BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársak! Nem azzal az igénnyel szólok hozzá, hogy fogást keressek a kormánykoalíción, hanem azzal, hogy fogást találjak. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Ezt azért mondom el, mert jó itt összhangban lenni az 1995-ös privatizáció megítélésében, akár költségvetési, szakmai, akár nemzetstratégiai szempontból. De ha önöknek ez a véleményük, akkor miért ugyanezen az úton haladnak tovább?

Ékes József azt mondja, mint elkerülhetetlen örökséget, a mátrai erőművel kapcsolatos külön szerződésből fakadó 30 millió dollárt ki kellett fizetni. Szó sincs erről! Az albizottság megállapította, hogy ez a bizonyos külön szerződés jogszabálysértő volt. Tegnap napirend előtti felszólalásban igyekeztem elmondani, ha el is fogadjuk a szerződést, a három pontjából kettő teljesült, egy még teljesülhet - és a jelenlegi kormányzat kamatostul visszafizeti a teljes összeget? Szó sincs arról, hogy ilyen módon determinálva lenne a helyzete.

(12.10)

A magyar energiaszektor helyzetét jórészt meghatározza az 1995-ös döntés, ugyanakkor még mindig vannak lehetőségek, amelyeket a kormány mérlegelhet, csak az a kérdés, hogy miért nem a programjával összhangban mérlegeli.

Ha azt mondta, hogy nemzeti villamos társaságot hozunk létre, méghozzá a Paksi Atomerőműből, az OVID-ból és az MVM-ből, akkor miért akarja az MVM-et most szétdarabolni, és miért mondja a miniszterelnök, hogy 50 százalék tulajdoni részig a Paksi Atomerőművet, amely a magyar villamosenergia-termelés 40 százalékát adja, privatizálni fogja?

Szóval, ebben a tekintetben, tisztelt képviselőtársak, ha önök kárhoztatják a '95-ös döntéseket, akkor mérlegeljék, és ne ugyanezen az úton haladjanak!

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu