak 2001. január 1-jétől tervezte.

Tehát azt gondolom, hogy igenis indokolt a hatálybaléptetés megváltoztatása. Mi egy későbbi időpontban gondolkodunk, mert úgy ítélem meg, hogy számos feltételnek meg kell felelni addig az időpontig, ameddig a birtokba adás bekövetkezik. Az én meglátásom szerint a módosító javaslatunk - amely tulajdonképpen kitolja a műemléki épület, a Hild-udvar kikerülését az állam tulajdonából - két dologra ad lehetőséget a kormánynak. (Dr. Kosztolányi Dénes: Hármat mutattál!) Bocsánat, akkor elnézést, a piton volt a harmadik. (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszól.)

Forrás: parlament.hu