DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miként az elnök asszony már jelezte, másodszor szólok hozzá a vitához, ezért ez két dologra int. Egyfelől, hogy semmiképpen ne ismételjem a korábbi felszólalásomat, ebben valószínűleg a memóriám is akadályozna, másfelől pedig arra is int ez, hogy igyekezzek rövid és összefogott lenni. Nos, ezekre törekszem.

Tisztelt Ház! Ami mégis arra késztetett, hogy ma felszólaljak ebben az ügyben, az két dolog. Az egyik: a korábbi felszólalásom óta kialakult - és azt kell mondanom, már-már komoly politikai felhangokat kapó - vita, ami ezt a javaslatot kíséri. A másik pedig: azok a módosító indítványok, amelyeket már megismertünk, s amelyekkel természetesen nem részleteiben kívánok foglalkozni, hanem összességében, hiszen általános vita van, általános vitát folytatunk. Mégis azt hiszem, hogy e két kérdéskör vizsgálata most nem mellőzhető.

Felmerültek a javaslattal kapcsolatosan kifogások, én most ezeket csak példálózóan sorolnám fel: csekély a hatása a magyar gazdaságra; fenntartja a jelenlegi rossz hazai hulladékos gyakorlatot; nem állít fel preferencia-sorrendet; és végül, a sok helyről elhangzott kifogás: nem ismertek a végrehajtási szabályok, és ekként a kerettörvény jövőbeni alkalmazása, alkalmazhatósága bizonytalan.

Én azt gondolom, hogy ezek a kifogások csak igen kis részben állhatják meg a helyüket, jelentős részben ezek sem nem méltányosak, sem nem elfogadhatók.

Mindenekelőtt talán arról, hogy csekély-e a hatása a magyar gazdaságra. Ha megfelelő - és ide kell visszakanyarodnom - végrehajtási szabályok alakulnak ki, akkor ennek a törvénynek a magyar gazdaságra igen jelentős hatása lesz. Jelentős hatása lesz azért, mert a törvény alapvető filozófiáját jószerivel senki nem tagadta, nevezetesen, a hulladék után a szennyező fizessen - és úgy gondolom, ez egy alapkérdés -, a másik pedig, hogy ne hulladék keletkezzen, hanem maga a termelés történjen olyan módon, hogy a hulladék keletkezése elkerülhető legyen.

Én nem állítom, hogy a törvényjavaslat mindezen kérdések tekintetében tökéletes, és egy biztonságos megoldást ad, de az a nézetem, hogy olyan a javaslat - mint ahogy ezt korábban már egyébként elmondtam -, amely ezeken a területeken javítható, pontosítható.

Szeretnék két kérdéskörrel foglalkozni, amely élénken fölmerült az eltelt időszakban: az önkormányzatok és - számomra ennél is fontosabb kérdésként - a lakosság kérdése. Mindkettőt ez a javaslat komolyan érinti. Az önkormányzatok tekintetében jelenleg a helyzet szabályozatlan, hiszen a 1995. évi XLII. törvény, amely a helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szól, lényegében ez az a szabályozás, amelynek alapján az önkormányzatok önkéntesen végeznek bizonyos tevékenységet; önkéntesen és nem kellően szabályozottan, de nem utolsósorban nemcsak hogy nem szabályozottan, hanem nem kellő útmutatások alapján.

Így következhetnek be olyan helyzetek, mint amilyen - közismert a sajtóból, de a bizottságunk többször is foglalkozott vele - Pomáz helyzete, ahol az történik, hogy megjelenik a vállalkozó, és a jóhiszemű, de teljesen járatlan önkormányzat olyan szerződést köt, amely önmagában hordozza már annak a lehetőségét, hogy ott veszélyes hulladék fog megjelenni a területen. Önmagában hordozza annak a lehetőségét, hogy a jövőben nem az lesz a cél, hogy valami módon is a hulladékot megfelelően kezeljék, hanem kizárólag az a cél, hogy a község területén lerakják. E kettő között igen nagy különbség van. Azt gondolom, ha ebben némi előremozdulást hoz a törvény, akkor már ez a törvény nem hiábavaló.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A költségekről. - Ha tetszik, ha nem, a "mibe kerül?" kérdése mindig, újra meg újra fölmerül, és az, hogy ki fizesse a révészt, ki az, aki viseli ezeket a költségeket. Ami bizonyos, ha azt mondjuk, hogy az önkormányzat, az egyenlő azzal, hogy a lakosság. Hiszen ha az önkormányzat bevétele ha nem, vagy csak olyan mértékben nő, mint ahogyan azt a javaslata tartalmazza, akkor kétségtelenül nem lehet más megoldás, mint hogy áthárítják a költségek egy jelentős részét a lakosságra, ami enyhén szólva nem lesz szimpatikus. Ez csak egy tétel, ennél sokkal fontosabb az, hogy a lakosság jelentős része elzárkózik a megoldásoktól, egyszerűen azért, mert anyagi okoknál fogva vagy nem képes rá, vagy nem is tartja annyira fontosnak, mint amilyen fontos ez a kérdés. Nos, e tekintetben nyilvánvalóan a végrehajtási szabályoknak megoldást kell találniuk.

Kifogásolták - és nem lehet emellett szó nélkül elmenni -, hogy a javaslat nem kezeli megfelelően a szelektív hulladékgyűjtés kérdését.

(10.50)

Én szeretnék rámutatni, tisztelt Ház, arra, hogy ott, ahol ezek megvalósultak... - például Ausztriában 1985-től van hulladékkoncepció, és ettől kezdődően kezdték meg részlegesen a gyűjtéseket, szoktatták hozzá a lakosságot, hogy szokja meg, fogadja el ezt a megoldást, mígnem eljutottak a jelenlegi szintre. Németországban tíz év óta folyik a lakosság rászoktatása arra, hogy szelektív hulladékgyűjtés legyen, jó eredmények vannak, de még mindig nem általános, még mindig nem olyan, amit a lakosság teljesen elfogadott, ezért én úgy gondolom, hogy a vágyakat, a jó szándékot nem biztos, hogy érdemes összekeverni a realitással.

Ha a törvény olyasmiket ír elő, amelyeket utóbb nem lehet megvalósítani, akkor az magát az egész törvényt teszi kétségessé, hiszen a még egyébként jogkövető polgár is azt fogja belőle leszűrni, hogy kérem szépen, ha egyszer nem lehet megcsinálni, akkor nem csinálom a többi részét se. Tehát én azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak előremutatónak kell lenni, hosszabb távon ennek a bevezetését szorgalmaznia kell, el is kell érnie, de semmiképpen nem olyan helyzetet teremteni, amely végül is ellenérzést és ellenállást váltana ki a lakosságból.

Végezetül szeretnék rámutatni arra, amit többször és sokan kifogásoltunk: a kerettörvénnyel összefüggő további jogalkotási feladatokra. Én azt gondolom, és ezt komolyan mondom, azt el kellett tudni dönteni, hogy egy kódex készül, egy olyan kódex, amely nézetem szerint kezelhetetlenné vált volna, vagy egy kerettörvény, amelyet utóbb kitöltenek végrehajtási rendeletek. Csak néhány példát hadd hozzak fel, amelyeket módosítani kell, azokat a jogszabályokat; nem teljeskörűen sorolom fel, mert ez több oldalon szerepel, de például a környezetvédelmi termékdíjról szóló kormányhatározat, a hulladékkezelési közszolgáltatás részletes szakmai szabályairól szóló kormányrendelet. A hulladékok külföldről történő behozataláról, országból történő kiviteléről, az ország területén történő átszállításáról szóló, vagy a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről... - és lehetne sorolni, amelyeket érinteni kell, vagy amelyeket módosítani kell.

Mindenkit meg kell nyugtatnom, hogy személyesen is meggyőződtem róla, hogy ezeknek a jogszabályi módosításoknak az előkészületei komolyan folynak, nyilvánvalóan annak függvényében, hogy a tisztelt Ház mit fogad el, a módosító indítványok figyelembevételével is, lehet majd ezeket a jogszabályokat megalkotni.

Engedtessék meg, hogy azzal zárjam ezt a reményeim szerint rövidre sikerült felszólalásomat, hogy azt gondolom, ha az a mintegy 200 módosító indítvány, amelyet eddig én átlapoztam, annak a tartalmas és valóban illeszthető része a javaslatnál döntő mértékben - hangsúlyozom, a felhasználható része - befogadásra kerül, és nem történik az, hogy valamiféle rosszízű hatalmi okból elzárkózás történne a módosító indítványok befogadásától, akkor ez a javaslat alkalmas arra, hogy a következőkben ezt a fontos kérdést kezelje, ha nem is megoldja, de hosszabb távon kezelni tudja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu