DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Úgy tűnik, mintha részletes vita folyna a parlamentben a polgármesterek jogállásáról szóló törvény tekintetében. Azt hiszem, az általános elveiben kellene valahogy közösen megegyeznünk - mint ahogy nagyjából egyezség látszott, hiszen ez is egy hat párt által hellyel-közzel támogatott előterjesztés -, ennek pedig a polgármesteri tisztség feladatai ellátásának teljes tartalmára kellene vonatkoznia. Egy sajátos dilemmát soha nem tud feloldani a magyar közélet és egyáltalán a magyar társadalom: azt, hogy van egy választott tisztségviselő, akire úgy néznek, mint annak idején társai a tanácselnökre, és ez a választott tisztségviselő lássa el szerény bérért, nyugodtan, éjjel-nappal a feladatát, majd aztán valamiféle díjazásban részesítjük. Ez a szemlélet önmagában nem túl nagy baj, csak az idő meghaladta.

Amikor ilyen differenciált táblázatokról beszélünk - azt hiszem, ez az általános vita értelme, hogy erről beszéljünk -, a gond az, hogy elég differenciált-e, vagy kell-e ekkora differencia a táblázatban. Tudniillik ma egy kétezer fős település polgármesterének formálisan, tartalmában és, mondjuk, a rendelkezésre állása tekintetében sincs semmivel kevesebb feladata, mint egy nagyvárosi polgármesternek. Talán meglepő az, amit mondok: mit várnak el a polgármestertől? Éjjel-nappal rendelkezésre álljon, lehetőleg legyen nyilvános a telefontja, az állampolgár mindig elérje, a hivatallal kapcsolatos teendőit végezze el, és ezenkívül valahol még külső civil szervezetben és mindenfelé képviselje a testületet.

Ha ennek a munkának a tartalmát nézzük, látszólag semmi értelme, aki nem gyakorolja, nem tudja, miről van szó. Ha megnézem azt, hogy más szolgálati viszonyokhoz képest a nyolcórás korlátozás benne van-e a rendszerben, nincs, vagy megnézem, hogy más szolgálatokhoz képest a jövedelmezősége benne van-e ebben a rendszerben, nincs, akkor próbáljunk meg legalább az elvekben megegyezni, hogy kifelé tudjuk azt kommunikálni, hogy ez munka, ez teljesítmény, amiért díjazás jár, és utána jöhet ennek a mértéke - ez a másik kérdés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.). Azt hiszem, nem saját magunkat és a közvéleményt frusztráljuk, hanem megpróbálunk higgadt döntést hozni. Ez lenne a kérés. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu