DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány programjában elkötelezte magát az önkormányzati képviselők jogállásáról és összeférhetetlenségéről rendelkező törvény megalkotása mellett. Fontos céljának tekinti, hogy az állami-társadalmi élet minden területén átlátható, összefonódástól mentes viszonyok alakuljanak ki.

A helyi önkormányzati rendszer a közszféra nagy területét jelenti. A helyi önkormányzatok évente mintegy 1500 milliárd forinttal gazdálkodnak, vagyonuk eléri az 1800 milliárd forintos értéket.

A helyi társadalom is tiszta viszonyokat vár el saját önkormányzatától. A helyi képviselő-testületekben 25 ezer önkormányzati képviselő tevékenykedik. Mindezek együtt különösen indokolják az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének törvényi szabályozását. Ezek fontos elvi kérdések, de közel tíz év működési tapasztalatai, a gyakorlat is sürgeti a törvény megalkotását.

A tervezetet több fordulóban egyeztettük a parlamenti pártokkal és az országos önkormányzati szövetségekkel. Az itt született megállapodásokat tükrözi a benyújtott törvényjavaslat.

Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzati képviselők jogállásának alapjait az alkotmány, továbbá egyes elemeit az önkormányzati képviselők választásáról, illetve a helyi önkormányzatokról szóló törvény tartalmazza. A kormány által benyújtott törvényjavaslat a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseit szabályozza. A törvényjavaslat a gyakorlati tapasztalatok elemzéséből indul ki és a hiányzó törvényi rendelkezéseket tartalmazza.

Az elmúlt években sok vita övezte az önkormányzati képviselői mandátum időtartamát, megszűnésének eseteit. Az 1997. évi alkotmánymódosítás egyértelművé tette a képviselő-testületek megbízatásának az időtartamát, bevezette a négyévenkénti októberi önkormányzati választást, továbbá kimondta, hogy a testületek megbízatása az általános önkormányzati választás napjáig tart. Ezzel összefüggésben a benyújtott törvényjavaslat egyértelművé teszi a mandátum keletkezését, továbbá az önkormányzati képviselői megbízás megszűnésének eseteit.

A gyakorlat különösen igényli a lemondás részletesebb szabályozását. A lemondás joga nem vitatható el az önkormányzati képviselőtől sem, az eljárási szabályok hiánya viszont sok zavart okozott a gyakorlatban.

Az önkormányzati törvény szerint a képviselő köteles részt venni a képviselő-testület munkájában. Az elmúlt években kis számban ugyan, de előfordult, hogy egyes önkormányzati képviselők tartósan távol maradtak a testület üléseitől. Önkormányzataink túlnyomó többségénél kis létszámú testület működik, 3, 5, 7 képviselőből áll a testület. Néhány testületnél az említett tartós távolmaradás gyakorlatilag működésképtelenséget eredményezett. Ez tehát komoly gondot okozott a kis községekben működő testületeknél. Másfelől: az ilyen önkormányzati képviselő a választópolgárokat fosztja meg a képviselettől, hiszen a választópolgárok azért választják a képviselőket, hogy az általuk alkotott testület útján döntsenek a helyi közügyekben.

Ezért tartalmazza a javaslat azt, hogy szűnjön meg a képviselő megbízatása, ha egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület ülésén. A bírói út ugyanakkor garanciát ad arra, hogy jogtalanul senkit ne foszthassanak meg mandátumától.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fő része az összeférhetetlenség kérdésköre. A kormány az önkormányzati alapértékek védelmében szigorú összeférhetetlenségi szabályok megállapítását kezdeményezi. Ezek szükségesek, hogy az önkormányzati képviselők valóban és mind teljesebben a választópolgárok közösségének akaratát, az adott község, a város, a megye érdekeit szolgálják, és ne más érdekek alapján döntsenek.

A törvényjavaslat előkészítésénél általában egyetértés volt a közjogi-igazgatási összeférhetetlenségekről. Széles körben van egyetértés arról, hogy a központi közigazgatás köztisztviselői ne legyenek önkormányzati képviselők. Összeegyeztethetetlen az is, hogy a területileg illetékes területfejlesztési tanács hivatali szervezetének munkavállalója önkormányzati képviselő.

Az előkészítés során megoszlottak viszont a vélemények - az önkormányzati szövetségek véleménye is - arról a javaslatról, mely szerint ne legyen önkormányzati képviselő az önkormányzat által alapított költségvetési szervnek a vezetője, továbbá olyan közalkalmazott, aki a kinevezését, megbízatását a képviselő-testülettől kapja.

Jelzem azt, hogy Európa több fejlett önkormányzati rendszerében ennél lényegesen szigorúbb szabályok vannak. Három országban egyáltalán nem lehet önkormányzati képviselő az, aki a fizetését az önkormányzat költségvetéséből kapja. Ilyen széles közszolgálati kör kizárására mi nem gondoltunk. A törvényjavaslat ehhez képest szűk, azokra vonatkozik, akik közvetlenül a képviselő-testülettől kapják a kinevezésüket, a megbízatásukat. A testület ilyenkor nehéz helyzetben van, nem tud elvonatkoztatni attól, hogy akinek a munkáltatója, az egyben a saját tagja.

Azok az intézményvezetők, akik egyben képviselők, óhatatlanul kedvezményezett helyzetbe hozhatják saját intézményüket azokkal az intézményekkel szemben, azoknak az intézményeknek a rovására, ahol az intézményvezető nem önkormányzati képviselő. Több önkormányzatnál az intézmények szükséges és indokolt átszervezése, korszerűsítése bukott el azon, hogy a célszerű, gazdaságos átalakítást az intézményvezető képviselők ellenezték. Ellenvéleményként önkormányzati szövetségek részéről is felmerült, hogy egyes intézményvezetők kizárása a testületből szűkíti a szakértelmet, a hozzáértést, és ez hátrányos lehet az önkormányzatok számára. Álláspontunk szerint ez nem feltétlenül van így, az intézményi alkalmazottak között is vannak szakmailag felkészült, a képviselőségre is alkalmas személyek.

A gazdasági összeférhetetlenségeknél mindenekelőtt arra szükséges figyelemmel lenni, hogy az önkormányzati alapítású, illetőleg önkormányzati részesedésű gazdasági társaság vezető tisztségviselője inkább a gazdasági társaság érdekeit képviseli a testületben, mintsem az önkormányzat érdekeit a gazdasági társaságban.

A közszolgáltatásoknál ez a két érdek nem feltétlenül esik egybe. Ezért indokolt az, hogy ne legyen önkormányzati képviselő vezető tisztségviselő ilyen gazdasági társaságnál. Hasonlóképpen összeegyeztethetetlen a helyi regionális médiák vezetése és az önkormányzati képviselőség.

Vita után a kormány elfogadta azt az álláspontot, hogy az önkormányzati képviselő felügyelőbizottság tagja lehessen, ott önkormányzati érdekekre vigyázzon. A törvényjavaslat részletesen szabályozza az összeférhetetlenségi eljárást is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz néhány más törvényi módosítást is kapcsoltunk. Ezek olyan ügyek, amelyeket a gyakorlat hozott felszínre, s az ellentmondások törvényi szabályozással oldhatók fel.

Kiemelem a polgármesterekre vonatkozó összeférhetetlenséget. Elvi álláspontunk az, hogy az önkormányzati képviselők és a polgármesterek összeférhetetlenségét ebben a tekintetben lényegében azonosan szükséges rendezni. 1994-ben az Országgyűlés rendkívül szigorú összeférhetetlenséget mondott ki a polgármesterekre. Nevezetesen az Ötv. 33/A. § (2) bekezdése szerint a polgármester és hozzátartozója nem lehet tagja, vezető tisztségviselője annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, amelynek a helyi önkormányzat, illetőleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet tagja.

(9.10)

A hozzátartozókra való kiterjesztés lényegesen szigorúbb az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szabálynál - ezért is indokolt enyhíteni.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu