DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Itt már többen szóltak a bizottsági előadók közül a javaslat előéletéről, de én úgy gondolom, nem felesleges erről újra szólni. Már 1994-ben megjelent olyan tanulmány, amely arról értesítette az érdeklődőket, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló törvény készen van. Ehhez képest, attól tartok, a hulladékgazdálkodási törvény még nincsen kész, majd módosító indítványokkal készen lehet.

A jelenlegi szabályozás, amelyet a tisztelt Ház elé terjesztett a kormány, nagyléptékű és nagyon fontos célokat tűzött maga elé. Összhangban kíván foglalkozni társadalmi, gazdasági, ökológiai és uniós követelményekkel, és mindezek összhangjában szeretné a törvény ezt a nagyon fontos kérdést szabályozni. Kérdés az, hogy ez mennyire sikerült, és alapvetően kérdés az, hogy ezeknek a céloknak milyen törvény képes és tud megfelelni. Ezt azért tartom szükségesnek előrebocsátani, mert többen említették, és mintha a kicsengésből valamelyest pejoratív értelemben lehetne értelmezni, hogy kerettörvényről van szó. Ilyen nagy léptékű célok megvalósítása csak kerettörvényben lehetséges az én nézetem szerint, ellenkező esetben egy olyan mértékben kazuisztikus törvény kerülne a Ház elé, amely utóbb hasznavehetetlen és kezelhetetlen lehetne. Ez tehát hibájául a törvénynek nem róható fel.

Az azonban igen, és ez a Független Kisgazdapárt álláspontja is, hogy a végrehajtáshoz szükséges további jogszabályok nem ismertek, és ebből kifolyólag a törvény egyes részei nagymértékben nincsenek alátámasztva, illetve csak nehezen következtethetünk arra, hogy vajon az általános megállapításokból később mi fog következni. A Ház pedig nézetem szerint csak olyan törvényt tud és képes elfogadni, amelynek a következményeivel is tisztában van, hiszen a törvényalkotó nemcsak meghozza a törvényt, azért felelős is. Éppen ezért nézetem szerint nem mellőzhető, hogy a számszerűen megjelölt, de egyébként elénk nem tárt jogszabályalkotás legalább azon része világosan kiderüljön, egyértelművé váljék a Ház előtt, amelyek nélkül ez a törvény nem lesz alkalmazható.

Szeretnék még az értelmezhetőségről néhány gondolatot elmondani. Én a törvény erényének gondolom, hogy fogalmakat próbál meghatározni. Nemrég volt előttünk olyan törvény, amelynek az egyik legsúlyosabb hibája volt, hogy a fogalmak jórészt vagy hiányoztak, vagy pontatlanok voltak. Kifogás tárgyát képezi ugyanis - a bizottságok ennek hangot adtak a bizottsági viták során -, hogy maguk a fogalmak nem mindenütt és nem teljesen pontosak, helyenként hiányosak is. Úgy gondolom, hogy ezek módosító indítványokkal pontosíthatóak lesznek. Magam is egyetértek azzal, hogy a szelektív hulladékgyűjtés fogalomként kell megjelenjen a törvényen belül; annál is inkább, mert legalább azok a célok és azok a fajta eszközök, amelyek valami módon is a hulladékgazdálkodás területén előrelépést biztosíthatnak, nem mellőzhetően meg kell jelenjenek a törvényen belül.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mi kapott igazán nagy hangsúlyt a törvényben, a társadalmi, a gazdasági, az ökológiai vagy netán az uniós követelmények. Számomra úgy tűnt, hogy az uniós követelmények olyan mértékben meghatározóak voltak - és meg kell mondanom, ezt a törvény hibájául kell felrónom -, hogy majdhogynem háttérbe szorultak azok az alapvető belső problémák, amelyek társadalmi, gazdasági és ökológiai jellegűek, de nem azonosak az Unión belül megjelenő problémákkal. Nem is lehetnek azonosak, hiszen más és más gazdasági fejlettségű országokról van szó, más és más társadalmi jellegű problémák jelentkeznek, és sajnálatos módon, erre valaki itt már utalt, ökológiailag is olyan helyzet alakult ki az országban, amely nem hasonlítható azokhoz az országokhoz, amelyekben az uniós követelmények megjelentek, és amelyek nyilván ott többségében - hangsúlyozom, csak többségében - megvalósíthatók.

Azért tartom ezt fontosnak megjegyezni, mert az Unióban lévő országok is csak küzdenek azért, hogy az ott megjelent és az ott megkívánt követelmények szerint legyenek képesek eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeknek a hulladékgazdálkodás területén joggal és okkal kívánnánk eleget tenni.

(10.50)

Tisztelt Ház! Nos, én azt gondolom, az nem szerencsés, ha kritika nélkül lefordítunk bizonyos szövegrészeket, és azok adaptáció nélkül - oly módon, hogy azok a tényleges környezethez és a tényleges helyzethez ne legyenek adaptálva és azonosítva - megjelennek a törvényben. Azt én el tudom fogadni, ha a törvény célokat tűz maga elé, a kitűzött célokhoz megjelöli még a távlatos elképzeléseket is, de ezt is csak a belső társadalmi összhang fenntartásával tartom lehetségesnek.

Tisztelt Ház! Talán az egyik legnagyobb problémát ebben a javaslatban számomra is a finanszírozási kérdés okozta. Ha ez a javaslat az egyébként nemes gondolatokat összegyűjtve megjeleníti a Ház előtt, de nem látszik annak a biztosítéka, hogy később ez a gazdasági háttérrel és az anyagi háttérrel együtt meg is valósítható, akkor nem biztos, hogy ez igazán hasznos tud lenni.

A finanszírozási rész egyik legnagyobb fogyatékosságát ott látom, hogy amit most ki lehet olvasni a törvényből, az valóban nem más - erről már előttem is szóltak -, mintha ez úgy jelenne meg, hogy döntő mértékben az önkormányzatokon, és ami nyilvánvaló ebből, ezt követően a tulajdonosokon keresztül kerülne finanszírozásra, jelenne meg az a szükséges pénzügyi háttér, ami nélkül a törvény nem tud érvényesülni.

Ez, úgy gondolom, egyértelműen nem helyes, ezen változtatni kell! Világossá kell tenni a polgárok előtt, hogy itt nem arról van szó, hogy olyan újabb terhekkel kívánja sújtani őket akár a kormány, akár az Országgyűlés a törvény meghozatalával, ami elől nem lesz kibúvó, mert törvényi rendelkezések fogják előírni, hanem világossá kell tenni, hogy az ő érdekükben az egész társadalom, az állam gazdaságilag is képes és akar áldozni azért, hogy ezek a célok, amelyek itt nemes célokként megjelentek, meg is valósuljanak!

Amíg ez nem jelenik meg egyértelműen, tartok tőle, hogy ez a polgárok részéről úgy fog megjelenni, hogy, kérem szépen, olyan törvény fog születni, amelyből rám nézve súlyos kötelezettségek, pénzügyi kötelezettségek fognak háramlani, és nem látom a végső megoldást. Ez megint ahhoz utal vissza, amiről már szóltam, hogy bizony nem elégséges megjelölni, hogy hány darab jogszabályra lesz még szükség, hanem azoknak a jogszabályoknak a lényegét meg is kell ismertetni.

Tisztelt Ház! Az egységes hulladékgazdálkodási politika kialakítása olyan cél, amelyben, úgy tűnik, minden ellenvetés ellenére valamennyi bizottság egyetértett, valamennyi bizottság úgy gondolja, hogy nemcsak időszerű a törvény megalkotása, hanem már el is késett bizonyos vonatkozásokban.

Éppen ezért ez az a pont az én nézetem szerint, ahol meg lehet találni azt a legkisebb közös többszöröst, amivel - a megfelelő módosító indítványokkal, olyan módosító indítványokkal, amelyek a már említett és mások által is felsorolt hiányosságokat kiküszöbölik - a törvény alkalmazható lesz.

Van ebben a törvényben még olyan rész, amivel szeretnék külön foglalkozni, ez az oktatás és egyáltalán magának az egész környezetvédelemnek a köztudatba való átvitele. Én azt gondolom, hogy számos olyan füzet jelenik meg ebben az országban, amelyet a legszűkebb körben ismernek, olvasnak, néhány ember kezében forog, döntően azoknak a kezében, akik ezt egyébként is ismerik és tudják, vagy éppen maguk írták. Én attól tartok, hogy ez nem elégséges.

