SZÉKELY ZOLTÁN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény megalkotásával olyan törvény született, amelyre mind a külföldi, mind a belföldi vállalkozók már régen és türelmetlenül vártak. A törvénynek nem voltak közvetlen előzményei, mert a hatályos magyar jogrendszer nem ismeri a hazai jogtörténelmi és komoly hagyományokkal rendelkező koncesszió intézményét. E hiányosság mielőbbi megszüntetése a piacgazdaság kiépítésének időszakában vált szükségessé. Összhangban ugyanis az alkotmány 10. §-a (2) bekezdésében foglaltakkal, törvényi szintű jogforrás keretében kell meghatározni a kizárólagos állami tevékenységek gyakorlásának időleges átengedésére és a kizárólagos állami tulajdonhoz tartozó egyes vagyontárgyak működtetésére vonatkozó szabályokat.

A koncesszióról szóló törvény annak biztosítékául is szolgál, hogy figyelemmel az alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésére, a gazdasági verseny korlátozására az alkotmányos elveknek megfelelően csak a nemzetgazdaság által feltétlenül indokolt szűk körben kerüljön sor.

(15.50)

Amikor a törvény megszületett, a koncesszió mint jogi eszköz Európában újra reneszánszát élte. Nyugat-Európa összes országában például a közberuházások esetében a pénzügyi koncesszióról - amikor az építkezést az adóval beszedett közpénzekből fedezik - a kereskedelmi jellegű koncesszióra kezdenek áttérni. Ez azt jelentette, hogy az építési és üzemeltetési költségek egyaránt a felhasználóra hárultak az infrastruktúra használata gyakoriságának mértékében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A koncesszió fogalmát a lexikon az alábbiakban határozza meg: koncesszió egyenlő engedmény, kedvezmény, engedélyezés; olyan szerződés, amelyben az állam, illetve az önkormányzat belföldi és külföldi természetes és jogi személyeknek vagy ezek jogi személyiség nélküli társaságainak a kizárólagos állami, illetve önkormányzati tulajdon működtetését vagy kizárólagos hatáskörébe tartozó jog gyakorlását meghatározott időre átengedi. Magyarországon a koncessziós szerződés leghosszabb tartama 35 év.

A koncesszióhoz mint fogalomhoz koronként és országonként eltérő jelentéstartalom társult attól függően, hogy az állam milyen mértékben kíván a gazdasági folyamatok részesévé válni. Mást értettek a koncesszió alatt a XVII. században, amikor is - az ezt az időszakot jól jellemző kiváló történész, Christopher szerint - a koncesszió azt jelenti, hogy a kormányok a saját törvényeik alóli kivételek eladásával kereskednek. Ugyanakkor megint csak más képzetek társulnak a koncesszió fogalmához azokban a fejlett tőkés országokban, ahol a gondoskodó állam a magára vállalt, de nem általa teljesített közszolgáltatásokkal összefüggésben alkalmazza a koncessziót.

A magyarországi szabályozás a törvényt olyan tartalommal kívánja megtölteni, hogy az a magyarországi gazdasági feladatokkal és folyamatokkal összhangban, alapvető céljainkat segítő jogi eszközként működhessen. A koncesszió során tehát az állam, illetőleg az önkormányzat a tételesen meghatározott tevékenységek gyakorlásának jogát visszterhes szerződéssel időlegesen úgy engedi át, hogy a jogosultnak teljes vagy részleges piaci monopóliumot biztosít.

A koncessziós törvény tehát olyan kerettörvény, mely a koncesszióköteles tevékenység folytatására vonatkozó alapvető, valamennyi ágazatra irányadó kötelező szabályokat tartalmazza. Ugyanakkor kellő rugalmasságot kíván biztosítani a tekintetben, hogy az egymástól sok vonatkozásban eltérő tevékenységek sajátosságait a koncessziós szerződésben érvényesíteni lehessen. Ezért a speciális részletszabályokat az ágazati törvények - úgymint bányatörvény, távközlési törvény, frekvenciagazdálkodásról szóló törvény, szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény, úttörvény s a többi - állapítják meg.

A koncessziós törvény akármennyire keretjogszabály, alapvetően szélesre tár olyan kapukat, amelyek a külföldi tőke beáramlását teszik lehetővé, és ebben a vonatkozásban ez egy jelentős törvény, és jelentőségében ezt a törvényjavaslatot a külföldiek beruházásának védelmével kapcsolatos egyéb jogszabályokhoz lehet hasonlítani, és mivel a korábbi jogrendünkből sajnálatos módon hiányzott, így ezt a rendszerváltást elősegítő törvényjavaslatnak lehetett tekinteni.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági élet liberalizálása szükségképpen feltételezi, hogy a vállalkozó egy adott tevékenység piacára szabadon beléphessen. Szelektáló hatást ne a jog, hanem a piaci verseny fejtsen ki! Éppen ezért az üzletszerűen, vállalkozási céllal végezni kívánt tevékenységek túlnyomó többsége esetében annak folytatását legfeljebb hatósági engedély megadásától lehet vagy szabad függővé tenni. E tevékenység hatóságiengedély-kötelessé nyilvánítása ugyanis arra szolgál, hogy a jog ily módon segítse elő azon cél megvalósulását, hogy a vállalkozó rendelkezzen mindazon szakmai, személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a tevékenység biztonságos és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartó gyakorlásához elengedhetetlenek.

A koncesszióköteles tevékenységnél a vállalkozót nem illeti meg alanyi jog a tevékenység gyakorlására, szükséges, hogy az állam, illetve az önkormányzat azt szerződés alapján átengedje. Ez a korlátozás azonban egyáltalán nem jelenti a piaci verseny hiányát, illetőleg kizárását. Önmagában a koncesszióért pályázók ajánlatai is konkurálnak egymással, ugyanúgy versenyeznek, mint az egyidejűleg azonos földrajzi vagy közigazgatási egységben működő társaságok és vállalatok.

A törvény a koncesszió alkalmazására két területet jelölt ki. Elsőként említhetnénk az úgynevezett közcélú nagyberuházásokat. Ezek megvalósítása alapvető érdekünk, és itt az állam két megoldás között választhatott: vagy a korábbi gyakorlatnak megfelelően mint megrendelő finanszírozta nagy értékű műtárgy - például országos közutak, repülőterek s a többi - megvalósítását, vagy pedig koncessziós szerződés keretében megállapodott a kivitelezésre a vállalkozóval. Ebben az utóbbi esetben a koncesszió jogosultja vállalta, hogy részben vagy egészben maga finanszírozza a beruházást, míg az állam ígéretet tett arra, hogy ha a létesítmény elkészül, úgy annak használatára vagy hasznosítására meghatározott időre a jogosultnak lehetőséget biztosít.

A másik nagy kör a koncesszióban rejlő lehetőségek kihasználására azokhoz a kizárólagos állami tevékenységekhez kapcsolódik, amelyek nem járnak együtt forgalomképtelen állami, illetve önkormányzati tulajdon létesítésével, illetve ilyenek működtetésével. Ebben a körben a tevékenység koncessziókötelessé nyilvánítását a vállalkozás kiemelten magas, úgynevezett extraprofit-termelő képessége indokolja, valamint az a tény, hogy a vállalkozás korlátozottan rendelkezésre álló természeti kincsek kitermelésére irányul, például a bányászati tevékenység esetében.

Az Országgyűlés adatvédelmi biztosa a 492/K/1998-as és az M1-M15-ös autópálya építésére és üzemeltetésére kötött koncessziós szerződés tartalmának nyilvánosságával kapcsolatban végzett vizsgálata alapján tett ajánlásában felkérte az igazságügy-minisztert, hogy kezdeményezze a koncesszióról szóló törvény olyan módosítását, illetve kiegészítését, amely a koncessziós eljárásban garantálja a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos jog érvényesülését.

A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 4. §-a tiltja az üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzését, felhasználását, mással közlését vagy nyilvánosságra hozatalát. Az üzleti titkot megillető jogi védelemnek korlátot szab ugyanakkor a közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos jog.

A közérdekű adatok megismeréséhez való jog ütközése esetén az Alkotmánybíróság több határozatban is kifejti, hogy a közérdekű adatok megismerésének joga alkotmányos alapjog, és annak korlátozása kényszerítő ok nélkül alkotmányellenes. A javaslatbeli módosítás tehát arra irányul, hogy a koncessziós eljárásban nyilvánosságra kelljen hozni a beérkezett pályázatok összefoglalóját és a nyertes kiválasztása mellett szóló érveket. Azt is tartalmazza, hogy a nyilvános pályázatok elbírálásáról készített emlékeztetőben foglaltak közérdekű adatnak minősülnek, és az ilyen emlékeztetőt bárki megtekintheti.

Ezután tehát minden koncessziós eljárás során külön emlékeztetőt kell készíteni, amelyhez bárki hozzáférhet. Az emlékeztetőben a beérkezett pályázatok összefoglaló adatain kívül rögzíteni kell az elfogadott ajánlat mellett szóló érveket, a koncessziós díj mértékét, annak fizetési módját. A koncessziós szerződések tartalma tehát nem lehet üzleti titok, hanem azok közérdekű adatok.

A magam részéről fontosnak tartom a nyilvánosság biztosítását. A törvényben is szabályozott nyilvános pályázatokon túlmenően már a tervezési szakaszban el kell fogadtatni a lakossággal, az állampolgár ne mondja azt, hogy a koncesszióba adott szolgáltatást vele akarják megfizettetni. Nem értek tehát egyet azzal, hogy az autópálya üzemeltetésére kötött koncessziós szerződés tartalma ne legyen közérdekű adat és ne legyen megismerhető a nyilvánosság számára, mert ezeknek a szerződéseknek a titkosítása továbbra is akadályát képezi annak, hogy szerződésszegés esetén a felelősök felkutatása a kormányzati intézményekben megtörténjen. Ez a titkosítás kárt okoz az államnak, és annak feloldása nem veszélyezteti a jogállamiságot és a jogbiztonságot.

Mindezek ellenére az a véleményem, hogy a koncessziós törvény módosítása az életbe léptetés óta eltelt idő alatt történt változásokat, valamint az adatvédelmi biztos ajánlását figyelembe véve szükséges és ezért támogatandó. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu