DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban egy hosszú és sokszor szégyenletesnek is mondható eljárás végéhez érkeztünk el. Meg kell mondanom, engem őszintén megdöbbent az, hogy az utolsó pillanatig, sőt az utolsó pillanaton túl is tagadni lehet vagy tagadni kell bizonyos tényeket.

Én azt gondolom, hogy sok mindent lehet mondani, a Házszabály rengeteg dolgot elbír, lehet hivatkozni különböző házszabályi szakaszokra, lehet arra hivatkozni, hogy az előterjesztés ilyen vagy olyan okból nem szabályos - az ügy lényege nem ez. Az ügy lényege az, hogy történt-e titkos, törvénytelen és közpénzekből folytatott megfigyelés. És még csak nem is az a fontos, hogy hány esetben történt - történt-e ilyen? Mert ha egy demokráciában egyetlenegyszer történt, és egyetlenegyszer is kormányösszefüggése van, akkor bizony az súlyos dolog. Egyetértek az előttem szólóval, nagyon súlyos dolog. (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Így van!)

Az adott esetben, tisztelt Ház, lefolytatásra került egy bizottsági eljárás. Maga az eljárás és az eljárás jellege olyan, amelyet érdemes egy kicsit szemügyre venni. Kezdetben vala az a helyzet, amikor még roppant magabiztos, korábban kormánypárti, jelenleg ellenzéki képviselők tettek nyilatkozatokat, amellyel gyakorlatilag a bizottságok kormánypárti - jelenlegi kormánypárti - tagjait és különösen annak elnökét kívánták lehetetlen helyzetbe hozni. A média jelentős része ebben nagy segítségükre volt. Majd ezt követően, amikor bizonyítékok kerültek elő, egészen más hangnemre váltottak.

(13.50)

Szeretném idézni, engedelmet kérek, nem szeretek ilyet tenni, de szeretném idézni a jegyzőkönyvből az egyik beszólást. Nem fogom megjelölni vagy megnevezni a szocialista képviselőt, aki a következőt mondta: "Jó náci lett volna belőled annak idején a Harmadik Birodalomban, Goebbelsnek jó munkatársa lettél volna!" Az idézet szó szerinti. Meg szabad kérdeznem, hogy ezek után tisztességes ember mondhatja-e azt, hogy az eljárás során minden úgy folyt, ahogyan itt most eddig az előző szónoktól hallottuk? Meg kell kérdeznem: lehet úgy eljárást folytatni, még ha valami talán nincs is a tetszésemre, ahol ilyesfajta kijelentésekre ragadtathatom magam? Őszintén mondom, teljes megdöbbenéssel olvastam a jegyzőkönyvben - azt hittem, hogy ilyen ma már nem lehetséges.

Tisztelt Ház! Ez a parlamenti vizsgálóbizottság mindvégig egy folyamatos háborúban, mindvégig egy folyamatos küzdelemben volt, kormányoldal és ellenzék, és az a fajta küzdelem, amelyet lefolytattak, azt kell mondanom, valóban nem vált a Ház dicsőségére. Nem vált dicsőségére azért, mert nemcsak az együttműködés legkisebb szándéka nem volt meg a felek részéről, hanem arról is szólt ez a történet, hogy a nyilvánvaló tényeket is lehet és kell tagadni. Hosszú ideig voltam büntetőjogász, és foglalkoztam büntetőjoggal, pontosan tudom, hogy kétféle védő volt: az egyik, aki azt a tanácsot adta a védencének, hogy próbáljunk meg egy tisztességes tényállást felállítani és ennek alapján a védelmet ellátni. A másik, aki azzal kezdte: "Kedves barátom, hol történt az ügy és mikor?" Az illető megmondta. "Na látja, maga azon a napon ott se volt, nem is ismeri a helyszínt, soha a büdös életben nem is látta a sértettet." Ez is egy védekezési forma, de nem biztos, hogy szerencsés.

Tisztelt Ház! Azért valamit az jelent, hogy a leginkább inkriminált személy, annak a bizonyos Félix Film Kft.-nek az ügyvezetője, öt ízben nem jelent meg a bizottság előtt. Nos, ez adta a legnagyobb biztonságot és a legnagyobb magabiztosságot bizonyos körök részére, hiszen tudták, ismerték, nagyon jól tudják éppen a Házszabályból, hogy milyen mértékben korlátozott egy bizottság vizsgálódási lehetősége: nagyon korlátozott. Éppen ezért, tisztelt Ház, úgy gondolom - egy kicsit előreszaladva -, hogy a bizottság akkor tette a legjobban, amikor úgy gondolta, hogy abban a bizonyos két pontban az ügyészséghez kell fordulnia. Azért tette ezt alapjában véve helyesen, nem is tehetett másként, mert a büntetőjog eszközei nem a polgári felek kezében kell hogy megjelenjenek. És ez az, amire még utalni szeretnék, mert számomra az ügynek ez a legfontosabb tanulsága; ha legalább ebben egyet tudunk majd érteni, akkor lehet, hogy már valamit ért ez az egész vizsgálódás.

Tisztelt Ház! Az ügy egyik nagy tanulsága, hogy a 87/1995. számú kormányrendelet, amely a magánnyomozói tevékenységet szabályozza, széles körben ad lehetőséget arra, hogy a jogszabállyal történő visszaélés mellett olyan helyzet alakuljon ki, amely a jogbiztonságot, a polgároknak a jogbiztonságát veszélyezteti. Én azt hiszem, hogy világossá kellene tenni, és ebben - legalább ebben - ellenzéki és kormányoldal egyet kellene hogy értsen, a bűnüldözést nem lehet a magánfelek kezébe adni, a bűnüldözés nem lehet olyan, amelyet egyes felek, akár anyagi, akár más lehetőségeik felhasználásával úgy használjanak, hogy azzal egyes embereket bűnösnek, másokat ártatlannak lehessen beállítani.

Én azt gondolom, hogy van még egy nagyon fontos része ennek a jelentésnek, és ez nyilván igaz, mert én nem tudom elképzelni, hogy az ne legyen igaz, amit most fogok mondani. Arról van szó, hogy miként kerültek azok a nyomozók olyan helyzetbe, hogy egyáltalán jelentést készítsenek. Hát a nyomorúságos anyagi helyzetük következtében - derül ki ebből a bizonyos jelentésből. Azért, mert maga az egész szervezet olyan anyagi és gazdasági helyzetben volt, amelynek a következtében... (Vancsik Zoltán: Milyen jelentést készítettek?) - Goebbelst majd később! (Derültség a Fidesz soraiban.) - ...amelynek a következtében, én úgy gondolom, tisztelt Ház, egészen egyértelműen úgy gondolom, az közös érdekünk, hogy a szervezet és a szervezet tagjai ilyen körülmények közé soha ne kerüljenek. Mert alapjában véve, az én nézetem szerint, miről van szó?

Ha egyszer olyan szervezeteket tartunk fenn, előző és jelenlegi kormány egyaránt - és itt most gondolok a rendőrségre is -, amely szervezetek arra kényszerülnek, hogy a tagjai elmenjenek, mondjuk, kőműves mellé dolgozni rendőrként hétvégén, vagy netán megfigyelni, mert ahhoz jobban értenek azok, akik a megfigyelési szakmában vannak, akkor itt a jogbiztonság nagyon-nagyon gyenge lábakon fog állni, tisztelt Ház! Vonjunk le legalább egy tanulságot ebből, ha már másban nem tudunk egyetérteni: szilárdabb, egyértelműen jobb helyzetbe hozott, olyan biztonsági szervek kellenek, amelyek tagjai nem kényszerülnek ilyen körülmények közé.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, ha hiszünk abban, hogy az ügyészség pártatlanul és megfelelően tud kivizsgálni ügyeket - én remélem, hogy így van, én eddig ebben a meggyőződésben éltem -, akkor az a két pont, amelyről szó van, kétségtelenül a lehető legjobb, mindenki számára, ellenzék és kormányoldal számára. Mert ha nincs, ha ezt nem lehet bizonyítani, akkor ez egyértelművé fog válni az ügyészségi nyomozást követően - ezzel nyilván nem lehet baj.

A jelentésnek a további részét pedig ki-ki maga értelmezze. Számomra meggyőző volt, még egyszer mondom, az a rész, amely egyértelművé tette, hogy valamilyen indoknál fogva, éppen az, aki itt a legfőbb nyilatkozatot tehette volna, megtagadta a jelenlétet, nem tett nyilatkozatot, valami oknál fogva; azt kell gondolnom, talán valaminek a rejtegetése miatt.

Tisztelt Ház! Túl kell jutnunk ezen az ügyön. Szilárd meggyőződésem - és senkit nem akartam megbántani; ha mégis így történt, akkor ezt őszintén sajnálom -, meggyőződésem, hogy a jövőbeni együttműködés ellenzéki és kormányoldal között megkerülhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is akadnak olyan problémák, amelyekben súlyos súrlódások lesznek; de semmiképpen nem egymás szidalmazásával, egymás gyanúsítgatásával (Szabados Tamás: És egymás sértegetésével!), hanem, azt gondolom, sokkal több megértéssel kell történjen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket és a kedves beszólásokat. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Forrás: parlament.hu