A tudati formálást az iskolákban valóban el kell kezdeni, támogatni kell azokat az iskolákat, amelyek készek erre - meg kell mondanom, hogy ezeket a pályázati rendszeren belül az én nézetem szerint külön és kitüntető figyelem kellene hogy megillesse -, mert amíg ez a tudati formálás meg nem történik, jámbor óhaj marad a szelektív hulladékgyűjtés. Mert ha nincs olyan tudat a polgár részéről, hogy ez számára is előnyös és jó, és hogy ő ezzel tartozik a társadalomnak, tartozik a környezetének, akkor ezt nem fogja megtenni, nem fogja megtenni még akkor sem, ha szigorú szabályok akarnák erre rákényszeríteni.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy maga a törvényjavaslat, miután ide került a tisztelt Ház elé, semmiképpen nem olyan jellegű, amelyet most megpróbálhatunk ízekre szedni, darabokra szedni, aztán a végén ismét összerakni. Ez nem vezethet sikerre! Ennek a törvénynek vannak olyan részei, vannak olyan nagyon jó tartalmi részei, amelyek köré a módosító indítványok felépíthetők.

Ezért én azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy a módosító indítványok ne olyan irányban kerüljenek be a Ház elé, amelyek egyes részeknek a bombázását és szétverését jelentik, hanem hogy azok egy egységként felépülhessenek, és egy egységként, illeszkedve az egész törvény egyébként meglévő konstrukciójához, elfogadhatóvá váljanak.

Van ennek a törvénynek még egy olyan része, amely a bizottsági viták során élénk visszhangot váltott ki. Kiderült ugyanis, hogy a hulladékgazdálkodási terv, összefoglaló azt tartalmazza, hogy jelenleg körülbelül mindössze 80 százalékos a szolgáltatás Magyarországon, és bőven léteznek olyan települések, ahol nincs is közszolgáltatás. Ez súlyos dolog! Ha valóban így van - és ez a tanulmányból következően így van, én miért ne hinném el -, ebben az esetben azt jelenti, hogy ennek az országnak olyan leszakadt részei is vannak, ahol nem arról kell beszélni, hogy hogyan lehet megvalósítani az uniós pontokat és elveket, hanem úgy, hogy legalább bekapcsoljuk valamibe, ami ezen a területen valamelyes előrelépést jelenthet.

Szeretnék külön szólni, bár már érintettem, a tulajdonosok problémájáról. Én nem tartom szerencsésnek, hogy a törvényen belül - és ezt nyomatékkal mondom - valahol úgy jelenik meg, mintha a tulajdonosnak objektív felelőssége lenne. Mindannyian tudjuk, hogy egészen ritka, kivételes eset az, hogy a tulajdonos önmaga létesít a saját ingatlanán szemétlerakót. Ez nem így történik! Valaki vagy valakik illegálisan elkezdenek lerakni valamit, rendszerint olyan anyagokat, amit máshol nem fogadnak be, és a tulajdonos egyszer csak észreveszi, hogy az ingatlana valamely része hulladéklerakóvá alakult.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet olyan módon eljárni, hogy minden ebből eredő kárt és veszélyt egyértelműen az egy szem tulajdonosra hárítsunk át, hiszen itt társadalmi problémáról és társadalmi megoldásról van szó! Ha ezt nem így tekintjük, hanem csak akként tekintjük, hogy a legegyszerűbb és a legkisebb ellenállás irányába menjünk el... - hiszen az egy szem tulajdonossal szemben az állam mindig roppant erős, az egy szem tulajdonossal szemben mindig nagyon könnyen és jól lehet érvényesíteni bizonyos jogokat, más a helyzet, amikor már egy közösséggel szemben kell ezt érvényesíteni.

Nem szabad, hogy a törvény ilyen irányba menjen el! Nem szabad ilyen irányban elmennie azért sem, mert még előbb a társadalommal el is kell tudnunk fogadtatni, hogy ez a hulladékgazdálkodási törvény, amely menthetetlenül tartalmazni fog szigorításokat, az ő érdekében van. Ha ezt kezdettől fogva úgy értelmezi, hogy nem az érdekemben, hanem ellenem van, akkor ez ellenállást fog szülni, és a törvény önmagában is halálra van ítélve, hiába fogadjuk el.

Én tehát azt gondolom, tisztelt Ház: közös érdekünk, hogy ez a törvény javítva, jobbítva, számos helyen pontosítva úgy kerüljön majd végszavazásra, hogy elfogadható legyen, és ha ez a törvény elfogadható, meggyőződésem szerint ez a Magyarországon ma még oly gyenge lábakon álló környezetvédelem területén nagy előrelépés lehet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu