HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Amíg készültem a hozzászólásra, láttam, amit mindannyian látunk, hogy a következő napirendi pont valószínűleg nagyobb vitát fog kiváltani a médiában, a közvéleményben, mint a mi ügyünk. Ehhez képest, azt hiszem, jó érzéssel megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalom, a nemzet jövője szempontjából a hulladékgazdálkodásnak, a környezetvédelemnek természetesen százszor nagyobb fontossága van, mint hogy C. Zsuzsa megfigyelte-e P. Zoltánt, vagy hogyan alakultak ezek a dolgok.

Sajnos a politikának az a természete, hogy az utóbbi téma nagyobb viharokat vált ki, és tartok tőle, hogy annak az inkább beszélgetésnek, mint vitának, ami itt elhangzott a környezetvédő módon gondolkodó képviselők között, rövid távon igen kevés visszhangja lesz a magyar társadalomban.

Két dologért tartottam fontosnak - három héttel ezelőtt legtöbben már hozzászóltunk a témához -, hogy magam is még egyszer megpróbáljak néhány gondolatot elmondani.

Az egyik az, hogy három héttel ezelőtt még, noha érzékeltük a Szamos, a Tisza szennyezését, talán nem vált annyira világossá a közvélemény számára, hogy valóban ketyegő környezetvédelmi bombákon ülünk, ketyegő környezetvédelmi bombák mellett élünk, és igazából ki vagyunk szolgáltatva idegen erőknek. Sajnos, nem földön kívüli idegen erőknek, hanem az emberi gonoszság és nyerészkedési vágy által betelepített ketyegő bombáknak.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik téma, amiről szintén méltatlanul kevés szó esett, az Európa Parlamentnek az a javaslata, felhívása, hogy a közép-kelet-európai országok a csatlakozásuk során egyáltalán ne kapjanak könnyítést a környezetvédelmi törvények, előírások átvétele alkalmából. Én hatodik éve vagyok az Európa Tanács tagja, negyedévente tanácskozunk Strasbourgban. Többször együtt üléseztünk az Európa Parlament illetékes bizottságaival - magam ugyan nem környezetvédő, hanem szociális és kulturális téren -, és pontosan tudom azt, hogy most lehet azt mondani, hogy az Európa Parlamentnek nincs hatásköre ebben a kérdésben dönteni, és valószínűleg a bizottság nem veszi egy az egyben figyelembe az Európa Parlament döntését.

Másrészt azonban tudnunk kell, hogy egy olyan testületben, mint az Európai Unió, a döntések úgy születnek meg, hogy különböző testületek egyre inkább egy bizonyos irányba orientáló döntéseket hoznak, és ezek végeredményeként fog megszületni az a döntés, amellyel aztán szembesülünk. Ezért azt hiszem, hogy a magyar társadalomnak és a magyar politikacsinálóknak nagyon fontos figyelembe venni ezt a Brüsszelből érkezett figyelmeztetést, nagyon fontos tudomásul venni, hogy többé-kevésbé különösen nagy könnyítésekre a környezetvédelmi törvények területén nem számíthatunk. Magyarán azokat a lépéseket, amelyeket mindenképp szeretnénk meghozni azért, hogy környezetbarátabb társadalomban éljünk, azok nagy részét, jelentős részét a csatlakozásig meg kell hozni.

Gondolom, hogy ez az Európa Parlamenti állásfoglalás valamennyit talán fog puhulni, de azt ne gondoljuk, hogy a helyzet teljesen megváltozhat! Ne gondoljuk, hogy az Európa Parlamenti döntés előtti állapot visszatérhet, vagyis hogy ezen a téren alig-alig kell valamit tennünk a csatlakozásig, hiszen majd figyelembe veszik a különböző szempontokat.

Paralelként lehet említeni egyébként, hasonló figyelmeztetésként, hogy az Európa Parlament szociális bizottsága egy évvel ezelőtt figyelmeztetett már, hogy az érdekegyeztetésben olyan elmaradások vannak Magyarországon, amelyek gátolhatják a csatlakozást. Éppen ma értesülhettünk arról, hogy már az Európa Parlament mellett működő Gazdasági és Szociális Tanács is felhívta Magyarország figyelmét arra, hogy az érdekegyeztetés rendszerén változtatni kell. Biztos vagyok benne, hogy az Európa Parlament döntését más döntések, javaslatok is fogják követni ebben az irányban.

Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásában a megfelelő hulladékgazdálkodásnak kiemelten fontos szerepe van. Ez az egyik legfontosabb terület. Amikor tehát egy jó törvényt próbálunk megalkotni, akkor az európai uniós csatlakozás felé is nagy lépést teszünk, tehát nem is csak egy lépést, ahogy Horváth János képviselő úr mondta, hanem több fontos lépést is. Míg ha nem sikerül ezt a törvényt megalkotnunk vagy rossz törvény születik, akkor bizony magunk gördítünk nagy akadályt a csatlakozás elé.

(12.50)

Az a kérdés, amely végigkíséri a törvényjavaslat vitáját, hogy a kormány visszavonja-e ezt az előterjesztést vagy ne: mind a két oldalon hangzottak el fontos, számomra értékes és érdekes érvek. Egy ellenzéki képviselő talán felszólíthatja a kormányt, hogy vonja vissza, de nyilván ez nem a mi döntésünktől függ. Azért Tóth Istvánnak azt mondanám, hogy nemcsak Göndör István szólította fel erre a kormányt, hanem Illés Zoltán fideszes képviselő, a környezetvédelmi bizottság elnöke is. (Tóth István közbeszólása.)

Ezzel együtt én nem tudok ebben a kérdésben dönteni. Egy biztos: ha az valósul meg, hogy minden megy a maga útján-módján és a kormány nem vonja vissza, akkor nagyon nagy munka hárul majd a környezetvédelmi bizottságra, hiszen több száz módosító indítvány van. Akik ismerik például az amerikai törvényhozás működését, azok tudják, hogy a bizottságoknak sok parlamentben sokkal fontosabb szerepe van, mint Magyarországon. Ehhez képest persze a szakértői bázisuk is jelentősebb.

Azt hiszem, ha az valósul meg, hogy a környezetvédelmi bizottságnak kell határoznia több száz módosító indítvány sorsáról, akkor a kényszer hatására, talán nem is szándékosan, de egyfajta nyugat-európai típusú, igazi profi szakbizottságként kell működnie a bizottságnak ahhoz, hogy a koherenciazavarok, az ellentmondások a több száz módosító indítvány befogadása révén ne menjenek bele a törvénybe. Hiszen magam is hatvan módosító indítványt szignáltam, ebből volt néhány, amely az én ötletem volt, ha szabad így fogalmazni, másoknál elfogadtam képviselőtársaim javaslatát. De még nem láttam a fideszes, a kisgazda vagy bármelyik frakció módosítóit. Hol van a biztosíték arra, hogy ebből a rengeteg módosító indítványból egy koherens, egységes törvény fog születni? Ez a környezetvédelmi bizottság feladata.

Nagyon egyetértek azzal, hogy ha visszavonásra nem kerül sor, amit Pap János javasolt, akkor legalább három hét pluszlehetőséget kapjon a bizottság arra, hogy dolgozzon ezen az előterjesztésen. Bízom benne, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyeket beterjesztettek, a beterjesztő pártállására való tekintet nélkül, valóban kizárólag szakmai szempontok alapján fogják megítélni. A részletes vitában ki fogok erre térni.

A sok-sok fontos módosító javaslat mellett nagyon fontosnak tartom - amire kétpercesekben már utaltam -, hogy a szelektív hulladékgyűjtés mellett szelektív hulladékkeletkezés is legyen, magyarán bizonyos típusú hulladékok minél kisebb számban keletkezzenek. Lehet, hogy ez talán túl radikális javaslatnak tűnik, mindenesetre módosítást terjesztek elő abban a tekintetben, hogy az üdítőitalok, a sörök palackozása terén a fémdobozos kiszerelést egyáltalán tiltsák meg Magyarországon. Nagyon jó példa van erre: sokszor jártam Dániában, ahol hosszú évek óta nem lehet forgalomba hozni fémdobozos kiszerelésű sört és üdítőitalt. Ehhez képest természetesen olyan üvegvisszaváltó rendszer van, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a dán városokban 100 méteren vagy 5 percen belül mindenütt vissza lehet váltani az üvegeket, újságárusnál ugyanúgy, mint trafikban, élelmiszerboltban; oda kell visszamenni.

Elhangzott, hogy támogatni kell a szelektív hulladékgyűjtést. Ez a támogatás úgy is megvalósulhat, hogy pénzt adunk az önkormányzatoknak vagy a szelektív hulladékgyűjtőknek azért, hogy ezt a feladatot elvégezzék. De piackonform eszközökkel ez úgy is megvalósítható - elnézést a szakszóért -, hogy a göngyölegek ára úgy alakul, hogy érdemes ezeket visszaváltani. Magyarán, ha a hulladék-újrahasznosítás és a szelektív hulladékgyűjtés anyagilag megéri az állampolgároknak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ez megvalósul. Koppenhágában nem lehet az utcán eldobott sörösüveget látni, mert 20 másodperc alatt valaki mindenképpen fölszedi. Ha figyelembe vesszük a magyar lakosság jövedelmi viszonyait, akkor kellő ösztönzés esetén Magyarországon valószínűleg még több kéz akadna ahhoz, hogy ezt a bizonyos gyűjtést elvégezze.

Nem szeretném az időmet teljesen kihasználni. Azt tudom mondani, abban a tekintetben, hogy visszavonják-e a törvényt vagy ne, valóban mások bölcsességére bízom a törvényt.

Nagyon szeretném, ha a környezetvédelmi bizottság minél több módosító javaslatot elfogadna. De azt is szeretném, ha lenne mód arra, hogy a környezetvédelmi bizottság - a szakértőkkel együtt - az egész szöveget, amikor ez megszületik, a módosítók befogadásával együtt, még egyszer gondosan átvizsgálja. Mert ha Pap Jánossal egyetértek abban, hogy nagyon fontos, hogy erről a törvényről döntsünk, gondolom, azzal ő is egyetért, hogy nagyon végzetes következményekkel járna, ha rossz törvényt szavaznánk meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu