DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/2061. számú törvénymódosítás, amely a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvényre vonatkozik, az EU-csatlakozás előkészítésének érdekében kifejtett erőfeszítéseink egyik terméke.

A magyar vámjogszabály EU-konformizálása hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásának része, és ilyen módon objektív keretbe foglalja a módosítás részleteit. Az EU-jogharmonizáció szempontjából a kérdés mindig az, hogy a hazai életviszonyok érettek-e ezeknek a fejlett színvonalú jogszabályoknak az átültetésére, annál is inkább, hiszen a vámot érintő minden módosítás kemény gazdasági kérdés is, amely nemcsak a jogra korlátozódik. A vámrendszer, akár az adórendszer, nemcsak az állam bevételi forrása a kiadások fedezetére, hanem gazdasági szabályzóként a gazdaságpolitika eszköze is az állam által elvárt célok és folyamatok elérése érdekében.

Nincsenek univerzális megoldások, hiszen teljesen más körülmények, jövedelmi viszonyok, munkaviszonyok, fizetési és adómorál jellemző a fejlett piacgazdaságokra és más a kelet-európai államokra és azok polgáraira, valamint vállalkozásaira. Egy-egy ilyen fontos gazdasági kérdést nem szabad a környezetből kiragadva vizsgálni, hiszen azt is meg kell nézni, milyen hatással van a gazdaság szereplőire, azok teherviselő képességére; a vállalkozások terhei nőnek vagy csökkenek-e; milyen szintig biztosítja a belföldi termékek versenyképességének és a hazai termelők érdekeinek érvényre juttatását; hogyan biztosítja az állami bevételeket, javul-e a beszedés hatékonysága, gyorsul-e az állam által törvényesen kiszabott tételek befizetése; felkészültek-e a gazdasági élet szereplői a törvénymódosításokra.

A fent elmondottakat figyelembe véve mi három kérdéskör alapján vizsgáltuk meg a javaslatot: milyen hatása lesz a vállalkozásokra a törvénymódosításnak, milyen hatása lesz a vámszervekre, javulhat-e a vámbehajtás hatékonysága.

A vállalkozásokra gyakorolt hatás tekintetében érdekes következtetéseket lehet levonni.

A módosítás célja - mint már említettem - a jogharmonizáció, mely elsősorban a gazdasági vámeljárásokra és az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó EU-előírások adaptálása, hiszen a Magyarországon megtelepedett multinacionális cégek és vegyes vállalatok részéről régóta hangoztatott, kritikus megjegyzések a lassú, bürokratikus ügyintézésre nem voltak teljesen alaptalanok.

A vállalkozások szempontjából legnagyobb változásokat az egyszerűsített vámeljárások jelentik. Azok a vállalkozások, amelyek a feltételeknek megfelelnek és a tervezet adta lehetőségekkel élni kívánnak, sokkal pontosabban és precízebben kell hogy dolgozzanak. Az egyszerűsített vámeljárásokban közreműködő vállalkozások előreláthatóan vámügynökök nélkül vesznek részt, minek következtében az adminisztratív munka mennyisége nő, azonban az egyszerűsítések, amelyek felgyorsítják az áruhoz történő hozzáférés lehetőségét, jelentősen ellensúlyozzák a többletmunkát. Többletfeladatként jelentkezik az elszámolási határidőre vonatkozó változás, amelynek következményeként szinte napi munkafeladattá válik az elszámolások elkészítése.

A gazdálkodók szempontjából nem elhanyagolható, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás következtében a vámterhet csak a végtermék elkészülte után kell megfizetni, amelynek vonzata, hogy a gazdálkodó pénze nem áll benn az alapanyagban. Ennek a konstrukciónak a bevezetése az ipari vámszabad területek létét kérdőjelezi meg - legalábbis részben -; a vámfelügyelet melletti feldolgozás gyakorlatilag képes kiváltani az ipari vámszabad területen végzett feldolgozás, termelés vámjogi kezelését, feltéve, ha a végtermék értékesítése belföldre irányul. Ami vámjogi értelemben továbbra is a vámszabad-területi konstrukció mellett szól, az az, hogy csak a vámszabad területre vonatkozó vámjogi előírások alapján lehet az e célra szolgáló tárgyi eszközrendszer - épületek, gépek s a többi - vámmentességét biztosítani. A vámfelügyelet melletti feldolgozás nyilvánvalóan az ipari vámszabad területek tekintetében kialakult rendszert hivatott megbontani, és ez jelentősen érintheti a multinacionális cégeket, feltéve, ha a jogszabály-módosítási folyamat nem áll le.

A jogszabály-módosítás egyéb vonatkozásban többnyire kedvező a vállalkozások számára; nagyon lényeges, hogy a végrehajtási jogszabály majd hogyan vonja meg a részletszabályozást. Például az egyszerűsített árunyilatkozat esetében ki kell alakítani a fő- és az intéző vámhivatali rendszert, lehetősége lesz a gazdálkodóknak koncentráltan, több szállítmányról egy összegző vámkezelési kérelmet benyújtani. A kérdés ezzel kapcsolatban, hogy milyen devizaárfolyamot kell alkalmazni a különböző időpontokban beérkezett szállítmányok esetében, mert ha más és más árfolyamot, akkor ezáltal áttekinthetetlenné válhat az ügyintézés folyamata.

A nem származó termékként felhasznált áruk, vámáruk esetében a származás igazolásának feltétele, hogy az úgynevezett kumulációs vámterhet megfizessék. Ha a vámeljárásokban a vámkezelési kérelmekkel kapcsolatban koncentráció következik be, értelemszerűen később jutnak a gazdálkodók vámteher-fizetési határozathoz. A kumulációs vámterhet csak akkor tudják befizetni, ha ismerik a vámkezelés határozatszámát.

A feldolgozási folyamatok sokkal gyorsabbak, még szinte a jelenlegi ügyintézési időnél is, mint amire az egyszerűsített árunyilatkozatok kezelése esetében számítani lehet. Importban ugyan kevesebb árunyilatkozatot kell benyújtani és jobban össze lehet vonni a tevékenységeket, azonban az export kiküldését lassítani fogja, hogy a származás igazolása azért késik, mert a kumulációs vámteher befizetése az importhatározat-szám hiánya miatt nem oldható meg.

Összegezve: a törvénymódosítást követően a liberalizációnak a végrehajtási jogszabályokban is testet kell ölteni, feloldva az ilyen és ehhez hasonló ellentmondásokat.

A kötelező felvilágosítás jogintézményének bevezetése, tarifális és származási helyzet meghatározásának tekintetében nagyon helyes dolog. Ennek segítségével javulnak az ügyféli pozíciók a vámhatósággal szemben, fejlődik a jogbiztonság, az ügyfél kevésbé kiszolgáltatott.

A módosításban meghatározott 90 és 150 nap elintézési határidőt soknak tartom. A gazdasági folyamatok sokkal pergőbb ritmusúak annál, mintsem eltűrjék azt, hogy egy vámtechnikailag lényeges kérdés megválaszolása hónapokat vegyen igénybe. Ez körültekintőbb elintézési határidő-megállapítást igényelne.

A törvény módosítása által kevesebb utaló norma található a leendő vámtörvényben, ez ugyan terjedelmesebbé, de egyben érthetőbbé teszi a joganyagot a gazdálkodók számára.

(11.50)

A vámbiztosíték tekintetében a korábbi készfizetői kezességvállalás helyett az egyszerű kezes jogintézménye kerül vissza a jogszabályba. Ez a spedíciók pozícióit erősíti azáltal, hogy a köztartozások behajtása során úgynevezett sortartás érvényesül. Kérdés, hogy ennek következtében a behajtások lehetősége mennyiben csökken, például megszűnő cégek esetében nőnek-e a befizetési határidők.

Ugyancsak a vámbiztosíték-rendszer esetében különválasztották az egyedi és a tevékenységi garanciák körét. Különös jelentőséggel bír a tevékenységi garanciák esetében, a gazdasági vámeljárások és a vámszabad területek esetében a törvénytervezet szintjén megjelenő garanciaalap meghatározása. Nem világos, hogy az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk éves vámterhe pontosan mit jelent. Ennek egzakt meghatározása különös jelentőséggel bír a gazdálkodók számára.

Milyen hatása lesz a vámszervekre? A legfontosabb tény ezzel kapcsolatban, hogy az elsőfokú jogkört gyakorlók, tehát a vámhivatalok terhei tovább növekednek. A közelmúltban végrehajtott átszervezés folytán vélhetően a középszintű irányításban felszabadult létszámokat a vámhivatalokhoz csoportosítják át. Meg kell jegyezni: erre szükség van.

Azzal, hogy a vámeljárások köre kibővült, azzal, hogy az ügyfelek számára liberálisabb, egyszerűsített eljárások kerültek bevezetésre, a vámhivatalok felelőssége - amely végső soron a közterhek hatékony beszedésében ölt testet - jelentős mértékben megnőtt. Kiemelt szerepben kell említeni a számítástechnikai eszközöket és programokat. Ezek rendeltetésszerű működése nélkülözhetetlen a feladatok végrehajtása során. Meg kell említeni azt a rendelkezést, amely az aktív feldolgozásban vámkezelt termékek esetében előírja, hogy az egy hónap alatt előállított végtermékek esetén a tárgyhónapot követő 15-éig elszámolást kell benyújtani a vámhatósághoz. Ez tulajdonképpen részelszámolást jelent, óriási feladatnövekedést eredményez.

Javulhat-e a vámbehajtás hatékonysága, és bővülnek-e a vámtörvény adta lehetőségek? A vámterhek beszedésére vonatkozó szabályokat igazán érdemben nem érinti ez a módosítás. Az erre vonatkozó meglevő szabályok megfelelőek, azok segítségével eredményesen és hatékonyan lehet dolgozni. A mostani módosítások e tekintetben inkább finomításokat tartalmaznak, a tervezetet készítők a tapasztalatok alapján életszerűsíteni igyekeztek az előírásokat. Sokan vámtörvény II-nek is nevezik ezt a módosítást. Az biztos, hogy nagyon bonyolult, sokrétű és nehezen átlátható rendszer teremtődött e területen.

Az elmondottak alapján szerintem egyértelmű, hogy az EU-konformizálás során a szakközönséget kellően felkészítették, azonban vannak olyan részletek, amelyek módosításra szorulnak, például a határidők, valamint a biztosítékok vonatkozásában. Ezekhez a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt frakciója módosításokat fog benyújtani, hiszen az egyéb adó és az adófizetők terhelése nem nőhet. Ezeket a szempontokat frakciónk mindig szem előtt tartja, és ennek érdekében politizál.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu