TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem szólók a korkedvezményes nyugdíjra utaltak, amely tulajdonképpen alapmegközelítésében és logikájában az általam és a Gémesi képviselőtársam által elmondottakkal szinkronban volt, és Keller úrral egyetértek a korkedvezményes munkakörhöz kötött logikai megközelítéssel.

A másik gondolatom, hogy a kistelepülések esetében, a polgármesterek bérére vonatkozó szorzók esetében felvetik a polgármesterek azt, hogy tulajdonképpen sérelmezik ezt a megkülönböztetést, aminek alapján ők lényegesen kevesebbet kapnak arra a körülményre tekintettel, hogy a lélekszám kevesebb. Erre rácsodálkozhatunk, de érdekes megfigyelni a logikai okfejtést, hogy mire hivatkoznak. Azt mondják, és ez igaz, hogy minél kisebb egy település, a hivatali apparátusban a specialisták, osztályvezetők, jogászok és így tovább, arányosan kevesebb számban vannak, vagy egyáltalán nincsenek is. Ugyanakkor az Ötv.-ből fakadóan az ellátási kötelem bizonyos feladatokra vonatkozóan teljes mértékben azonosan mér település és település között. Következésképp, a kistelepülések polgármestereire specialisták híján nagyobb feladatszelet hullik, hiszen globalistaként kell működniük, kiegyensúlyozva és ellensúlyozva ezt a személyi és szürkeállományi hiányt. Így gyakorlatilag kénytelenek felvenni adott esetben szakembereket, azt meg fizetni nem tudják, de a feladatot el kell látni.

A harmadik megközelítésem, mert egy vitában felmerült a polgári összeférhetetlenség kérdése, ne felejtsük el, hogy a parlamentben többféle foglalkoztatási rétegérdek megjelenik, amire egyáltalán nem csodálkozunk rá; jogászaink, orvosaink és közgazdászaink egyáltalán nem adják fel praxisukat, ugye, erről is beszélnünk kell, amikor ebből az egészből kiemeljük a részt, jelen esetben most a polgármestereket.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu