BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A többiek tudják, hogy ugyan a néhány órával ezelőtt egyszer már röviden összefoglaltam, hogy mi is van abban a jelentésben és mi történt, Kosztolányi elnök úr expozéjának a kiindulópontja azonban rendkívül figyelemreméltó volt, és ehhez szeretnék a továbbiakban kapcsolódni.

Azzal kezdte Kosztolányi úr, hogy a Fidesz kormányra jutása a parlamenti vizsgálóbizottságok tevékenységében is új korszakot jelent. Ugye, jól idézem? Jegyzőkönyv még nincs, szó szerint nem tudom idézni. És azt kell mondanom, hogy valóban, ez így van. És abban is igaza van Kosztolányi úrnak, hogy Kosztolányi úr elnöksége más, mint a korábbi időszakban volt. Érdemes ezt egy kicsit áttekintenünk.

Az első szabadon választott magyar parlamentben kétszer is kezdeményezték vizsgálóbizottság létrehozatalát. Egyszer a '92. október 23-i Kossuth téri incidens kapcsán; az akkori kormánytöbbség - akkor még 50 százalék kellett volna - ezt megakadályozta. Másodszor, körülbelül egy évvel később, az úgynevezett MDF-Fidesz-székházügy kapcsán kezdeményezte akkor több párt vizsgálóbizottság létrehozását, és az új szövetség, vagyis az MDF-Fidesz-szövetség megakadályozta akkor is - kereszténydemokrata-kisgazda részleges támogatással - a vizsgálóbizottság létrehozását. Úgyhogy az első ciklusban vizsgálóbizottság nem volt.

A második ciklusban, '94 és '98 között azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, hiszen a szocialista-szabad demokrata többség 20 százalékra vitte le a vizsgálóbizottság létrehozatalának a küszöbét. Eltérően attól, amit Kosztolányi úr mondott, több vizsgálóbizottság létrejött; három vizsgálóbizottság jelentése elkészült, az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta a jelentést, másik három vizsgálóbizottság esetében a jelentés tervezete elkészült; nem tudtak megegyezni a felek, de a tervezet megszületett, és abból mindenki megismerhette a tényeket, a tervezetek nyilvánosságra is kerültek és bárki számára hozzáférhetők.

(17.00)

Szaladjunk röviden végig ezeken az ügyeken!

Az első vizsgálóbizottság az előző ciklusban a Budapest Bank-ügyben történt, ugye? (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszólása.) Itt a parlamentben hangzott el, napirend előtti felszólalásokban, 1995. május 8-án, az az állítás, hogy itt egy 12 milliárdos feltőkésítésre került sor. Miért, mi tette ezt szükségessé, nincs-e itt valami visszaélés? Megalakult a vizsgálóbizottság, paritásos vizsgálóbizottság, amelynek a jelentése megállapította, hogy visszaélés nem történt, a tőkejuttatás összhangban volt a kormány határozataival, senki anyagi előnyre ebből nem tett szert; kétségtelen, hogy egy fontos iratot nem szabályszerűen iktattak. Ezt tartalmazta a jelentés, amit mindkét oldal elfogadott. Az Országgyűlés megtárgyalta, a határozat megszületett.

A második eset: az úgynevezett magyar-szovjet olajszállításokkal kapcsolatban 1995. december 5-én itt orgonasípszerűen három párt hat azonnali kérdése hangzott el, azzal kapcsolatban, hogy az akkori ipari miniszterek a saját rokonaik cégeinek juttattak állami megbízást. Elkészült a vizsgálóbizottság jelentése, a két oldal közösen tárta fel a tényeket. A jelentés arról beszélt, amire ellenzéki képviselőtársaink rákérdeztek - köztük Demeter államtitkár úr, aki akkor az MDF képviselője volt -, volt-e összeférhetetlenség. Együttesen megállapították, hogy volt, mert Hujber úrnak nem lett volna szabad a saját cégeinek a bizottságban ülve megbízásokat juttatni. Volt-e az ipari miniszter családjának cége a dologban? Nem volt, kiderült, hogy ez nem igaz; az egyik Pál Lászlót összekeverték a másik Pállal azok, akik a napirend előtti felszólalásokat tartották. A lényeg: a vizsgálóbizottság azt vizsgálta, amire az akkori ellenzék kérdései vonatkoztak, és nem valami mást.

A harmadik vizsgálóbizottság - kihagyom az egészségügyi biztosítót, mert az egy hosszabb és bonyolultabb történet, és ott nem kormány és ellenzék között folyt a történet -, a harmadik nehéz eset: ÁPV Rt., népszerű nevén Tocsik-botrány. Itt állt fel Deutsch Tamás képviselő úr - talán mindenki emlékszik még az esetre -, 1996. szeptember 24-én, elmondta lényegében azt, hogy az ÁPV Rt.-ben a belterületi földek visszaadásával kapcsolatban milyen visszaélésekről esett szó a sajtóban, mi történt. Mielőtt létrejött volna a vizsgálóbizottság, máris a kérdést, amit feltett, az alkotmányügyi bizottság kormánypárti vezetéssel több ülésen vizsgálta, majd Deutsch képviselő úr vezetésével megalakult a vizsgálóbizottság; meghallgattak mindenkit, aki a kérdésben érintve van, és mindenkit, akit az ellenzék meg akart hallgatni. És az ellenzéki elnök, Deutsch Tamás és a kormánypárti alelnök, Toller László együtt írta meg a jelentést, ami a tényeket feltárta. A következtetésekben nem értettek egyet, és nem tudták megszavazni a jelentést, de az összes tényt közösen állapították meg.

Az utolsó vizsgálóbizottság, amelyben magam is részt vettem, a Metész-ügyi vizsgálóbizottság, a Metész-tüntetéssel kapcsolatban. Egy hónap alatt végigmentünk az egész témán, Kónya Imre volt az elnök, én voltam az alelnök. Az egész anyagot közösen állapítottuk meg, mindenkit meghallgattunk, akit az akkori ellenzék kért.

Hadd tegyem hozzá, hogy a Budapest Bank-ügyben ott volt a pénzügyminiszter, ott volt az összes érintett szereplő; az úgynevezett olajgate-ügyben az ipari minisztert, az összes érintett szereplőt meghívták, meghallgatták, a meghallgatások általában nyilvánosak voltak; az ÁPV Rt., Tocsik-botrány ügyben mind az alkotmányügyi bizottság, mind a vizsgálóbizottság összes ülése nyilvános volt, ott volt a miniszterelnök, ott volt Pető Iván pártelnök, Suchman Tamás, Kuncze Gábor; minden érintett szereplőt a televízió nyilvánossága előtt hallgattak meg, és minden kérdésre választ kellett adniuk, minden dokumentum rendelkezésükre állt. A Metész-tüntetéssel kapcsolatos vizsgálóbizottságnál ott volt Kuncze Gábor belügyminiszter, ott volt a rendőrfőkapitány, és mindenkit meghallgattunk a bizottságban, akit az ellenzék kért. És a vizsgálóbizottsági jelentés, a tervezet mindig az elnök és az alelnök közös munkájával készült, amit utána a vizsgálóbizottság megvitatott, és vagy el tudta fogadni a szöveget, mely esetben az Országgyűlés elé terjesztette, vagy nem tudta elfogadni, ez esetben is a szövegtervezet bárkinek a rendelkezésére áll, és a nézeteltérések csak a következtetések levonásában állnak.

Mi a helyzet ezzel szemben most? Nem arról a kérdésről szól ez a jelentés, amit annak idején a miniszterelnök bedobott a köztudatba, hanem elment egy egész más irányba. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ti vittétek el!) Nem hallgatták meg azokat, akiket az ellenzék kért, és olyan személyeket hallgattak meg, akik egy egész más ügyben játszanak szerepet; a jelentést egyedül írta a bizottság elnöke.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos dolog történik itt. Az előző ciklusban mi létrehoztuk az alkotmányos demokráciának egy nagyon fontos intézményét, a parlamenti vizsgálóbizottságot, amely a kormány és az állami intézmények ellenőrzésének egy demokráciában alapvető fontosságú eszköze, kiegészítve a nyilvánosság nagyon széles körű vagy teljes körű részvételével abban a vizsgálatban, amely folyik. Nagyon kellemetlen volt nekünk, akkori kormánypárti képviselőknek, amikor láttuk a saját politikustársainkat ott a vizsgálóbizottság kérdéseinek kereszttüzében, és mégis azt gondoltuk, hogy ez fontosabb, mint a mi rövid távú pártérdekeink, még annál is fontosabb, hogy megnyerjük-e a következő választást, mert ezen áll vagy bukik a demokrácia. 1994 és 1998 között, a szocialista-szabad demokrata 72 százalékos többség idején Magyarországon működött a demokratikus parlament.

És mi folyik most, Kosztolányi képviselő úr? Annál, hogy önök odaálltak egy hamis állítás mögé, annál is fontosabb, annál is nagyobb bűne önöknek az, hogy a demokrácia egy alapintézményét, a parlamenti vizsgálóbizottságot önök ezzel a másfél éves tevékenységükkel tönkretették. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Hozzátartozik ehhez az is, hogy az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságokat önök megalakulni sem hagyták. Azt gondolom, ez ennek a jelentésnek és ennek a másfél éves folyamatnak a legfontosabb tanulsága.

Nem véletlen, Kosztolányi úr, és azt becsülnünk kell, hogy a Magyar Demokrata Fórum részt sem vesz ebben a vitában, nem vállalta önökkel együtt ennek a cirkusznak a megvédését. Nagyon sajnálatos, hogy nem is érti, ha jól értettem, Nyitray képviselő úr, mit jelent az, hogy nem arról beszélnek, nem azt vizsgálták, nem arról készült a jelentés, ami az ügy, hanem kiszélesítették egy olyan témára, ami nem is ennek a bizottságnak, hanem a nemzetbiztonsági bizottságnak lenne a feladata, ha valóban azzal kellett volna foglalkozni. Ez a bűne ennek a bizottságnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu