KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elhangzott részemről és aztán két képviselőtárs részéről is bizonyos értelemben a kritikája a 150, illetve 152 évvel ezelőtti folyószabályozásnak.

Én azért szeretném azt mondani, hogy nagy valószínűséggel még a mai tudásunk mellett is nagyon hasonló vagy ezzel azonos folyószabályozást kezdtünk volna el. Csak arra kell gondolni, hogy például még a XVIII. században is a lakosság 40 százaléka halt meg maláriában az alföldi térségben. Tehát arra kell gondolnunk, hogy ha ilyen katasztrófák elkerülése érdekében kell a folyó levonulását szabályozni, akkor bizony lehet, hogy ilyen eszközökhöz folyamodnánk, legfeljebb nem ilyen ütemben, nem ilyen léptékben. Bár hozzá kell tennem, hogy az eredeti tervhez képest lényegesen kevesebb átvágás történt végül mind a Tiszán, mind a Dunán.

A másik, amit szeretnék mondani, hogy a mai napig a folyómeder, főleg a Tiszánál, vándorlómeder, tehát történik átvágás, történt tavaly is, ilyen értelemben új holtágak alakulnak ki folyamatosan, és majd az idő eldönti, hogy ezek jobban vannak-e kialakítva, mint 150 évvel ezelőtt.

Nagyon fontosnak tartom - elhangzott itt, és bár szakmai vita, mégis muszáj szóba hoznom -, hogy rendszeres, lassú, egyenletes vízátfolyást kell biztosítani. Biztos, hogy ez általában igaz, de általában azt mondja ma már mindenki, hogy az átöblítés technikája is szükséges korlátozott formában. Tehát nem jó csupán az egyenletes, rendszeres vízcsere, éppen ezért nem olyan nagy baj, hogy bizonyos árvízi feladatokra felhasználjuk ezeket a holtágakat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu