BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Köszönöm képviselőtársaimnak, hogy lehetővé tették, hogy most már elmondjam tízperces hozzászólásomat is.

Tisztelt Országgyűlés! "Ez, tisztelt képviselőtársaim, egy álságos összeférhetetlenségi törvényjavaslat. Ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása stratégiai vereséget jelentene annak kapcsán, hogyan lehet Magyarországon a korrupciót és a feketegazdaságot leküzdeni. Ez a törvényjavaslat egy kedves ajándék az önkormányzati képviselőknek, különös tekintettel azokra az önkormányzati képviselőkre, akik személyükben megtestesítik az általunk bírált összeférhetetlenségi pozíciókat." Így kezdené a beszédét erről a törvényjavaslatról egy ellenzéki fideszes képviselő, ha a törvényjavaslatot egy szocialista-szabad demokrata kormány nyújtaná be, hiszen ezek a mondatok - talán ráismertek képviselőtársaim - Kósa Lajosnak, a Fidesz vezérszónokának az előző ciklusban szocialista-szabad demokrata kétharmados többséggel elfogadott országgyűlési képviselői összeférhetetlenségi törvényjavaslatáról szóltak. Azt az országgyűlési képviselői összeférhetetlenségi törvényt nevezte a Fidesz nevében Kósa Lajos álságosnak, amely sokkal szigorúbb, mint a jelenleg vitatott törvényjavaslat.

Az ellenzék valamennyi pártja, mindhárom jelenlegi kormánypárt nemmel szavazott a hatályos országgyűlési összeférhetetlenségi törvényre, néhány kisgazda képviselő kivételével, akiknek a szavazatával meglett a kétharmad, mert elfoglaltak egyfajta álláspontot, amelyre visszatérek.

Mi nem mondjuk azt, hogy ez egy álságos törvényjavaslat, mi nem mondjuk azt, hogy ennek az elfogadása egy stratégiai vereség lenne a korrupció és a feketegazdaság elleni harcban, de azt se mondjuk, hogy ez egy következetes, jó törvényjavaslat. Hogy ezt megvilágítsuk, nézzük, mi is az a probléma, legyen szó akár országgyűlési, akár önkormányzati képviselőkről, amelyet egy összeférhetetlenségi törvénynek kezelnie kell.

Arról van szó, hogy vannak választott testületek, akár egy 386 tagú Országgyűlés, akár egy 9-11-30 vagy 66 tagú önkormányzati testület, és ennek a testületnek a tagjai, akik döntéseket hoznak milliók vagy milliárdok elköltéséről, döntéseket hoznak fontos pozíciók betöltéséről, beruházásokról s a többi, ugyanakkor más pozíciókat is betöltenek az életben, gazdasági vagy nem gazdasági pozíciókat, kettős helyzetben vannak, és ez ellentmondásokat szül, három típusú ellentmondást.

(12.40)

Az egyik, hogy testületi döntéseiknél nem elfogulatlanok. A másik típusú ellentmondás, hogy választott pozíciójuknál fogva bizonyos előnyökre tehetnek szert. És a harmadik ellentmondás, hogy kölcsönös függőség alakul ki a végrehajtó hatalom - nálunk a kormány, az önkormányzatban a polgármester -, illetve az őt ellenőrizni hivatott képviselők, képviselő-testületi tagok között. Amikor akár egy országgyűlési képviselőt helyezett annak idején a kormány igazgatósági, felügyelőbizottsági pozícióba, akár egy önkormányzati képviselővel történik ez egy önkormányzatban, akár az intézményvezető tagja a választott testületnek és döntésekben vesz részt, akár az önkormányzat beszállítója, vállalkozó tagja a választott testületnek, mindig ilyen érdek-összefonódások keletkeznek, és minden összeférhetetlenségi törvénynek az a funkciója, hogy ezeket, ha nem is megszünteti, de legalábbis a lehetőségekhez képest korlátozza.

Ebben a nehéz kérdésben háromféle álláspont volt az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségi törvényénél, és ezek az álláspontok vannak jelen többé-kevésbé ma is. Az első álláspontot az MDF-KDNP-kisgazda kormány idején az akkori kormánypártok képviselték, az előző ciklusban, az MSZP-SZDSZ kormány idején a szocialista frakció egy része képviselte, és érdekes módon most számos önkormányzati tisztségviselő, polgármester képviseli a Ház mindkét oldaláról: nevezetesen, hogy a tulajdonos ellenőrző-irányító szerepét legjobban maguk a képviselők tudják betölteni. Ezt mondta Szabó Iván annak idején mint MDF-es ipari miniszter, és ezt mondja most itt számos polgármester. Ezt ismerte el Buza képviselő úr, ezt mondta Szentgyörgyvölgyi képviselő úr és ezt mondta Toller képviselő úr három különböző pártból.

A másik álláspont, amelyet eddig még csak ellenzékből képviseltek - az előző ciklusban minden akkori ellenzéki párt -, az a totális összeférhetetlenség; még a magángazdaság szereplői se ülhessenek ott az Országgyűlésben vagy adott esetben önkormányzatban. Kormányon ezt még senki nem képviselte.

A harmadik álláspont ez a szigorú összeférhetetlenség, mindenekelőtt azoknak a pozícióknak a tekintetében, amelyekről országgyűlési képviselőknél az Országgyűlés vagy a kormány dönt, önkormányzatok esetében az önkormányzat dönt - de ott szigorú összeférhetetlenség! Ezt az álláspontot képviselte kormányon és ellenzékben is mind a három ciklusban a Szabad Demokraták Szövetsége, és ezt az álláspontot képviseljük most is. Hozzá kell tennem, hogy a szocialista frakció nagy többsége ugyanezt az álláspontot képviselte az elmúlt ciklusban, és ezért születhetett meg az országgyűlési képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi törvény.

Nagyon mulatságosnak tartom, hogy most, amikor a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF kormányon van, akkor nem képviseli azt a határozott és kemény álláspontot az összeférhetetlenség kérdésében, mint amelyet ellenzékben annak idején oly bátran - mint ahogy ezt Kósa Lajostól idéztem - képviselt.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagságokkal, a beszállítókkal kapcsolatban nem képviselhetünk tisztességesen más álláspontot, mint hogy ne lehessenek önkormányzati képviselők. Másképp a kívánatos érdekelkülönülés, az összefonódások kiküszöbölése nem biztosítható. Az igazgatósági tagságok, vezetői tisztségek esetében a törvényjavaslat helyes álláspontot képvisel, és úgy látom, hogy ebben nincs is vita. A beszállítókkal kapcsolatban, közbeszerzési ügyekben szintén helyes az álláspont, és ebben sincs vita. A felügyelőbizottság kérdésében van vita, és én azt kérem valamennyi párt képviselőjétől, hogy azt képviselje kormányon és helyben kormányon is, amit ellenzékben valaha is képviselt, és fogadják el azt a módosító javaslatunkat, amely a felügyelőbizottsági tagságok kizárására vonatkozik. Egyetértek Keller Lászlóval, hogy még az ingyenes felügyelőbizottsági tagság is problematikus.

Ami a legnehezebb kérdés számunkra is ebben a vitában, az az intézményvezetők kérdése, mert kistelepülések esetében valóban jogosak azok a szempontok, hogy a teljes kizárás egyszerűen lehetetlen helyzeteket teremtene. Itt azt szeretném hangsúlyozni, hogy minden felmerülő megoldásnak vannak hátrányai és előnyei. Számomra, számunkra minden megoldás elfogadható, nem jelenti a törvény elfogadásának kritériumát. Próbáljunk keresni olyan különbségtételt - vagy kis és nagy települések vagy kis és nagy intézmények között; mi a '98. szeptemberi törvényjavaslatunkban az intézmény mérete szerint tettünk különbséget -, ami alkotmányosan elfogadhatónak tűnik. És esetleg kérjünk előzetes normakontrollt - a dolog most nem sürgős, úgyis soká fog hatályba lépni -, de találjunk egy alkotmányos megoldást. Erre fogunk mi is különböző javaslatokat tenni.

Ami pedig a hatálybalépés vitatott kérdését illeti, azt gondolom, hogy jó lett volna ezt megcsinálni '98 nyarán, erre a Fidesznek meg lett volna a módja, ha nagyon akarta volna. A mi javaslatunkkal is meg lehetett volna tenni ősszel, a választások előtt. Ha már ezt nem tették, az a javaslatom, hogy differenciált hatályba léptetést csináljunk. A törvény egésze, különösen ha elfogadják azokat az átláthatósági javaslatokat, amelyeket tettünk, nyomban hatályba léphet, amiatt senkinek nem kellene lemondania; az intézményvezetőkre és bizonyos gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéseket pedig léptessük hatályba a következő önkormányzati választások után.

Miután a tízperces időm elfogyott, a továbbiakat majd kétpercesben mondom el. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu