DR. TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Itt a vita második szakaszában vagy vége felé szeretném néhány kérdésben az MSZP álláspontját egyértelművé tenni, mintegy reagálva is néhány olyan kérdésre, amely az ügy alapjaihoz kötődik.

Az első: szeretném lezárni ezt az albizottsági dolgot, valóban megint az van, hogy valami miatt nem tudjuk egymást megérteni. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Az albizottsággal az volt a gond a kezdettől fogva, hogy nem vette figyelembe azt a realitást, hogy olyan javaslatot kell kidolgozni és olyan módon, amely kétharmaddal elfogadható. Hiába van egy javaslat mellett 5:1-es szavazás, ha a Fidesz nem ért azzal egyet, abból a javaslatból nem lesz semmi. Hiába van a parlamentnek öt pártja egy kérdésben egyetértésben, ha önök azt mondják, hogy nem, abból kétharmados szabály nem lesz. Tessék tudomásul venni azt a parlamenti aritmetikai aszimmetriát, hogy ez a másik oldalon is így van! Adott esetben önök 4:2-vel hiába döntenek egy kérdésben, ha az MSZP és az SZDSZ nem ért vele egyet, abból kétharmados döntés nem lesz. Ez ilyen egyszerű, és ebből következően nem hiszem, hogy a felelősség áthárítását itt folytatni kellene, azzal kellene foglalkoznunk, hogy ebből a helyzetből hogyan lehet kilábalnunk. Úgy lehet kilábalnunk, hogy az Alkotmánybíróság döntésének, állásfoglalásának megfelelő javaslatot teszünk le.

Szeretném megerősíteni a vitában elhangzottakat. Nem az a kérdés, hogy az egyhetes ülésrend, a kéthetes ülésrend, a háromhetes vagy az n-hetes ülésrend alkotmányos vagy nem alkotmányos, nem erről szól a kérdés, ez politikai vita tárgya. Az, hogy az önök megrendelése arról szól, hogy ezt a háromhetes ülésrendet, ha törik, ha szakad, meg kell védeni, és ez blokkolja az önök gondolkodását, azt valahol megértem, de akkor tessék ezt kimondani. Pokol Béla legalább őszinte volt abban a kérdésben, hogy ő alkupozíciót felajánlott: hajlandók alkudni abban az esetben, ha mi a szavazási bojkottról lemondunk, akkor ők elfogadják a kéthetes ülésrendet. Furcsa, de legalább tisztességes a magatartása.

Azt gondolom, hogy két kérdést szét kell szedni: az egyik kérdés alkotmányossági, jogi probléma, a szabályozási metódus kérdése, és mind a hárman, a MIÉP is, az MSZP is, az SZDSZ is azt állítja - és nem hiszem, hogy azért, mert valamiféle politikai nézetazonosságunk lenne, hanem ez a szakmai álláspontunk -, hogy olyan megoldás kell, amely megoldás garanciálisan, logikai rendbe szedve tudja az ülésezési rend egész folyamatát úgy leírni a Házszabályban, hogy ez kiszámítható, követhető ülésezési rendet jelentsen a parlament képviselőinek, a közvéleménynek és mindazoknak, akik a parlament munkájával bármilyen formában találkoznak, így például a kormánynak is, annak is ez az érdeke.

Azt hiszem, hogy ha a jogalkotási kérdéseket és a gyakorisági kérdéseket szétszedjük, és azt mondjuk, hogy... - egyébként sajnos, fordítva kell gondolkodnunk, mert legalábbis én úgy látom, hogy a gyakorisági kérdésben kell megállapodást kötni ahhoz, hogy a szakmai kérdésekben előre tudjunk lépni. Fordítva egyébként jobb lenne, de ha ez a helyzet, mi erre is készek vagyunk.

Kétharmados kérdések. - Salamon úr, ön azt mondja, hogy a kétharmados szabályozás miatt patthelyzet alakulhat ki. A jelenlegi parlamenti ciklusban is - önök is emlékeznek, mindenki emlékszik - például a NATO-szerepvállalással kapcsolatban, a Magyar Honvédség külföldi feladatvállalásával kapcsolatban hány olyan kétharmados döntés volt, amit meghozott a parlament, kínlódva, vitatkozva, sokszor egymást gyűlölve, de meghozta, mert a konszenzuskényszer kikényszerítette mind a két oldalról, hogy ezt a döntést ebben a formában meghozzák.

(23.40)

Tehát nem igaz az, hogy a kétharmados szabályok azt eredményezik, hogy döntésképtelen helyzet alakul ki, és a parlament nem tud működni, mert az ülésezési rendben nem tudunk megállapodni.

Kérem, szándék kérdése! Meg lehet állapodni, mint ahogy egyéb kérdésekben, a szervezett bűnözéssel kapcsolatban is adott esetben meg lehetett állapodni, és ennek a parlamentnek van már néhány olyan döntése, amelyet, hála istennek, kétharmados többséggel meg tudott hozni. Tehát ezt nem kell ennyire kiélezni, mert igaztalan, és valahol megint annak az elfedését látom benne, hogy az ügyet kerüljük meg, mert most ezt a megrendelést nekünk teljesítenünk kell.

Ami a szabályozástechnikai kérdéseket illeti, én abban látom a gondot, hogy a házbizottság munkája és a házbizottság - mint intézmény - úgy jelenik meg a Házszabályban, hogy oda mindent be lehet söpörni, amit valami miatt nem tudunk rendezni a plenárison. De ez úgy történik meg, hogy a különféle minőségű döntések nincsenek szétválasztva. Tessék megnézni a házbizottság feladatkörét A-tól U-ig terjedően, abban vannak állásfoglalások, vannak önálló döntések, vannak javaslattételek, de hogy mikor mit ír elő a Házszabály, miért úgy írja elő, nem mindig logikus, és nem mindig követhető.

Mi azt gondoljuk, hogy itt egy precedenst lehet teremteni, hogy az ülésezési renddel kapcsolatban ezt a halmazt kitisztítjuk. Az általános ülésezési rendet - én is úgy vélem - a Házszabályban elvi szinten, az Alkotmánybíróság által megfogalmazott három szempont figyelembevételével meg lehet alkotni. Ehhez lehet rendelni egy általános, ülésszakonkénti ülésezési rendet, amelyet kétharmaddal lehet elfogadni, meg lehet adni az eseti eltérést - sajnos a gyakorlat alapján csak kétharmaddal, mert a bizalmi elv, mint láttuk, nem működött -, és a heti ülésezési rendre pedig a feles döntési lehetőséget meg lehet adni. Hogy például hétfőn vagy szerdán, vagy pénteken ülésezzen adott héten a parlament, azt gondolom, meg kell adni a lehetőséget, hogy ebben a mindenkori kormánytöbbség döntsön, ha a törvényhozási feladat az ő esetükben ezt igényli.

Tehát én azt tartom, hogy ha nem az a kiindulási pontunk, hogy valami elrontott dolgot - ha törik, ha szakad - megőrizzünk, hanem az, hogy egy problémát megoldjunk, akkor ez megtehető. De azt hiszem, hogy ennek érdekében a gondolkodásmódot meg kell változtatni. Azt gondolom, hogy ennek a megváltoztatásnak az a lehetősége rendelkezésre áll, amelyet egyébként Salamon elnök úr visszajelzett, hogy az MSZP-s indítványokat meg fogják nézni. Bízom benne, hogy ha ezt nyitottan és kellő komolysággal teszik, meg fogjuk találni azt a kompromisszumos megoldást, amely a politikai kérdésekre és az alkotmányozási kérdésekre is megfelelő választ ad.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu