TÓTH IMRE, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló, T/2065. számú törvényjavaslatot vitatjuk, mely az elmúlt tíz évet és annak tapasztalatait öleli fel.

Emberi léptékkel számolva valóban nem sok tíz év, amelynek jogilag kezdő és nagyon lényeges pontját képezte a Magyar Köztársaság alkotmányának módosítása. Az alkotmány 1990. évi módosításával, annak a helyi önkormányzatokról szóló új fejezetében az Országgyűlés a községnek, a városnak, a fővárosnak, kerületeinek és megyéknek biztosította az önkormányzáshoz való jogot. Alkotmányos jogként rögzítette, hogy a népfelség elve alapján a helyi önkormányzáshoz való jog a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét illeti. A helyi önkormányzás pedig nem más, mint a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.

A vonatkozó törvények hatálybalépésével, illetve a helyhatósági választások lebonyolításával a tanácsi rendszert tehát a demokratikus önkormányzati rendszer váltotta fel. Ennek keretében a választópolgárok a helyi közösségi érdekek kifejezésére, az önkormányzás folyamatos gyakorlására képviselő-testületet választottak és választanak, melynek elnöke a polgármester, akinek a képviselő-testület működésében meghatározó szerepe van, és aki az önkormányzati rendszer kiemelkedő személyisége. Mind a polgármesternek, mind pedig a képviselő-testület tagjainak együttes és közös feladata a település javát szolgálóan a helyi közügyek megoldása, ezért az önkormányzat egész működése szempontjából meghatározó az, hogy milyen, mennyire pontos, egyértelmű, mindenki által előrelátható és átlátható jogi környezetben fejti ki tevékenységét az önkormányzat egész működéséért felelős polgármester mint a képviselő-testület vezetője.

A polgármesteri tisztség ez alatt a tíz év alatt mindig is speciális jellegű volt, és a választott politikai funkciójából adódóan pedig sajátos szabályozást igényelt. A polgármester sajátos foglalkoztatási viszonnyal bíró, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselőnek minősülő személy. A jogállására vonatkozó alapvető rendelkezéseket az alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló törvény, valamint a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló, most tárgyalás alatt álló 1994. évi LXIV. törvény tartalmazza.

Melyek ma és hogyan összegezhetők a teljesség igénye nélkül a most tárgyalt törvényjavaslatot kiváltó okok és körülmények, akár a zsurnalisztika, vagy talán mondhatnám, hogy a köznyelv megfogalmazásában?

Egy szempontból jó ma polgármesternek lenni, mondják: kevés az irigye az embernek. Hiszen a mindenkori kormányok által az önkormányzatoknak lefelé vetített költségvetési hiányok elosztása és az ennek mentén keletkezett helyi konfliktusok kezelése - különösen önhikis vagy belvíz sújtotta és halmozottan hátrányos helyzetű, tartós klímában - bizony egy településen sem irigylésre méltó tevékenység.

Ugyanakkor 1997-ben befagyasztották a miniszteri illetményt, és az ahhoz kötött polgármesteri bér sem emelkedett, és ez hátrányos volt és maradt. 1992 óta szorgalmazott volt, hogy a polgármesterek bérét ne a miniszterekéhez kössék, ugyanis a miniszterek bére mindig politikai alkuk eredménye volt. Átlagban egy kezdő, felsőfokú végzettségű banktisztviselő ma hétszeresét, azaz hétszeresét kapja a polgármesteri fizetéseknek. Ennek ellenére a közvélemény egy része már most túlzottnak tartja a politikusok, a polgármesterek díjazását.

Mindezek eredőjeként leértékelődött mára a polgármesteri tisztség presztízse, ezért országszerte egyre kevesebben indulnak harcba e posztért. Míg 1990-ben településenként átlagosan több mint 3, addig 1994-ben településenként átlagosan 2,7 és 1998-ban már csak 2,5 pályázó indult a polgármesteri székért. A gazdaságilag erősebb nyugati megyékben a helyi politizálásra alkalmas személyek inkább orientálódnak a piaci szektor felé, mint a keleti országrészben. Jelzés értékű a nők arányának növekedése a polgármesteri posztokon, ez utal az adott szakma anyagi, illetve erkölcsi megbecsültségének csökkenésére is mérvadó szociológusok véleménye szerint. Nem csoda tehát, hogy egyre kevésbé vonzza a helyi közéletben tenni akarókat ez az életpálya.

Az előttem szóló gondolataira figyelve úgy érzem, hogy többségében egyetértünk a törvényjavaslat egyik lényeges pontjával, a polgármesteri illetmény új módon történő meghatározásával. Jó megoldásnak tartjuk, hogy a jövőben a polgármesteri illetmény nem kötődik a miniszteri illetményhez, hanem az önkormányzati rendeletben meghatározott illetményalaphoz. A tervezet a település nagyságát illetően is több kategóriát állít fel a jelenleginél, így a 3 ezer lakosságszám alatti településeknél két kategóriát különböztet meg, és önálló kategóriaként jelenik meg a megyei jogú város is.

Külön kiemelendő, hogy nem szakítja el a polgármesteri bért a helytől, a településtől, ha illetménye a helyi köztisztviselői illetményalap nagyságának is függvénye. Ez teljesen ésszerű megközelítés, összességében a javaslatban előterjesztett bér, a mostani gyakorlatban érvényesülő béreket alapul véve - ki kell mondanunk -, már tisztességesebb javadalom.

Sok problémát okozott a gyakorlatban a kistelepüléseken az alpolgármester tiszteletdíja, hiszen erre vagy nem volt fedezet, vagy az alpolgármester sem végzett olyan tevékenységet, amely annak megfizetését indokolta volna. Ezért tartjuk olyan jelentősnek annak a diszkrecionális jogkörnek a megadását, amely a 2 ezer lélekszám alatti településen a képviselő-testület belátására bízza a tiszteletdíj megállapítását. Ugyanakkor továbbra sincs konkrét korlátja a társadalmi megbízatású polgármester tiszteletdíjának ott, ahol főállású polgármester van. Ebből következően a felső határ a törvényben rögzített általános tól-ig összeg felső határa, amely nem az eseti megoldásra találtatott ki.

Többször adott vitára okot a polgármesteri illetmény, tiszteletdíj nyilvánosságának kérdése. Itt meg kell jegyeznem, hogy megnyugtató, hogy a jövőben az adatvédelmi biztos egy konkrét ügyben adott állásfoglalásán túl a törvényi szabályozásra lehet a későbbiekben hivatkozni, amely rögzíti az illetmény, tiszteletdíj közérdekű adat voltát. Kifejezetten jók a vizsgálóbizottság működésére és a fegyelmi eljárásra vonatkozóan a garanciákat alapvetően befolyásoló határidők és a cselekményekhez kapcsolódó jogorvoslati lehetőségek.

(14.20)

Szükség volt annak az új rendelkezésnek a javaslatba foglalására is, amely a polgármesteri munkakör átadásának szabályait rögzítette. A legutóbbi választás után is volt olyan település, ahol az előző polgármester személyes okból megtagadta, hogy a munkakörét átadja utódjának, és a jelenlegi helyzetben nem is volt eszköz, amellyel erre rá lehetett volna bírni. A munkakör átadására vonatkozó szabályozás főleg akkor lesz jól működő, ha az előterjesztéshez hasonlóan legalább ilyen jó lesz az a BM-rendelet, amely ennek kötelező tartalmi elemeit lesz hivatott meghatározni.

Sok vita után tesz pontot a polgármesteri költségtérítési átalány törvényi szintű szabályozása, különösen a felső határ meghatározása. Ugyanakkor az egész törvénymódosítás egyik legvitatottabb pontja ez. Úgy tűnik, mintha elrendezné a költségvetés kérdéskörét, pedig valójában csak az eddiginél több lesz a korlát, ez pedig nem más, mint a költségátalány összegszerű behatárolása. Nem mondja ki továbbra sem kategorikusan, hogy a polgármestert milyen jogcímen, jogcímeken illeti meg a díjazás, ugyanakkor nem is tiltja meg azokat a módozatokat, amelyek miatt ez a rendelkezés egyébként megszületett. A már említett korláton kívül a szabályozás lényegesen megegyezik a munka törvénykönyvének e tárgyú rendelkezésével.

Logikai bukfencet jelent például, hogy ha fél éven keresztül igazolt és szükséges költségeket egy bizonyos összegben a testület mint munkáltató abszolút logikusnak és elfogadhatónak tart, ugyanakkor a felső határ szabta korlát miatt nem adhatja meg. Ebből a szabályozási részből nem derül ki a jogalkotó, jogszabály-előkészítő akarata, nem derül ki világosan az, hogy nem tudja vagy nem akarja ezt a problémát megoldani. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az önkormányzatok egy része e korlátozást az önkormányzati autonómiába való erős beavatkozásként éli meg, mondván: "én tudom, hogy mi az ellátandó feladatom, ennek ellátásához milyen és mennyi eszközre, például költségviselésre van szükségem, ezt esetleg ne determinálják felülről".

Hangot kívánok adni sok képviselő és még több polgármestertársam által már régóta megfogalmazott és hangoztatott elképzelésnek. Ez nem más, mint egy olyan törvényi együttes feltételrendszer közös kialakítása, amely alanyi jogként biztosítaná a törvényalkotó által megszabott feltételekkel rendelkező polgármesterek számára az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultságot, egy előrehozott visszavonulási lehetőséget, hasonlóan a más területeken feladatot ellátókhoz. Az a megoldás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, bár nem forradalmi és nem is azonos az előző gondolattal, mégis jelzi azt, hogy a jogalkotó is érzékelte mindazokat az okokat, összetevőket, amelyek ennek a felvetésnek az elindítói és kiváltói voltak. Nyitánya lehet ez egy európai uniós, már működő gyakorlatnak, hiszen az Európai Unióban ismeretes az a gyakorlat, hogy 20-25 év után nyugdíjba mehet a polgármester. Lehet, mi még nem tartunk itt, de az európai uniós gyakorlat, trend adott, nem lesz elkerülhető és elkerülendő e témakörben. Politikailag is teljes mértékben kívánatos, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a településeknek elemi érdeke, hogy a helyi közügyekkel magasan kvalifikált szakemberek foglalkozzanak. Ha ez igaz, akkor pedig számukra is kiszámíthatóvá kell tenni és meg kell teremteni a polgármesteri életpálya feltételeit, ennek csak az egyik utolsó láncszeme a tisztes, kiszámítható visszavonulás esélyének biztosítása.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a jogszabályi előterjesztéssel a 2000-ben működő parlament a polgármesteri tisztség méltó módon való kezelésén túl egyben kifejezi, kifejezheti viszonyát a magyar önkormányzati rendszer egésze felé, az önkormányzatiság tizedik esztendejében és az ezredfordulón. Ezért a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja a módosító indítványok benyújtása mellett támogatja a törvényjavaslatot és jó szívvel elfogadásra javasolja a parlamentnek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu